Annyira leszakadnánk attól a színvonaltól, hogy lúzerekké válnánk
A kasznár fia ügyesen zongorázott. A híre túllépte Doborjánt, s az Esterházy-birtok szalonjától Bécsig jutott. A császárvárosban már csak Czerny mester és persze Salieri tanítja a kilencéves Liszt Ferencet. Európa a lábai előtt hever. Párizs, Róma, Weimar az otthona, hazája nyelvét nem is beszéli. A pesti árvíz idején jótékonysági koncerteket ad, 25 ezer forintot postáz, 1840 januárjában pedig alapítványt tesz egy nemzeti zenede létrehozására. Innen számíthatjuk a Zeneakadémia születését. Az intézmény rektora a minap megkapta a közszférában dolgozó legeredményesebb vezetőnek odaítélt karrierdíjat. Beszélgetés Batta Andrással, a Zeneakadémia rektorával. SZÉKELY ILONA írása.
Tíz és fél milliárd forintot nyert uniós pályázaton a Liszt Ferenc Zeneakadémia. Hazai felsőoktatási intézmény soha még nem kapott ennyi pénzt.
A Nemzeti Fejlesztési Terv keretében ezermilliárdnyi összeget hívhat le az uniótól a magyar állam 2007 és 2013 között. Úgy látszik, sikerült meggyőzni politikusainkat, hogy a zene ügye kiemelt jelentőségű, a magyar imázshoz a Liszt Ferenc Zeneakadémia és a világhírű magyar muzsika is hozzátartozik.
Felújítják az épületet?
A pályázat szerint ez lesz az európai zenei felsőoktatás központja. Pusztán az épület restaurálására az EU nem adott volna semmit, hiszen a fennállása óta csupán kisebb tatarozásokon esett át. De valami csoda folytán a világháború megkímélte. Ezért alakulhatott úgy annak idején, hogy az épületében folytak a népbírósági tárgyalások és a nagy politikai perek is... Az intézmény azonban mára technikailag elavult. Jelenleg nincs elég művészszoba, ahová az este fellépő zenészek elvonulhatnának. A növendékeknek sem tudunk az épületben elég gyakorlóhelyet adni.
Mi a megoldás? Hiszen az épület méretei nem változhatnak...
Kaptunk az államtól egy kiürített iskolát a Wesselényi utca 52.-ben. Ennek felújításával indul 2009 elején a pályázatban foglaltak megvalósítása. Az összes irodánkat oda fogjuk költöztetni, így sok szoba felszabadul. Ugyanott huszonöt kis, hangszigetelt „cellát” is létrehozunk, ahol a gyerekek korlátozás nélkül gyakorolhatnak.
Azért marad pénz jobb hangszerek vásárlására is?
Az utóbbi időkben – az idei évet kivéve – alig jutott pénz hangszerre. Most a projekt költségvetésében erre több száz milliót különítettünk el. Tudni kell: egy Steinway-hangversenyzongora – Kocsis Zoltán vagy Ránki játszik ilyenen – harmincötmillióba kerül. Egyébként nemcsak a tárgyakkal törődünk.
Mit jelent a változás? Új pedagógiai módszerek bevezetését, vagy magasabb zenetanári fizetéseket?
Épen kell tartani a zeneiskolai hálózatot, különben vége a világhírű magyar zenének. Ebben a művészeti ágban nagyon fontos, hogy a tehetségek már cseperedő korban megmutatkozzanak. Amikor gyerek voltam, szinte mindenki járt zeneiskolába, mert „ingyen volt”. Nem szeretnénk csupán egyfajta szofisztikált oktatást, elefántcsonttornyot építeni, mint afféle sztárintézmény.
A kilencvenes évek végén a vidéki tagozataik – Győr, Szeged, Miskolc, Pécs, Debrecen – anyagi okok miatt leváltak a budapesti anyaintézményről, és az ottani egyetemekhez csatolódtak. Itt felsőfokú tanár- és művészképzés is folyik. Megszűnt tehát a Zeneakadémia hajdani monopóliuma. Koncertek terén is akadt riválisa: megnyitotta kapuit a Nemzeti Hangversenyterem.
A vidéki zenei karok önállósulása érdekes versenyt eredményezett. Ez egyáltalán nem baj. Ami a koncerteket illeti, ha változatlan marad a Zeneakadémia mai infrastruktúrája, tíz éven belül annyira leszakadnánk attól a színvonaltól, amit a Művészetek Palotája képvisel, hogy lúzerekké válnánk. De ha a fejlesztés megvalósul, e patinás épületnek sajátos szerepe lesz a hazai hangversenyhelyszínek között.
A maga hírével...
A fiatalokra, az ifjú tehetségekre építve az oktatás és a hangversenyek sajátos szimbiózisát valósítanánk meg. Az ottani műfaji sokszínűséget valószínűleg nem tudjuk vállalni, de a dzsessz és a népzene fontos marad. Nagy és drága szimfonikus zenekarokat sem hívhatunk meg. Ebben ugyanis nem versenyezhetünk. Nálunk bensőségesebben szólalnak meg Chopin etűdjei, más egy zongoraest. A Műpában viszont Wagner Parsifalja élmény. Nem rivalizálunk. Nem is akarunk.
A Zeneakadémiára mindig nehéz volt bekerülni. A siker viszont még nem jelent zenei karriert. Könnyen találnak állást az itt végzettek?
Évente hatvan-hetven hangszeres diák végez nálunk. Ennyi muzsikust az ország képtelen eltartani, ezért sokan külföldre mennek. Az intézménynek nem kötelessége elhelyezni a hallgatóit, bár próbálunk segíteni ebbben is. Számít az akadémia híre. Az uniós projekt könnyebbé teszi majd a menedzselést is. A legnehezebb dolguk a zongoristáknak van. Tudok esetről, amikor egy fiatal valóságosan belebolondult abba, hogy előadóművészként nem kapott munkát. Nem mindenki tudja eladni magát ebben az anyagiasult világban.
