Az élet szerel-mese
(Igaz) mese a 90 éves Szilárd Kláráról akinek kezdeti rajzairól Aba-Novák Vilmos így vélekedett: „Ebből a gyerekből festő lesz!” Igen ám, de ez a gyerek nem fiúnak született, s abban az időben egy úrilány sok minden lehetett, csak „léha föstő” nem.
Az apa szigorú volt, egyszülöttje makacs, s a dacos kitartás meghozta az első sikert. A kamaszlány Jaschik Álmosnál tanulhatott alkalmazott grafikát, később Bernáth Aurél, Koffán Károly, Istókovits Kálmán voltak a mesterei. Aztán jött a világégés, s ő álnéven, hamis papírokkal menekülni kényszerült. A képzőművészeti akadémiát Svájcban végezte, ahol szép ívű pálya körvonalazódott. De férjével izgalmasabb-mozgalmasabb életre vágytak. Pionírok lettek egy akkor született új államban.
A kényszerből lett illusztrátor és díszletfestő néhány év múltán Claire Szilard néven lett ismert világszerte. Így hívták izraeli városában, Jaffán, és az Ein Hod-i művésztelepen, sorra nyílt kiállításain Rómában, Londonban, Svájcban, és Párizsban, ahol rendszeres meghívottja az évszakonként megrendezett nagy hírű Szalonoknak. Rangos szakmai elismerésként műveit a legismertebb francia aukciós ház, a Druot is beválogatja katalógusába. Így szólították Ravennában, ahol mozaikmunkáit csodálták és a brazil nemzeti televízióban, amikor 1985-ben „Az év festője” lett. S ha valaki Tóra szentélyek üvegablakait csodálja befogadó hazájában, Claire Szilard nevét említik.
Nő létére ugyanis ő teremtette meg a templomi üvegfestést. Tizennégy zsinagóga nagyméretű ablakai, és üvegdíszei hirdetik művészetét. Örök szerelme a sivatag. A Holt tenger partjánál kezdődő kies homoktenger a kezdetektől megihlette ecsetjét. Végtelensége, kopárságában is gazdag fa,- és sziklaformái ma is izgatják festői fantáziáját. Szürrealista képein másik szeretett városa, Párizs házai jelennek meg a sivatagban. Hol kibújnak a homokbuckákból, hol beléjük süppednek, vagy csak könnyedén átreppenek rajta. Festői munkásságának egyik legszebb sorozata ez. A sivatagi varázs – ahogy ő nevezi – varázslatosan népesíti be vásznait.
Philemon és Baucis örök szerelme élete legnagyobb ajándéka, amellyel a sors 1990-ben hazavárja. Fél évszázad után ugyanis hazalátogat szülőföldjére. Kiállításán, a Vigadó Galériában találkozik első férjével, Füsti Pállal, akitől a világháború sodorta el. És ekkor Szilárd Klára ismét merészet gondol.
Otthagyja egész felnőttkorát, egzisztenciáját, megbecsültségét. Új életet kezd abban az országban, amelyet csak a hírekből ismer, és ahol őt még csak hírből sem ismerik. Túl a hetvenen ismét otthont teremt Pesten, földi paradicsomot Szentendrén, műtermet a Városligetben, és Párizsban, ahol festményei mellett akkortájt fedezik fel különös, hegesztett gép-szobrait.
Neki nem örökmozgói vannak, mint svájci kollégájának, Jean Tenguelly-nek, ő maga a perpeetum mobile. Lenyűgöző lendülettel dolgozik, szervez, építi kapcsolatait. Olyan természetességgel simul régi-új hazája művészeti életébe, mintha egy percig sem lett volna távol. Új barátokra talál, műtermi koncertjei rangos nemzetközi eseménnyé válnak. Művészi pályája legtermékenyebb időszakát éli. Képeiről a sivatag, a világváros, a hollókői házak, a zsennyei erdők, a magyar, a francia, a zsidó, az arab ember egyként barátságosan tekint ránk. Biológiai csoda, ahogy birkózik a vassal, az óriási vászonnal, üvegtáblával, miközben kiállításokra készül, kiadókkal tárgyal, vendégeket traktál. Fáradhatatlanságánál talán csak nyitottsága, őszinte embersége a nagyobb, melynek mozgatórugója a csodával határos módon megmaradt derű és szeretet.
Művész-nő sors a XX. században volt a címe 2003-as életmű kiállításának az Ernst Múzeumban. A merőben szokatlanul írt kifejezés telitalálat. Azt jelenti ugyanis, hogy Szilárd Klára művészi és asszonyi sorsa egymástól elválasztva is különleges, „köszönhetően” a mögötte lévő vérzivataros századnak.
Életének 90 éve a szakadatlan újrakezdésről szól, és arról a csodálatra méltó optimizmusról, amely a legsötétebb időkben is felcsillantotta előtte a reményt. Igaza lehet a jeles párizsi műkritikusnak, Pierre Brisset-nek, életrajzi könyve írójának: „Bámulatos, meglepő, zavarba ejtő, néha megdöbbentő, de sohasem közömbös asszony Claire Szilard. Kiapadhatatlan energiával, nagy igényességgel, szenvedélyes hévvel könnyedén és vakmerően kamatoztatja azt a sokoldalú gazdagságot, amellyel az ég megáldotta. Lehetséges, hogy nemcsak művész, hanem varázsló is kissé?”
(Szilárd Klára „Fatörténetek” c. születésnapi tárlata április 3-ig látható a Stefánia Galériában, XIV. Stefánia út 34-36)
