Búcsú a Monarchiától
Hiteles az agyő. Aki írta, Berzeviczy Albert: politikus, képviselő, államtitkár, a felsőház tagja, miniszter, az MTA elnöke, történetíró, szemtanú.
Minél tágabb szögben vizsgáljuk múltunkat, annál több a bizarrság benne. Ugyan ki gondolta volna, hogy például Habsburg-Tescheni Frigyes főherceg, a Monarchia haderejének főparancsnoka azt volt képes javasolni a belügyminiszternek, háborús veszteségeink pótlása céljából az életerős férfiak ezentúl élhessenek legális többnejűségben, hisz több feleség – több gyerek, azaz közel a végső győzelem? És mindez az áhítatos Osztrák–Magyar Monarchiában, egy főherceg, egy felelős (?) politikus szájából. Igaz, 1917-ben már számolni kellett a 16-17 évesek besorozásának kényszerével is! Hová lettek a katonák?
Kiderül a naplóból, hogy nemcsak az antanthatalmak készültek a vesztes országok megcsonkítására, de Tisza Istvántól sem volt idegen a gondolat. 1915-ben ezt így vázolta: Szerbia nagy részét Bulgáriához, más, termékeny földjeit Magyarországhoz kell csatolni (Belgrádot is mint magyar vármegyét!), legyen közös magyar–bolgár határ, a maradék Szerbiát pedig vigye Montenegró.
Csonka-Magyarországot sem a Trianon-palotában találták ki „Clémenceau bosszújaként”. Ellenkezőleg! Berzeviczy úgy látja: a viszály magját korábban, Bécsben vetették el. Mert a „javíthatatlan, korlátolt, régi osztrák politika” mindig is szívesen támogatta a nemzetiségieket, hogy azok minél inkább „a magyarság nyakára nőjenek”, nehézségeket okozzanak.
A kortársak a bomlást is átélték. Tisza ’18 őszén holmi „forradalmi paródiákról” beszélt. A Horthy-konszolidációról szólva Berzeviczy úgy látta: a kormányzó jó katona, lángoló hazafi, csak épp a politikához nem ért. És következett még 25 esztendő vele. És egy kataklizma.
(Búcsú a Monarchiától. Berzeviczy Albert naplója [1914–1920]. Helikon Kiadó.)
