Arany a ködben

Azt nem is sejtettem, hogy ilyen jelentős életmű áll mögötte.

Karakas András-emlékkiállítás van az Ujpest Galériában. A tárlatból, de a tárlat kapcsán kiadott gyönyörű emlékalbumból se derül ki, miért éppen ott. Hogy tudniillik volt-e, s ha igen, mi volt Karakas ujpesti kötődése. Az életrajzból annyi tudható, hogy 1967-ben már kiállított a negyedik kerületben, a Mini Galériában: gimnazista volt még akkor.

Bevallom, magam is annyit tudtam róla csak, hogy részt vett a híres nyolcvankettes Műcsarnok-beli kiállításon (Tisztelet a szülőföldnek), ahol a legjelentősebb külföldön élő magyar művészek egész sora megjelent, s ahol a puszta részvétel rangot jelentett, valamint hogy ő illusztrálta Faludy György erotikus verseinek kiadványát, melyről Faludynak az volt a véleménye, hogy nagyon jó rajzok, csak nem igazán erotikusak. Nekünk, nézőknek meg jobbára az, hogy íme, hányféleképpen lehet ábrázolni az erotikát.

Mondom, ilyeneket tudtam mindössze Karakasról, de azt nem is sejtettem, hogy ilyen jelentős életmű áll mögötte. Szűk hatvan év adatott neki, abból is sokat azzal töltött, hogy a helyét keresse a világban (Frankfurtban, Pesten meg a kettő között), életmódja mindenre alkalmas volt, csak a nyugodt alkotásra nem, és mégis, legjobb műveiben olyan magasságokba emelkedett, ahová kevesen jutottak el a huszadik században.

Pedig műfajilag szűk mezsgyén haladt, a grafika volt a hazája, ceruza-, szén- és tusrajzai mellett főleg rézkarcokat alkotott (és nem főleg kollázsokat, mondjuk), de aki végignézi az emlékkiállítást, egyetlen percig se érzi úgy, hogy bármi hiányozna neki. Ez egy teljes élet, gazdag, kész életmű áll előttünk: egy nagy tehetségű ködlovag életműve.

Jolsvai András