Biszku újrafelfedezése

Biszku öreges szószátyárságának köszönheti a bajt. Békésen üldögélhetett volna családi otthonában, ha élelmes revolver-újságírók be nem cserkészik, le nem ültetik, el nem csalják egy színlelt falutalálkozóra, hogy ott „Márokpapi nagy fia” pályájáról beszéljen. Az éberség a korral lanyhul. Biszkunak is megártott a bulvárdemokrácia.

Gellért Ádám, a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság mellett dolgozó ifjú jogász 2010 augusztusában látta először Biszku egyik interjúját, s olvasta a sajtókommentárokat, melyek szerint bármit mond is Biszku, az „elkapásnak” semmi esélye. Próbaként több beadvánnyal (feljelentéssel) bombázta az igazságszolgáltatást, amelyek az ügyészségen rendre elakadtak. Akkor fogant meg a gondolat: a törvényalkotás mezején próbálkozik. Az alkotmányügyi bizottság fiatal jogi farkasához, a 2006-os rendőrügyek felderítésében Balogh Zoltánnak segédkező Gulyás Gergelyhez fordult. Az ötletadó tehát Gellért, aki cáfolja, hogy politikai ambíciói volnának.

– Hogy a politika miért nem foglalkozott korábban az üggyel, nem tudom. De a jelenlegi felállásban a Fidesz törvényhozó hatalma faktum.
Gellért mindvégig hangsúlyozza: Biszku bűnössége számára másodlagos, az elvi alapok a fontosak. Hogy az igazságtétel ügye húsz évnyi vajúdás után beilleszthető-e a büntetőjogba.

Márpedig ezzel bajok vannak. Az ellenkezők szerint nem világos, mire gondol az előterjesztő. Egy korai alkotmánybírósági határozat (1992) ugyanis már indulásként kimondja: a nemzetközi jog szerint az emberiség elleni bűntettek „elévülhetetlenek”. Mire való akkor egy külön törvény?
– A kérdés költői – mondja Hack Péter, aki az első parlamenti ciklusban az igazságtételi téma szakértő képviselője volt, s most könyvet akar publikálni a kelet-európai igazságtétel ügyéről. – Mert az már látható, hogy a magyar igazságszolgáltatás nem akar a nemzetközi jog alapján eljárni.

Az igazságtétel ügyében Magyarország az önkényuralmi rendszerek összeomlása óta komoly adósságot halmozott fel. Legkövetkezetesebben a németek jártak el. Egon Krenz börtönt kapott az érvényben lévő tűzparancs miatt, de Honecker sem ússza meg, ha el nem halálozik. Lengyelországban raportra citálták a brutális Zomo parancsnoki karát, s „dolgoztak” Jaruzelsky megtornáztatásán is. Az agg tábornokot magas kora és vérnyomása, katonai nimbusza, tragikus vaksága védte meg. De Popjelusko páter gyilkosait a kommunista rezsim is elítélte. A legsilányabb eredményt a magyar politika produkálta. A hazai kísérletek megrekedtek a genfi egyezmény alapján indított sortűzpereknél: a salgótarjáni, a kecskeméti, a mosonmagyaróvári ügyeknél. A salgótarjáni sortűzper tárgyalásának van egy lényeges epizódja. Strausz János tárgyalásvezető, a későbbi alkotmánybíró megjegyzi: furcsállja, hogy csupa alacsony rangú karhatalmista vagy közlegény ül vele szemben. Mintha nekik senki sem parancsnokolt volna. Tanúként magát Biszkut is beidézték. Nagyvonalúan hárított.

A furcsaság az, hogy a Fidesz 1998 és 2002 között volt már kormányon, temérdek idejük lett volna arra, hogyha akarják, perbe fogják s elítéltessék Biszkut. De nem akarták. Miért nyolcévnyi spéttel kell az ügyet előkaparni?

A Fidesz-frakció egy név nélkül nyilatkozó tagja szerint a lépés mögött politikai számítás áll. Nem Biszkuról van szó, hanem a választóközönség jobboldali tömegeiről. A szívbéli antikommunista szavazókról, akiket egy perre sem téveszthettek meg holmi jóléti ígéretekkel. Azokról, akik az „uralom tudatáért”, a történelem elfoglalásáért szavaztak a kormánypártra. És állni kell a versenyt a Jobbikkal is.

A szándék már az első perctől látszott: a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali bűnöket azonos morális keretben kívánják elhelyezni. Nem véletlenül ideges Kövér László, ha a strasbourgi emberi jogi bíróság törvényesíteni merészeli a vörös csillag viselését.

– A Laci már akkor kiakadt – mondja egy frakciótag –, amikor Bajnaiék benyomták a btk.-ba a holokauszttagadás tilalmát, kifelejtve a kommunista bűnök tagadásának tiltását. Első dolgunk az volt a győzelem után, hogy a mondatot kiegészítettük. De máris nyakunkon a Lex Biszku. Abból, ahogy a sajtó feldobta, sejthettük: erre politika épül.
Gulyás Gergely nem hisz abban, hogy a Lex Biszku kiemelkedően népszerű, vagy izgalmas törvény lesz. A frakciótagok szerint azért szignálták a feladatot Gulyásra, mert „ő az, aki a politika, az erkölcs és a jog Bermuda-háromszögében nem fog eltévedni.” A jogi gyúanyag Gellért szakértő tudására épül.

