Balekságunk könyve

Egy országban, ahol a megszorítás neve gyarapodás, a csődé elrugaszkodás, és egy párt program nélkül is képes kétharmados többségre jutni a parlamentben, ott bármi megtörténhet. Túloznék? Lehet, hisz ennyire talán mégsem kéne kisajátítanunk az átrázhatósághoz való jogot: az egyetemes emberi ostobaság irodalma nélkülünk, magyarok nélkül is több könyvtárnyi ugyanis. Új könyvében az emberek iparszerű becsapásáról s annak legújabb kori módszereiről ír Vágó István, aki az igényes tévés ismeretterjesztés évei után most az áltudományok leleplezését tartja küldetésének.

Bőséges asztalról szemezgethetett. Mert melyikünket ne kísértett volna még meg a gondolat: ilyen-olyan testi-lelki vagy anyagi bajaink orvoslására nem kellene-e jövőbe-múltba révedni képes látóhoz fordulnunk, s ha éjjel álmatlanul forgolódunk az ágyban, ne jöjjön-e csodavesszőjével a rejtett vízerek után kutató szakember?

Találunk benne bioenergiás csodagolyót, a magyar főtáltos (nem vicc, már ilyenünk is van) készítette, s a dadogástól a korai magömlésig számos nyavalyát gyógyító varázscseppeket... De nem sorolom tovább.

Hasonló példákat bárki ismer környezetéből, de olyat mindenképp, aki biztos forrásból hallotta, hogy egy japán tudós – a NASA szakértője, egy ír misszionárius, egy amerikai milliárdos (a személy szabadon behelyettesíthető) – szerint a varjúepe (nyúlháj, fülzsír...) volna a rák biztos ellenszere. S minél többen és minél hangosabban mondják, annál többen hiszik is. Sarlatánságban és politikában ebben rejlik a nagy titok, amelyre hitek és pártok alapozhatók, pénztárcák nyithatók meg. Még ha kamu, akkor is.