Botrányos évadnyitó Kaposváron
Várható volt, hogy az emlékezetes igazgatóválasztási cirkusz után kaposvári Csiky Gergely Színház évadnyitó társulati ülése sem lesz majd nyugdíjasmatiné, bár épp két nyugdíjas színházi bölény összecsapása volt a fő attrakció.
Az új igazgató, Schwajda György megnyitója inkább katonai parancskihirdetésnek tűnt, mintsem évadnyitónak: sem a repertoár, sem a társulat nem szerepelt tíz perces beszédében, ellenben közölte, hogy a büfében folyó (napközbeni és esti) mértéktelen alkoholizálásnak véget vet.
Közismert, hogy Szolnokon az első intézkedései közé tartozott a színházi büfé bekamerázása…
Az önmagának katonásan kiszabott percekből még futotta egy, számos társulati tagot sértő kijelentésre, mondván, neki fogalma sincs, miféle kitüntetést szokás ilyenkor itt osztogatni. Nyilván a Komor-gyűrűre célzott, a legrangosabb díjra, amit a kaposvári színházban kapni lehet, megalapozva az idei díjazott, Sarkadi Kiss János örömét.
Drámai vénájú, magát a Somogyi Hírlapban ma megjelent interjúban az európai kultúra letéteményeseként aposztrofáló művészként abgang gyanánt rúgott egyet elődjébe, Znamenák Istvánba, megvádolva, hogy egy nyári nyilatkozatában azt állította: most a nívótlanság kora jön Kaposváron. „Megérkeztünk: én és Selmeczi György…” dörögte sértetten, vészjóslóan.
Znamenák hallgatott, ellenben Babarczy László, korábbi direktor, aki meghívottként szintén részt vett a társulati ülésen, szót kért. Szerinte Znamenák István nyilatkozatában szó sem volt a Schwajda által felpanaszoltakról.
Hogy az új igazgató mit válaszolt, azt már senki nem hallotta, mert a társulati ülés Babarczy felszólalásának pillanatától a magyar politikában Kónya-Pető vita néven megismert, azóta a jobboldal természetes lét- és beszédmódjává vált szcenárió alapján folytatódott: fújolás, hangzavar, amelyből Hunyadkürti István – közismerten (szélső) jobboldali társulati tag – baritonja bődült fel hősleg:
„Hozsánna néked, új isten!”
Vártuk volna a folytatást… Hunyadkürti, aki még önálló estre is lehetőséget kapott az elmúlt évadban az általa számos fórumon gyalázott-pocskondiázott vezetéstől, versszerető színészként nyilván minden szavát ismeri Tóth Árpád nagyszerű versének. Az új boss nyilván ezerszer megköszönte volna neki:
"Im eljöttem!
Eljött a Vörös Isten!"
(Tóth Árpád: Az új isten, Nyugat 1919. 7. szám)
De a népszerű „Hunya” sem folytathatta: valakinek még ez is kevés volt. A hátsó sorokból harsant fel, bizonyságot téve arról, hogy a középkori latin műveltség terén sincs itt hiba: „Apage satanas!” (Távozz, sátán!)
Erre támadt azért egy kis csend. Nyilván, mert a megjelent tudósítókon kívül mindenki tudta, kire céloz a bekiabáló.
Nem, kivételesen nem Gyurcsány Ferencre. A színházban – s a városban – közismert, hogy Csernák Árpád, nyugdíjas színész, a társulat egykori tagja a szerkesztője egy kaposvári polgári kör által kiadott lapnak, a Búvópataknak. (A városban némelyek – eléggé el nem ítélhető módon – csak „Bubópataknak” becézik.) Csernák – bár utolsó éveiben csak tőle kapott szerepet – Babarczyt rendszeresen „Nagy Sátánnak”, Znamenákot pedig „Kis Sátánnak” titulálta, főleg az új direktor által várhatóan bekamerázandó büfében.
Az „apage satanas!” kaposvári színház elmúlt harminc évét köszönte meg nekik.
Évadnyitó társulati ülés, Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 2008. szeptember 3. A (szebb) jövő elkezdődött.
