Cseh groteszkek
Száz éve már, több is talán, hogy Csehországban rendeletet hoztak a nyelvek egyenrangúságáról: mind a csehet, mind a németet egyaránt lehet használni. A csehet otthon, suttogva, hogy ne provokálják a szomszédokat, a németet hangosan, nyilvános helyen, bármikor.
„Amennyiben a csehek nem fogadják el e mérsékelt követeléseinket, készek vagyunk vérrel (nem a sajátunkkal) megvédeni szent jogainkat. Heil! Heil! Heil!” 1909-ben írta ezt Jaroslav Hašek egyik karcolatában. (A valósággal való bármilyen egyezés – mint írni szokták – kizárólag a véletlen műve!)
Ez az a kor, amikor a legendás Kehelyben mesélik a történeteket: a szamárrá vált szerzetesről, a haditörvényszék elé került tisztiszolgáról, a szégyenlős szocialistákról, a Magyarországról titkos pánszlávizmus miatt kiutasított bolhacirkuszról, amelyet csendőri karhatalom tett át az országhatáron, az öngyilkosról, aki belebújt a bőröndbe, és ott önmagát feldarabolta a szerencsétlen rendőrfőnök félrevezetése céljából.
Azt is mesélik a Kehelyben, hogy Pepièek Vanìk játszotta az orangutánt a cirkuszban, de béremelést kért, noha a ketrecébe bedobált zöldséget mind szabadon eladhatta a szomszédos bolt gazdájának, s amikor nem emelték a gázsiját, a következő előadáson – borneói orangután létére! – bosszúból váratlanul dalra fakadt, rázendített A radlicei úton című örökbecsre. A közönség visszakövetelte a pénzt, a cirkuszt kitiltották a városból. (Régi, szép idők! Amikor még egy majom miatt bezárták a cirkuszt!)
Azt is meséli ez a Hašek, hogy csodálatos átváltozások estek, olcsón. Pukaneci Jano Kyselákból Bakabányai Savanyú Béla lett. Ugyanis a kormány magyar neveket árult. Egy forintért keresztnevet, másikért vezetéknevet. Tehát két koronáért a szlovák emberből magyar lett. (És ez még csak egy nagyra ívelő karrier kezdete volt. Akit érdekelnek a részletek – remélem! –, azok olvassák az alábbit! Roppant szórakoztató!)
(Jaroslav Hašek: A szerencsétlen rendőrfőnök. Fordította Kiss Szemán Róbert, Zádor András és Zádor Margit. Cartaphilus Kiadó.)
