Az ismeretlen férfi
Nem az a kérdés, hogy mit csinál az ember egy filmmel, hanem az, hogy mit csinál egy film az emberrel. Megríkathatja, megnevettetheti, untathatja, felháboríthatja, felkavarhatja, zavarba hozhatja, elaltathatja, meghathatja, felmérgesítheti, és így tovább.
Ez a film az elején érdeklődést kelt („el van kezdve”), aztán meglep, mert kiszámíthatatlan események jönnek. Tónust vált, majd új rejtvényekbe zavar bele, arra sarkallva, hogy erőlködjünk a tornyosodó titkok megfejtésén. (Azok vannak előnyben, akik már láttak hasonfilmeket, s egyes fordulatoknak előre köszönhetnek.)
Egy amerikai biotechnológus kutató közlekedési balesetet szenved Németországban. Elveszíti táskáját, benne a papírjait, s elveszíti személyazonosság-tudatát is a kóma után. Mit tegyen egy jámbor tudós télvíz idején Berlinben, amikor megtagadja a felesége, nem ismerik fel meghívói, barátai pedig nem veszik fel a telefont? (Ez a csapda két évtizeddel ezelőtt még kiválóan működött. Ma már a mobiltelefónia, az elektronikus levelek, a közösségi hálók korában kissé avas.)
Rengeteg lehetőség áll az előtt a valaki előtt, aki a címszerepet játssza, vagyis „ismeretlen”. Lehetne ő az ismeretlen katona, az ismeretlen apa, az (el)ismeretlen férj, a kínosan magára hagyott tudós és még más, bármi. Azonban hősünk makacs, nem tudja másképpen elképzelni az életét, csak abban a formában, amiből kiakolbólították. S láthatóan egyre szervezettebben lopják a személyiségét. Csak tudnánk, miért?
Erre is meglesz a válasz, a végén, de addig sok autós üldözést, nyaktörő gyilkosságot, merényletet és menekülést kell végigcsinálnunk, hogy aztán a film végén szégyenkezhessünk kissé. Hogy miért? Meglátják.
Ütős a főszereplő, Liam Neeson. Megnyerő Diane Kruger. Erős figura a volt Stazi-kém szerepében Bruno Ganz. (És ennyi jó már nem kevés!) Rendezte Jaume Collet-Serra.
