Csak az a vég...
Liszt Ferenc utolsó napjai – ezt a címet viseli a kötet, amelyet a Park Kiadó még az idei Liszt-dömpinget megelőzve jelentetett meg magyarul.
A munka voltaképpen egy eddig kiadatlan naplót (Lina Schmalhausenét, aki előbb tanítványa, majd mindenes-támasza volt a mesternek), ennek bőséges jegyzeteit, valamint (az előszón kívül) két alapos tanulmányt tartalmaz: utóbbiakat Alan Walker tollából.
Az angol zenetörténész, aki több kötetben dolgozta fel Liszt életét és munkásságát, 1977 óta ismerte a voltaképpen titkos (a voltaképpen azt jelenti, hogy a húszas években a titkot feloldották ugyan, de szinte kutathatatlan levéltári ismeretlenségbe süllyesztették) Schmalhausen-naplót, bizonyos értelemben fel is használta az anyagát, de mára (az eredeti kiadás: 2002) ismerte meg annyira, hogy bőséges magyarázó jegyzetekkel ki is adhatta. A Prológus címet viselő írás a naplóíró Lina életét és Liszthez fűződő viszonyát mutatja be, az Epilógus pedig a temetés körüli viharokat tárgyalja, fordulatos, izgalmas módon.
A főanyag pedig maga a napló, az utolsó napok leírása, ahogy a tanítvány megélte. A napló, amelynek megjelenése fordulópontot jelent a Liszt-kutatásban, hiszen a benne foglaltak szöges ellentétben állnak a romantikus képpel, hogy Liszt, szerettei körében, ajkán az ismert szavakkal, békésen jobblétre szenderül. A valóság bizony nélkülözött minden romantikát. Szörnyű kínok között, félrekezelve és félretaszítva haldoklott a zeneköltő, sebtében és méltatlanul balzsamozva, temetve aztán – hogy sírjáért a harc még sokáig folyjon.
(A cikket teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra XXIII. évfolyamának 46. lapszámában, melynek nyomtatott vagy digitális kiadását
itt megrendelheti.)
