Amerikai rémálom
Poros darabnak gondolná az ember Arthur Miller több mint hatvan éve megírt drámáját, Az ügynök halálát, holott aktuálisabb, mint valaha.
Annak idején, a szocializmus öröknek hitt létbiztonságából szörnyülködve néztük, hogyan szorongatják a tőkések a dolgozó kisembert (akkoriban proletárt), akit bármikor kirúghattak az állásából, ha egyáltalán volt neki, és nem a munkanélküliek – nálunk akkoriban ez a fogalom is ismeretlen volt – keserű kenyerét ette. Bukott hősnek, a kapitalizmus áldozatának láttuk a megfáradt, megöregedett, hasznavehetetlenné vált ügynököt, Willy Lomant is, akit hatvanhárom évesen kiraktak az állásából, s aki ezért öngyilkos lett.
A helyzet és a figura azonban ennél sokkal összetettebb. Ezt a bonyolultságot mutatja meg Mácsai Pál rendező és ezt játssza el parádésan Gálffi László az Örkény Színház nemrég bemutatott előadásán. Ahogy ki-be járunk a múltból a jelenbe nyíló ajtókon, a valóságos történet egy napja alatt egy egész elszalasztott élet szomorú története tárul elénk, mely méltó folytatásra lel majd az életüket elkezdeni sem képes fiakban.
Mert Willy Loman egyfelől valóban áldozat, valóban disznóság, hogy kirúgják, de ettől még nem lesz hős. Sőt rokonszenves sem. Ebben az előadásban Loman az önámítás nagymestere, a tehetségtelenség bajnoka. Öntelt és lekezelő, pökhendi és otromba. Kellemetlen ember. Gálffi ezer húrján tud játszani ennek a kellemetlenségnek. Egyszerre bohóc és szörnyeteg. Harmincas éveikben járó fiai (Molnár Áron és Ficza István) méltó tanítványai, tudható, hogy ők sem fogják semmire se vinni. Álmodozásban jók, de a nagy amerikai álmot ők sem fogják megvalósítani. A precízen kimunkált előadásban talán csak a feleség alakját tekinthetjük pozitívnak. Kerekes Éva megrázó hitelességgel állítja elénk az ideális amerikai családanyát, aki mindent elvisel és megbocsát, óvó szeretettel veszi körül övéit, de nemigen érti, mi történik velük. Az előadást lezáró, utolsó szavai is ezek: nem értem, nem értem.
Mácsai rendezése komoly figyelmeztetés lehet akár a mai „útkereső” harmincasoknak-negyveneseknek is: lehet álmodozni, de időben neki kellene gyürkőzni néhány álom valóra váltásának. Nehogy kifussunk az időből és a számvetés rémálommá váljon.