– Tény, hogy Magyarország ratifikálta a nürnbergi katonai törvényszék alapokmányát és az emberiség elleni bűnök elévülhetetlenségére vonatkozó ’68-as New York-i döntést – mondja a képviselő. – De ez nem illeszkedik a magyar btk.-hoz. Eljött az ideje: illeszkedni fog.
Ami a gyakran emlegetett Képíró–Biszku párhuzamot illeti, az összevetés sántít. Sándor bácsi (89) „századosi szinten” követte (volna) el, amivel gyanúsították, amíg fel nem mentették, úgy, hogy azonnal belehalt. Béla bácsi (90) a belügyi hierarchia csúcsáról vezényelte a „törvényes eljárásokat”. Ellenjegyzése szerepel minden az igazságszolgáltatáshoz küldött nyomozati irat, állásfoglalás felzetén. Egyik napiparancsában felrója a megtorlások („ügyek”) számának csökkenését, a kirótt börtönévek számának visszaesését. A figura tehát védhetetlen. Ideális politikai homokzsák.

Gulyás képviselő nem lát összefüggést a több szempontból is kontraproduktív Képíró-per és Biszku vegzálása között. Pozitív várakozásait az exbelügyér kitűnő egészségi állapotára, remek kondíciójára alapozza.

A Fidesznek e válság sújtotta időkben úgy kell a strapabíró Biszku, mint egy falat kenyér.

– De itt nem Biszkuról van szó – bizonygatja Gulyás. – Megengedhetetlen, hogy a bűnösök „édes felelőtlenségben”, a sikeres karrier tudatával távozzanak az árnyékvilágba, mint a ’93-ban elhunyt Péter Gábor.
– Hányan is lehetnek még érintettek? – kérdezzük Gellért Ádámot. – Élnek-e ilyenek Biszkun kívül?
– Nehéz erre válaszolni. El kellene menni a népesség-nyilvántartóba egy listával: ki volt PB-tag, KB-tag, KB-osztályvezető „akkoriban”.
De mikoriban is? Hogyan osztályozza egy mégoly precíz törvény a szocializmus periódusait? Ki tartozik az ötvenes évek világához, ki a középkádári korhoz, vagy a reformokéhoz? Mikortól „puha” az a diktatúra?

A szakértő szerint a határvonal nem korszak és korszak, hanem az emberiség elleni bűncselekmény és a bűntelenség között húzódik.

Talányosan hangzik. Mintha a jogalkotó napi politikai hangulatunkra bízná, hogy a diktatúra melyik lépését tekintjük emberiségellenesnek. Ijedezzenek minél többen.

Annál világosabb a „nyugdíjelvonási rendelet” terve, amelyet a tájékozott közvélemény is kever a Lex Biszkuval. Kétségtelen, hogy szellemi oxigénhiányban szenvedő képviselők ötletéről van szó, akiket megihletett Gulyás képviselő sikere. A motiváció világos: feltűnik a képernyőn Biszku, nagyszájú és önhitt, te, mennyit kaphat ez kézhez? Jogos ez? A nyugdíjelvonás ötlete nonszensz, de Hack Péter szerint nem biztos, hogy az új alkotmánybírák is így látják.

Gulyás képviselő sem talál benne kivetnivalót.

– A nyugdíjakat a volt NDK-ban is újraszabályozták, azzal a megkötéssel – mondja –, hogy az emberi létezéshez méltó nyugdíjhoz kell közelíteniük. Ez a terv (egyelőre terv!) szélesebb kört érint. Több mint az „egyszemélyes” Lex Biszku.
A frakció tagjai szerint 5700 emberről lehet szó.
Bonyolítja az ügyet, hogy számos juttatás pártkitüntetéshez kapcsolódott. Ezek egy részét az Antall-kormány elvonta. Legyalulták a veteránpénzeket, a Szochazát és a Szocialista Magyarországért pénzügyi támasztékait. Ezeket elvonni már nem lehet. Kissé naiv ötletnek látszik, hogy ebből a pénzből segélyezzék a „nyomorgó ötvenhatosokat.”

Mégis, érdekes elképzelni, mi lesz a jobb- és a baloldal „házi kommunistáinak” nyugdíjával. Mi történik Szűrös Mátyással, a Központi Bizottság külügyi osztályának titkárával, a volt moszkvai, volt berlini követtel, aki Csehszlovákia megszállásának éjjelén a Fehér ház ügyeletese lehetett? Szűrös hangsúlyozta: külügyi felelősként belpolitikai döntésekhez köze nem volt, csodálkozna, ha a nyugdíjához hozzányúlnának.

A másik megtért, Pozsgay Imre „oda nyilatkozott”, hogy ő még idejében átállt a nép oldalára, mellesleg ’87 óta belülről bomlasztott, a rendszerváltás művén dolgozott. A nyugdíjakkal kapcsolatban „számos megoldás elképzelhető”, csak egy nem: Pozsgay pénze nem lehet kevesebb.

– A javaslat embrionális állapotban van – mondja szemérmesen Gulyás képviselő.
A kezdet ígéretes.