Báb, hernyó, pillangó

A szánalmas színeváltozás az újságíró-társadalomban ma már elfogadott (sic!).

A bal- és a jobboldal közötti „vergődés” mára természetes. Holott nem kellene annak lennie! A sajtószabadság nem ismer(het) kormánypártiságot és ellenzékiséget, különben hol a médiapluralizmus?). Mint ahogy Kövér László, a Fidesz alapító tagja, egykori KISZ-titkár, az MSZMP volt munkatársa sem kérheti most számon Szabó Timea képviselőt, a (Párbeszéd Magyarországért) PM társelnökét, aki – Kövér szerint – amerikai tanulmányai alatt beépült a CIA-ba, a tengerentúli hírszerzésbe. (Hol van erre a bizonyítéka?) Ami Kövér esetében tény, Szabóra nézve vizionálás, csupán tanulta/kutatta az ottani viszonyokat.

A Fidesz szánalmas vergődése a hozzá hű udvari zsurnalisztáknak kétségkívül jól jön. Az igazmondás a kormánypártnál nem szempont. Sőt! A cél: a megvezetés. A sikerjelentések hétköznapi életünk részévé váltak, miközben a baloldali újdondászokra alig figyel valaki. Valóban: ahogy Szénási Sándor mondja: „a hűséges pártkatonáknak nem lehetnek aggályaik.” A hitelességre fittyet hánynak, a nemzeti konzultáció mindent „megold”. A politikai cenzúrát felváltotta a gazdasági kontroll, főleg ami az állami szerepvállalást illeti. Elég csak utalni az állami és a kormányhoz közeli cégek hirdetéseire, mások „kivéreztetésére”. Nem szól szám, nem fáj fejem – vallják a kiadók és a szerkesztőségek. Csakhogy itt megint a „kisebb” húzza a rövidebbet. Pedig nem kellene! Ismerem a napi- és hetilapok remittendáját, nem ezt igazolják vissza. (A demokratikus médiumok terjesztésének akadályozásáról nem beszélve.)

Leszögezem: nincs bal- és jobboldali sajtó, „csak” sokszínű média. Mégis, akkor miről panaszkodik a Magyar Nemzet ifjú újságírója? Talán nem bírta a rá nehezedő terhet, ami a kormányoldalról nyomta? Vagy a Hír Tv-s munkatárs is rájött, nincs gondolatszabadsága, és ez a köztévénél még brutálisabb? (Ott már az is szerkesztői utasítás: kitől és mit szabad/kell kérdezni.)

Nagy Zoltán,
Debrecen