„Azok” legalább nevén merik nevezni a gyereket

Ez létrehozott egy olyan vákuumot, amelybe a jobboldal és a szélsőjobb benyomult, miközben a témát a megerősödő szociáldemokrácia és elbizonytalanodó liberalizmus egyaránt figyelmen kívül hagyta. Ma Orbán Viktornak – bár hozzáállását sokan vitatják – a határainkon túl olyan híre van, hogy ő az egyetlen anyaországbeli politikus, aki egyáltalán fölkarolja a határainkon túl élő magyarok ügyét. A megerősödő Jobbik is részben e tendenciának köszönheti a sikerét.

Horthy Miklós két világháború közötti rendkívüli népszerűségét az adta, hogy bel- és külföldön egyaránt képviselte és a magyar diplomácia eszközeivel szorgalmazta a területi revíziót, illetve a határokon kívül rekedt magyarok ügyét.

Trianon és a határainkon túli magyarok kérdéseire a jobb- és szélsőjobb igyekszik válaszokat adni, természetesen a maga kirekesztő-kisebbségellenes-nacionalista módján, mégpedig sikerrel. Ebben mind a Fidesz, mind más tőle jobbra álló pártok és szervezetek nagyjából egységesek.

Ma sem az MSZP-nek, sem az SZDSZ-nek, vagyis az ország józanul politizálni akaró erőinek nincs úgymond „magyarpolitikája”, nincsenek olyan műhelyei, amelyek rasszizmustól, irredentizmustól, ferdítésektől mentesen megpróbálnák a magyar köztudatban helyre tenni a nemzeti identitást, a nemzeti sorstragédiákat. Horribile dictu, nincs, aki liberális megközelítéssel megpróbálná a témakört helyre tenni. Ez pedig olyan nemzeti érzelmű, de amúgy szélsőségektől, antiszemitizmustól vagy rasszizmustól mentes embereket taszít át a jobboldalra, akik azért szavaznak „oda”, mert „azok” legalább nevén merik nevezni a gyereket – igaz, rosszul.

A nemzeti liberalizmus nagy tömegeket lenne képes az SZDSZ oldalára állítani, mert végre megjelenne egy olyan józan politikai erő, amely a magyarság 20. századi (egyik) tragédiájának kérdését gyűlölet- és elvakultságmentesen fölvállalja. Ezzel kifogván a szelet a jobboldal nacionalista-fasiszta-rasszista erőinek vitorlájából.

Egri István
E-mail