Az egész ellenállhatatlanul komikus
Leégető, mondhatnánk. Egy jó kis CIA-komédiában minden fordítva sül el, ha egyáltalán. A Coen testvérek elhatározták: csinálnak egy kémfilmet, mert ilyet eddig ők még nem, és meghívják ide kedvenc színészeiket.
Úgy is kezdik, amint illik: látjuk a CIA központját, a folyosót, közeliben a hivatalosan suhanó cipőket és a rosszat jelző, lebegő nadrágszárakat, s végül belelátunk egy elemző elbocsátásának rítusába. (Merthogy neki italproblémái vannak. És igen káromkodós is.) Van hát egy elbocsátott hősünk, exügynök, akit a Cég kivetett. Indulhatna a véres bosszú, a törvényen kívüli igazságtalanságszolgáltatás, mint más, hason filmekben. Csakhogy Coenék nem szeretnek más, hason filmeket csinálni.
A mi elcsapott kémünk nekiáll memoárjainak rögzítéséhez, nem nagyobb sikerrel, mint amilyen hírszerző lehetett. És elszabadulnak a dolgok.
Ezenközben persze a világ folyik: férfiak és nők csalnak, futnak, testet építenek, spekulálnak, párt keresnek (legalább egy párat), veszekednek, hazudnak, nyomoznak, sorsuk összekapcsolódna. De olyan ez, mint a csúszó kuplung: a találkozások véletlenek, az erőátvitel kérdéses, a következmény mulattatóan bizonytalan.
E véres vígjátéknak, e fekete humorú produkciónak szinte egyetlen igazán vicces képe nincs, miközben az egész ellenállhatatlanul komikus. Nem a helyzet, hanem a jellemek, a műfaji persziflázs, a „semmi sincs úgy” felismerése. A felszabadító értelmiségi szkepszis egy idiotisztikus világban.
A CIA-főnök azt mondja a végén: én nem tudom, hogy mi volt ez, de többet ilyen elő ne forduljon! Milyen igaz!
A kiváló színészek (John Malkovich, Brad Pitt, George Clooney, Frances McDormand, Tilda Swinton) valódi alkotótársak Joel Coen, Ethan Coen szarkasztikus filmjében.
