Díjeső Thomas Jolly 18 órás előadásának
A legjelentősebb francia színházi szakmai elismerés, a Molière-díj után a francia kritikusok nagydíját is Thomas Jolly rendező érdemelte ki az idei évad végén Shakespeare VI. Henrik című drámájából készült 18 órás előadásáért. A négy évig tartó próbafolyamat után a tavalyi Avignoni Fesztiválon bemutatott és óriási szenzációt keltett produkciót Piccola Familia nevű társulatával egy évadon át játszotta a fiatal rendező-színész országszerte. A humorral és érzelmekkel teli, energikus, pergő előadást mindenhol kitörő lelkesedéssel fogadta a közönség és a szakma is: a nézők Avignonban, a párizsi Odéon Színházban, Toulouse-ban vagy Rouenban is negyedórán át állva ünnepelték a társulatot.
Az időnként rockkoncertekre emlékeztető hangulatot árasztó, mozgatható állványzatok között játszódó, különleges rendezői ötletekkel teli maratoni előadás nagyon finom és sokszínű eszközökkel mutatja meg egyetlen előadáson belül Shakespeare művészetének fejlődését a vígjátéktól az összetettebb, nagy tragédia felé, mégpedig olyan népszerű módon, hogy a VI. Henrik a színházi csapatmunka és a közönséggel való ünneplés szimbóluma lett Franciaországban.
A 33 éves rendező a Rennes-ben működő Théatre National de Bretagne (TNB) színművészeti főiskolájának elvégzését követően osztálytársaival saját társulatot alapított, azóta is velük viszi színre az előadásait. A ritkán játszott Shakespeare-trilógia 15 felvonásában színre lépő 150 szereplőt 21 színész alakítja, és közel ugyanannyi technikus segíti a csapat munkáját.
Az Anglia történelmének 1422 és 1471 közötti időszakát feldolgozó mű főhőse egy tisztességes, de gyenge uralkodó, aki körül folyamatos hatalmi harc folyik. VI. Henrik, apja halálát követően, egyévesen kerül a trónra. Gyámjai, Bedford hercege, Gloucester hercege és a winchesteri püspök bábnak neveli, miközben kiskorúsága idején Jeanne d’Arc fellépése következtében az angolok elvesztik franciaországi hódításaikat. Uralkodása alatt tör ki a rózsák háborúja a York-ház és Lancaster-ház között, amelyet több lázadás is követ, egészen addig, amíg a yorki Plantagenet Eduárd ülhet a trónra, öccse, a majdani III. Richárd segítségével.
Jolly a Franciakoktélnak adott interjújában elmondta: a VI. Henrik azt mutatja meg, hogy egy virágzó és erős társadalom, egy nagy nemzet miként indul hanyatlásnak és esik darabjaira, majd ötven év alatt hogyan termel ki magából egy szörnyet, Richárd személyében, aki végül a trónra ül.
„Érthetetlen számomra, hogy Európában, egy erős és intelligens kontinensen, amely a demokrácia, az emberi jogok és a kultúra bölcsője, hogyan erősödhetnek meg ennyire a szélsőségesek. Mostanában ez a kérdés foglalkoztat” – hangsúlyozta a rendező.
Ennek az összetett problémának a feldolgozására pedig azért választotta Shakespeare egyik korai és ritkán játszott művét, hogy a nézők prekoncepciók nélkül üljenek be a nézőtérre, és az ő rendezése által fedezzék fel a darabot. Az előadás mindazonáltal nem akar rendezői üzenetet közvetíteni, egyszerűen a shakespeare-i történetet meséli el szórakoztató eszközökkel, video- és képregény-hatásokkal, pantomim- és cirkuszelemekkel, fényjátékokkal, televíziós sorozatok és amerikai filmek zenéjének felhasználásával, anélkül hogy modernizálná a darabot.
A színházi hagyományokkal ellentétben Jolly a harci jeleneteket is színre viszi, techno- és rockzenei kísérettel, Jeanne d’Arc kék hajú popsztárként – az angol felfogásnak megfelelően – inkább boszorkányra emlékeztet, mintsem a francia iskolákban tanított szemérmes szűzlányra.
„Fiatal francia állampolgárként természetesen van saját véleményem a világról, de nem akarom azt a nézőkre kényszeríteni, inkább Shakespeare vízióját törekszem hűen visszaadni. Az ő történetét mesélem el, amellyel természetesen teljesen azonosulok. Én csak felteszek kérdéseket, amiken a nézők elgondolkodhatnak. A színház eredeti funkciója szerint, mint a görögöknél, eszközöket szeretnék adni az embereknek a gondolkodáshoz, de semmit nem erőltetek rájuk” – mondta Jolly.
A 18 órát a nézők valóságos közös utazásként élik meg a kezdeti komikus tömegjelenetektől a sötét világlátásig, ahol a káoszban végül a hatalomvágy és a tragédia győzedelmeskedik. A kétóránként beiktatott szünetekben a közös étkezések során pedig megbeszélhetik egymással a látottakat.
„Nem kizárólag az előadás sikerének köszönhető, hogy a nézők állva ünnepelnek minket a 18 óra elteltével. Az embereknek szükségük van olyan pillanatokra, amikor egy adott helyen közösen élhetik meg ugyanazt a felszabadító örömöt vagy hatalmas bánatot. Mint a boldogságot a labdarúgó-világbajnokság megnyerése után 1998-ban a Champs-Elysées-n, vagy a Charlie Hebdo elleni januári merénylet fájdalmát és dühét a négymilliós tüntetésen. Ilyen pillanatokban válunk egy néppé. Nekem a színház is erről az igényről szól: az összetartozás megéléséről” – mondta Jolly.
A rendező, aki az előadásban a fiatal Richárdot alakítja, fokozatosan döbbent rá arra, hogy a VI. Henrik színpadra állításával „a történet nem ért véget”, meg kell rendeznie a darab folytatását, Shakespeare egyik legsötétebb drámáját, a III. Richárdot is. „Mielőbb színre kell vinnem ezt a politikai szörnyet a 2017-es elnökválasztás előtt. Azért, hogy megértsük, mi is a politikai manipuláció.”
A darabot októberben mutatják be Rennes-ben, majd januártól a párizsi Odéon Színház tűzi műsorára, a címszerepet maga a rendező alakítja.
