Borút
Brian H Neely könyve különleges helyet foglal el az egyébként dicséretesen szaporodó magyarországi boroskönyvek között. Ez a könyv ugyanis a boldogságról szól. A boldogságról, amelyre egy Seattle-ből való amerikai fotóművész a magyar borvidékek között utazgatva, a magyar borokat kóstolgatva lelt rá.
A boldogságról, melyről azok az emberek mesélnek, akik ebben a könyvben szerepet kapnak, s a boldogságról, melyről Brian H Neely csodálatos, meleg fényű fotográfiái beszélnek. A boldogságról, mely a találkozásokból fakad. Ember és ember, ember és táj találkozásából, s kettejük meg egy ősi (de rendre megújuló) kertészeti kultúra, a szőlőművelés találkozásából fakad. A boldogságról, mely egy jóízű beszélgetés – essék akár egy dongaboltozatú, elegáns pincében vagy egy napsütötte ámbituson – és egy pohár bor találkozásából fakad. A boldogságból, melyet a jól végzett (borászi, fotográfusi) munka adhat csak az embernek. A boldogságról, mely nélkül az ember nem létezhet.
Afféle fotográfusi kalandregény ez: a főhős-narrátor egyetlen év eseményeit rögzíti tollal, fényképezőgéppel. Egy ráérős, barangolós esztendő eseményeit, mely az Erdőbényei Borfesztiválon kezdődik (ott, Tokaj-Hegyalján, baráti borozgatás közben születik meg az ötlet), s aztán a főhős bejárja négy évszak és négy égtáj minden fontos helyét és szőlészeti akcióját (nem törekedve ugyanakkor teljességre, mennyiség helyett itt is a minőségre helyezve a hangsúlyt), hogy a könyv végére eljussunk oda, honnan elindultunk, a pincébe. (Illetve kapunk még egy függelékfejezetet is, ahol a „tájképfestő” mutatja meg önmagát és a természet változásait, dűlők és szőlőfajták ábrázolásával.)
Különös, szentimentális utazás ez – aki szereti a magyar tájat és a magyar bort, e könyvet lapozgatván jobban megismerheti őket, önmagát és a boldogságot.
(Fekete Sas Kiadó.)
Balogh Károly
