Atombomba a spájzban

Gondolhatják, miféle történet lehet az, amelybe a svéd király is csak mellékszereplőként fér be. Epizodista a „terrorista” Mandela, prezident Carter és Hu Csintao, a Kínai Népköztársaság elnöke. Igaz, annál többen vannak a népség-katonaságból: amilyen a dél-afrikai latrinapucoló gyereklánycsoda, Nombeko, aki jobban számolt fejben, mint hajdan a Commodore Business Machines, jobban ragadtak rá a nyelvek (az afrikaans, az angol, a kínainak épp a nehéz wu nyelvjárása, meg persze a svéd), mint holmi Mezzofantira. És mellette fellép az állítólagos Mannerheim-leszármazott exgrófnő, valamint a mezei anarchisták szabadságharcos famíliája, az egynevű és le nem könyvelt ikrekkel és antiroyalista merényletre készülő atyjukkal. Itt húzódik meg fazekasként a Vietnamból Svédországba disszidált ideggyenge amerikai katona, itt gyanakszik, nyomoz és repül a Moszad két titkos ügynöke, A és B. Itt protokolloznak a stockholmi kormányerők képviselői, itt balhézik egy helikopterpilóta, egy „Hülye”, egy lány (a „Méregzsák”), aki marxista–leninista szabadságharcot vívott gazdag polgár szülei ellen, és a többi. Jó kis csapat. (Ha nem is magyar.)

Aki egy kicsit is szeret detektívesdit játszani, az már e groteszk szereplőgárdából is következtetni tud a szerzőre, és ha még azt is hozzáteszem: e kétes trupp ládájában hányódik a békés svéd honban egy három megatonnás atombomba, amelytől megszabadulni semmiképpen sem bírnak, pedig hamis rendszámú krumpliszállító teherautójukkal ide-oda fuvarozzák, akkor világos, hogy ismét az ablakon kimászott és eltűnt százéves emberről szóló történetnek az írója mozgatja e rendkívül szórakoztató, szatirikus kópéregény szálait. „Ha van Isten, valószínűleg van humora” – menti magát a kaján szerző, aki nem átall efféle transzcendenciák mögé bújni.

És egy aktuális idézet a fülszövegből: „Nyer-e a választásokon az »Úgy szar, ahogy van« nevű párt?”

(Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni. Fordította Kúnos László. Kiadta az Athenaeum.)

Erdélyi S. Gábor