Az inspiráló város

A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetője két évvel kinevezése után kérte az illetékes testületet: nyilvánítsák hungarikummá a Zsolnay Kulturális Negyedet is. Mert egyediségében – építészeti megoldásaival, összetett kulturális tevékenységével – rászolgál a címre. Márta István elsőre azt az üzenetet kapta: „Sok ilyen van az országban.” A felpaprikázott ügyvezető nem nyugodott, amíg egy vonatkozó prezentációját követően rá nem piríthatott az ítészekre: „Sorolják már a többit!” Így lett hivatalosan hungarikummá a Zsolnay Negyed.

Az öthektáros egykori gyárterület transzcendens értelemben persze már a múlt század elején is hungarikum volt. Bécsben, Párizsban, New Yorkban is kelendőek voltak az itt készült kerámiák. Tény: már régen is művészhajlamú, ám erős akaratú dirigensek jelezték errefelé a taktust, ahogy a kottát is maguk jegyezték. A kereskedő Zsolnay Miklós vásárolt Ignác fiának Pécsett kőedénygyárat, aztán megvette a hozzájáró bányát is az 1880-as évek második felében. Kis diszharmónia csak a sztoriban: Ignácot a munka ritmusánál jobban vonzották édesebb melódiák.

Az üzemet testvére, az eredetileg festőművésznek készülő Vilmos vette át. Az általa inspirált legismertebb találmány a kerámiának egyedi fémes színt, csillogást adó eozinmáz. De úttörő volt abban is: tervezői között elsőként alkalmazott neves képzőművészeket.

1873-ban nagydíjat nyert a párizsi világkiállításon, Pécsett díszpolgárrá avatták. 1900 márciusában hunyt el. Ám fia, lányai, vejei a családi kottából folytatták a munkát.

A Zsolnay-gyár virágzásának csak történelmi erő vethetett véget. A polgárfamília pár órát kapott 1948-ban, hogy elhagyja az otthonának is helyet adó telepet. Utóbb ott kábelt gyártottak, majd kerámiát is.

A gazdátlanság a rendszerváltás után hozott igazi romlást. Szóba került ugyan, hogy Zsolnay-leszármazottak privatizálják a gyárat, de nem jött össze. A terület – melynek épületeit, üzemcsarnokait egykor nemes kerámia burkolta, s udvarai már-már arborétumot, másutt szőlőlugast idéztek – a kétezres évek elejére szinte romhalmazzá vált.

A teljes enyészettől csak újabb kulturális fordulat menthette meg.

A főként civilek által írt pályázattal Pécs elnyerte a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa címet. Annak keretében épült újjá a terület Zsolnay Kulturális Negyedként. Tizenegymilliárd forintból, amelynek 85 százaléka uniós forrás volt.

Úgy tervezték, az EKF után helyi kézműveseknek lesz otthona, és majd működik benne szinkronstúdió is. Ám a nem várt gazdasági válság sem a kézmű-, sem a filmiparnak nem kedvezett. Az újragondolás során a területet működtető kft. hatáskörébe vonták az ezer férőhelyes koncertteremmel rendelkező Kodály Központot is, melyről amúgy Maxim Vengerov hegedűművész azt találta mondani: építészeti Stradivari.

A Zsolnay fennhatósága alá került még a kortárs képzőművészeknek otthont adó Pécsi Galéria, a Művészetek és Irodalom Háza, valamint a dóm alatti – világörökségi rangot nyert – ókeresztény Cella Septichora is. Úgyszintén a székesegyház mögött feltárt első magyar egyetem régészeti emlékei.

A Zsolnay Negyedbe korábban már bérlőként bekerült a pécsi egyetem művészeti és néhány bölcsészeti tanszéke. És a helyi „csodák palotája”, a Varázstér. Meg egy planetárium, a Bóbita Bábszínház és az M21 kortárs művészeti galéria. A Negyed E78-as épületében van a majd ezer férőhelyig bővíthető színház- és koncertterem. Másik épületben a Zsolnayak családtörténeti kiállítása nyílt meg. Külön helyen a két nagy ipari korszakukat idéző bemutató: a Winkler Barnabás gyűjtötte korai darabokból rendezett Rózsaszín Zsolnay-tárlat és a Gyugyi László gyűjteményéből összeállított – kétmilliárd forintot érő – kerámiaremekek arzenálja.

A sajátos komplexumot előbb egy gazdasági és egy kommunikációs szakember vezette. Jól. Aztán a város úgy gondolta: az összhangzatot kultúrhivatásos dirigensre kellene bízni. Páva Zsolt polgármester Márta Istvánra gondolt. Akire a Zsolnay Negyed építészeti megfogalmazásaiban is korszakokat egybefűző formái, a sajátos környezet pont olyan inspiratívan hatottak, mint első kapolcsi vizitjén a Balaton-felvidék természet alakította egyedisége.

Az sem csökkentette a varázst, hogy pécsi felkérése idején távozóban volt új színházi direktori tisztjéről – világbotránnyá dagadó sajátos szituációban.

Pécsett ugyanakkor már első ügyvezetői évében kétezerre emelkedett a Zsolnay Negyedhez kapcsolódó rendezvények száma a korábbi pár százról. Igaz, Márta István nem teljesen múlt nélküli a városban: rendezett ott színművet, volt ügyvezetője a Pécsi Országos Színházi Találkozónak. Új pozíciójában aztán a lokális társadalom egész hálózatát bejárta. Mesélte tervét: az ország déli szegletéből induló, szerteágazó kulturális híd vízióját.

Harmadik évéhez ért a Zsolnay Fesztivál. Tradíció a pécsi családoknak rendezett Szamárfül Fesztivál is. A negyed francia kisvárost idéző kézművesutcájában pedig sorra nyílnak a recesszió ellenére is kitartó kézművesek boltjai, műhelyei. Nekik is lesz saját fesztiváljuk: a város legkisebb utcájáé.

A Zsolnay család szellemi öröksége a progresszió is. Zsolnay Vilmos stílusérzékét az is jelezte: „műfajában” elsőként állt át a historizáló ornamentikáról a szecesszióra. A Zsolnay Negyed jelenkori programlistáján a Nouvelle Vague-tól Pintér Béla és Társulatának Parasztoperájáig sok minden megtalálható. A hangstúdiót pedig a város országos hírű 30Y nevű rockegyüttesének frontembere, a Zenélő Egyetem tutora, Beck Zoltán találta ki. Az E78-as épület büféjét és bulijait a pécsi underground kultuszhelyét jegyző Est Kft. csapatával közösen működtetik. Magnetikus jelenlétek.

Idén a Zsolnay Negyed ad helyet a Pécsi Egyetemi Napoknak. Arra is alkalom, hogy a város húszezres diáktársadalmának tizedét kitevő külföldi hallgatók hírét vigyék a helynek. Amelynek tavaly 350 ezer látogatója volt.

Márta Istvánra mind gyakrabban köszönnek rá pécsiek, akiket még nem ismer. Visszaköszön, ahogy illik. S ha úgy adódik, szót váltanak.