Dögös Józsi bácsi lépett fel Budapesten
Nincs senki, aki ne emlékezne Kim Basinger vetkőzőszámára, vagy a Summer in the City feldolgozására. Joe Cocker sikere nem abban áll, hogy új számokat talált ki - bár megjelent vagy húsz lemeze -, hanem ahogy a számokat előadja. A Papp László Sportarénában egy hatvanhat éves ember ugrált a színpadon, a közönség pedig hatalmas ovációval ünnepelte Dögös Józsi bácsit.
A legutóbbi Hard Knocks című lemeze tavaly ősszel jelent meg. A hozzá kapcsolódó turné első körben elkerülte Magyarországot, viszont vasárnap este egy második turné keretében Magyarországon is élőben láthattuk Dögös Józsi bácsit.
Joe Cocker olyan a zenében, mint egy jellegzetes, csípős fűszer. Az átlagos ételekből jót csinál, a zseniálisokból meg még jobbat. Úgy van jelen a színpadon, mint az öreg kung-fu-mesterek: csak akkor mozdul, ha kell, de akkor pont jókor és pont annyit, amennyit kell. Odateszi magát, ha szükséges, még jellegzetes rekedt rikoltását is megereszti. A számok végén a levegőbe is felugrik. Jellegzetes hangja és személye azonnal elkapja és magába szippantja a közönséget. Rendkívüli karizmája olyan apróságokon is átüt, ahogy bemutatja a zenekart, meg a combos, aranytorkú vokálosait.
Nincs előzenekar, nincs semmi lézershow, vagy bonyolult színpadi technika. A zenészek végtelenül hűvös profizmussal játszanak az öreg keze alá, ő pedig rendkívül szerényen, mintegy csevegő stílusban levesz bennünket a lábunkról.
A hangmérnöki állás mögött hamar táncra perdülnek a lányok és nyomják végig.
A csúcsponton meghallgathatjuk a legismertebb számokat, a közönség - jórészt harmincon túliak - visszafogottan, de nagyon értékeli Józsi bácsit. A You are so beautiful magasabb hangjai már nem mennek, a szám hallatán mégis belefacsarodik a közönség szíve.
Így csak az tud énekelni, akinek igazán van szíve, hogy szeressen és igazán van stílusérzéke, hogy ne legyen ripacs.
Dögös Józsi bácsi - vagy, nomen est omen, Tökös Józsi bácsi - két szám között gondosan kortyol a vizéből, pihen pár pillanatig. Aztán újra nyomja, újult erővel. Az új album dalai - R'N'B, rock&roll - ugyanolyan dögösek, mintha csak a a Woodstocki fesztiválon lennénk, negyven évvel ezelőtt (vagy több, ki tudja).
A megasztár - őt már lehet annak nevezni, lehetne, ha manapság már szinte bárkinek osztogatják ezt a címet - a koncert végén egy intéssel távozik. Várja a whisky, a combos csajok és az újabb szédíteni való közönség.
Nekünk meg csak a kalapunk maradt fent.
