Csinálják a cirkuszt
„Cirkuszi embernek lenni különálló életforma. Én a cirkusszal alszom, azt eszem, azt iszom. Ha úgy tetszik, a cirkusz a vallásom” – ezt mondta egy, az Európai Parlamentben nemrégiben megrendezett cirkuszügyi konferencián a szakma egyik meghatározó alakja, az angliai Blackpool Tower Circust negyedszázada dirigáló Laci Endrész. A magyar származású művész valóban maga a cirkusz: felmenői és gyermekei is neves artisták, egész életét trapézon, porondon és lakókocsiban töltötte. Fia, a Mooky művésznevű bohóc-artista olyan elismert hírességnek számít a szigetország nyugati partján, hogy Madame Tussaud helyi panoptikumában viaszszobrot kapott. Endrészék és a hozzá hasonló cirkuszdinasztiák tagjai még a régi iskolát képviselik, számukra a cirkusz lényege a különböző generációk közös és feltétel nélküli szórakoztatása. Pedig a cirkusznak megszámlálhatatlan új formája van, üzenete és szerepe pedig folyamatosan változik.
Nem csoda, hiszen az európai cirkuszművészet jövőre ünnepli fennállásának 250. évfordulóját. A változások nem csupán abban állnak, hogy megjelentek az állatszámokat deklaráltan kiszorító, inkább színházi jellegű produkciók, esetleg a tematikus, helyenként extrém előadásokat bemutató társulatok, hanem „porondra léptek” a szociális és a közösségi cirkuszok is. Az azonos gyökerekből táplálkozó, részben azonos célú társulatok most a versenyhelyzet ellenére is meglévő közös pontokat keresik.
Arról nincs pontos adat, hogy hány cirkusz van Európában, a nyilvánosan hozzáférhető számok szerint legalább ezer, a világban összesen ötezer társulat működhet. Az bizonyos, hogy az utóbbi évtizedben ugrásszerűen nőtt a számuk és fejlődésnek indult a cirkuszipar: egy 2013-as cikk szerint csak Franciaországban több mint 450 társulat és 600 iskola vagy oktatói közösség volt. A társulatok egy jelentős része – Európában úgy kétszáz – úgynevezett „szociális cirkusz”, amely nyitott iskolaként ismerteti meg az érdeklődőkkel a zsonglőrködés vagy más cirkuszi foglalkozás alapjait. Több olyan cirkuszműhely is példamutató eredményeket tudott már felmutatni, amely a különböző európai városok gettóiból gyűjti a fiatalokat. A hollandiai Rotterdamban például egy kis szociális cirkusz már többtucatnyi fiatalnak adott új lehetőséget és perspektívát: az artistaképzések során fegyelmet, bizalmat, koncentrációt tanultak.
– Mindenkinek jut valami feladat. Ha valaki nem elég ügyes a zsonglőrködéshez, akkor még lehet erőemelő. Ha egyik sem, akkor varrhat fellépőruhát, segíthet a szervezésben. Mindenkinek jut feladat, mindenki fontosnak érezheti magát e közösségben – mondta az EP-ben az egyik rotterdami oktató. Hasonló cirkuszi projektek nemcsak Európában vagy Európa szélén (például a calais-i menekülttáborban), de például Afganisztánban is sikerrel működnek. Itt brit segítséggel építenek konténercirkuszt az árván maradt és artistává váló gyermekeknek.
Európában, pontosabban az Európai Unió intézményeiben jó ideje perifériára szorult a cirkuszművészet ügye, holott ez a szektor több ezer embernek ad munkát s gazdasági értelemben is fontos szerepet tölt be a kultúrában, a turizmusban, a benne rejlő szociális lehetőségek pedig javarészt kiaknázatlanok – ezt Ujhelyi István, az MSZP EP-képviselője mondta lapunknak annak kapcsán, hogy a turizmusért felelős szakbizottság alelnökeként ő szervezte a nemzetközi konferenciát az EP-ben. Az eseményt Navracsics Tibor kultúráért is felelős uniós biztos nyitotta meg.
Ezen a konferencián kezdték előkészíteni azt a kiáltványt (Circus Manifesto), amelynek célja, hogy az egyetemes cirkuszművészet mielőbb felkerüljön az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. A tucatnyi szakmai szervezet és érintett által támogatott dokumentum egyértelműen állást foglal a cirkuszi világ egyik legérzékenyebb vitájában az állatszámokat illetően. A magyar politikus által szerkesztett kiáltvány rögzíti, hogy „az állatszámok legitim és kulturális értéket képviselő részei a hagyományos cirkusznak és így az európai kultúrát gazdagító egyetemes cirkuszművészetnek”. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy „a valós kulturális értéket képviselő cirkuszban az artisták, állattrénerek a fellépő állatokat tisztelik és partnerként tekintik”. Az Európai Bizottság deklarálta, hogy nem tervezi a cirkuszi állatszámok általános tiltását vagy szabályozását, ezért ez továbbra is megmarad nemzeti hatáskörben. (Eddig 16 európai uniós tagállamban tiltották be részben vagy teljesen a vadállatok cirkuszi szerepeltetését.) Minden uniós tagállamban szigorú, az állat-egészségügyi és jóléti előírásoknak minden szempontból megfelelő törvényi szabályozást és ellenőrzést kell kialakítani a cirkuszi állattartásra és tréningezésre vonatkozóan. Ennek érdekében Ujhelyi István egyedi minőségbiztosítási rendszer elindítását kezdeményezte. A Big Top Label elnevezésű rendszer egyfajta „cirkuszi Michelin-csillagként” minősítené a társulatokat.
