Az erkélyen mászik be az alfahím Mikulás
Mielőtt végképp belehergelnénk magunkat a gondolatba, hogy a szenteste címen ismert program keretében hamarosan megint körberajongjuk a fenyőfa néven ismert organizmus madzagokkal megfeszített tetemét, álljunk meg egy versre, és vonjunk egyenleget. Tényleg megvan-e minden kellékünk, amivel megfelelő színvonalra tudjuk emelni a felékszerezett korpuszt keretező miliőt? Gondoskodtunk-e arról, hogy a jeles esemény valóban az elvárt hangulatban folyjon le?
Az első kérdés mindjárt az, hogy van-e készleten elegendő Mikulásunk, hiszen tudvalévő, hogy december 7-re virradóra a Mikulás újabban bizony egyáltalán nem megy el. Úgy tesz, persze, mintha kívülről csukná be az ajtót, de igazából dehogy, csendben visszasunnyog a sötét előszobából, és bebújik a setét gardróbba, ott bekkeli ki, hogy két és fél hét múlva ő lehessen a Jézuska meg az összes angyalok is. Mikulás okvetlenül kell tehát.
A nagyáruházak szezonális gondoláinak kínálatát tanulmányozva azonnal kiderül, hogy a Mikulás-közösség domináns alakja, ha úgy tetszik, alfahímje az úgynevezett mászó Mikulás, amely eredetileg a kéményen át csempészte be a javakat, tekintve azonban, hogy például a Havanna lakótelepen egyáltalán nincs kémény, mutálódni kényszerült, és erkélymászásra is berendezte magát. Ehhez kötéllétrát használ, de kisebb példányai sima kötéllel is remekül elboldogulnak (képünkön). Legnagyobb egyedei az átlagos emberi testmagassághoz képest 1:2 arányúak, vagyis nincs az a távolság és perspektíva, amelyből azt a benyomást tudnák kelteni, hogy nem egy randa kis piros gnóm avászkodik befelé a házba éjnek idején, zsákkal a hátán. Szép és biztonságos megoldás tehát, amely remekül mutat a plafonról lógó virágok kampóján is. További előnye, hogy a megformálásához felhasznált polimereknek köszönhetően soha nem borul lángba, csak összeolvad mélán, így megejtően kis helyet foglal a kukában. Hátránya viszont, hogy tízezer év alatt sem bomlik le, ez lesz tehát az egyik legfontosabb lelet, amely alapján a 15 000 év múlva érkező földönkívüliek a kihalt magyarság életmódjáról, szokásairól képet alkothatnak maguknak. Gondoljunk csak bele.
A másik törzsökös változat a falra, még inkább az ablakra applikálható lapmikulás, szintén műanyagból, kicsiny lámpácskákkal szerelve. Hálózatról világít, és nagyjából az első generációs ébresztős kvarcórák hangján szolgáltat alkalomhoz illő muzsikát. Némely változatához minden jel szerint Andy Vajna arca szolgált kiindulópontként, habár lehet, hogy pont fordítva. A gyártási technológia sajátosságából adódóan többnyire egy szezonra szólnak, érdemes tehát megvizsgálni, milyen kondícióban van a tavalyi darab, de lehetőleg nem ám a sötét fürdőszobában, vizes zokniban, földeletlen konnektor segítségével.
Nehezen nélkülözhető az apró műanyag granulátumokból színes, gömbölyded formába öntött, gombelemes fényforrással szerelt Mikulás is, habár itt meg ott csúszott el az alkalmazott technológia, hogy a figurák arca többnyire lefolyt a helyéről, mint a bohóc sminkje a forró zuhany alatt – ennélfogva kedves kis hőseink kicsit zombiszabásúak lettek. Így sem kedélyborzolóbbak azonban azoknál a Mikulásoknál, amelyekhez olyan északi erdei törpék ábrázatát választották megoldásként, amelyeknek nincs szemük. Szintén északi hagyományok adhattak alapot a lenyúzott jeti bundájában felvonuló Mikulásnak és azoknak a kompozícióknak is, amelyek norvég mintás pulóverben, sílécekkel a vállukon toppannak be a halolaj-finomító szakszervezet fenyőünnepére, ha nem szabnak gátat nekik.
Komoly piaca keletkezett Mikulás bá’ szerelvényeinek is. A legnehezebben múló élményt azok a sapkák okozzák, amelyeken gombnyomásra miniatűr vörös csillagok kezdenek villogni, de még inkább azok, amelyeken egy gombnyomásra miniatűr vörös csillagok kezdenek villogni és ehhez még zenélnek is. A nemi egyenjogúság szép eszméjének jegyében konstruáltak egy olyan Mikulás-sapkát is, amely beépített copfokkal várja odaadó gazdáját.
Érdemes végigzongorázni azt is, hogy van-e önnek bőgőmajomarcú kerámia rénszarvasa, de legalább egy rénszarvasagancsos hajpántja van-e, mert e nélkül az ünnep nagyjából szintén olyan nyomorult lenne, mint a mindenszentek a visszapillantóra akasztható, fluoreszkáló polimer csontváz nélkül. Számba kell vennie továbbá, hogy maradt-e a sifonérban hóemberben végződő, szeszlepárlócső formájú spirális szívószála, szolár állat néven futó napelemes, mosolygó asztali fenyője, ünnepi fényt árasztó, hóeséssel dekorált gombelemes borosüvege és olyan kis villogó, cserépből mintázott kisautója, aminek a tetejére pont úgy van felcsomózva a fenyőfa, mint ’88 karácsonya előtt a Zsigulira a Gorenje hűtőláda, ha esetleg még emlékszik rá, óh, Nyájas Olvasó.
