A visszatérő – Túlélni, mindenek felett
Ha bárkinek kétsége van afelől, hogy Leonardo DiCaprio megérdemelte-e a Golden Globe-díjat, akkor nézze meg a Visszatérőt. Kevés olyan film van, amelyik ekkora erővel képes bemutatni az ember harcát a természettel és saját fajával is. Hugh Glass, miután csodával határos módon, épphogy túléli egy grizzly medve támadását, Fort Kiowába vándorol több mint 300 kilométeren keresztül, hogy megtalálja azokat, akik sorsára hagyták, és igazságot szolgáltasson. 2002-ben Michael Punke írt egy életrajzi regényt Hugh Glass történetéből; a film többé-kevésbé ezt történetet használta fel.
Alejandro G. Iñárritu Kanadában és Argentínában forgatott filmje már tavaly év végén a mozikba került az USA-ban. A forgatókönyvet Iñárritu Mark L. Smith segítségével írta meg Punke eredeti regénye alapján.
Keresd a nőt! (És kerüld a medvét...)
1823-ban járunk, amikor A visszatérő eseményei kezdődnek. Glasst (Leonardo DiCaprio) és mesztic fiát, Sólymot (Forrest Goodluck) Andrew Henry (Domhnall Gleeson) kapitány veszi fel pionírként egy trapper expedícióra. (Lévén a mosómedvék szőrmebundája – balszerencséjükre – hatalmas biznisz volt ebben az időben.) Mielőtt azonban hazatérhetnének a sikeres vadászatról, a trappereket hirtelen az Arikaras indiántörzs támadja meg, melynek törzsfőnöke a lányát keresi, akit fehérek raboltak el.
A véres támadás után – melyet Iñárritu a vizuális elemek, illetve a rendezés, kameranézetek, svenkek és a vágás tekintetében is elképesztő profizmussal mutat be – a hódvadászok életüket mentve kénytelenek hátrahagyni a zsákmányt. Glass ebben a pillanatban találkozik két medveboccsal, közvetlenül utána pedig az anyamedvével, aki elképesztő, eddig soha nem látott vadsággal támadja meg, harapja és marcangolja véresre a férfit. Egyértelműen ez a film legerősebb jelenete.
Egyedül, félholtan, halálos veszélyben
Glass életveszélyes sebeit csekély ismereteiket latba vetve próbálják kezelni Henry emberei. Közülük az egyik, John Fidzgerald (Tom Hardy) azonnal sorsára hagyná Glasst, de a kapitány hallani sem akar erről, és arra kéri Fidzgeraldot és Jim Bridgert (Will Poulter), hogy ápolják a sebesültet, hátramaradva Glass-szal és fiával. A film trailerénél többet nem szeretnénk elárulni, lényeg, hogy Glasst sorsára hagyják, de a férfi a halál küszöbéről is visszatér, hogy bosszút álljon vérlázító sérelmeiért.
A visszatérő a medvetámadás után sem veszít erejéből, mellbevágóan bemutatva Glass bosszúszomját, aki szó szerint emberfeletti kínokat átélve próbál eljutni a 300 kilométerre lévő erődbe, hogy leleplezze a két férget, akik magára hagyták.
Csak tiszta fényforrásból
Iñárritu (illetve leginkább operatőrje, Emmanuel Lubezki) egyik technikai bravúrja, hogy pusztán természetes fényforrást használt a forgatáskor. Ugyanakkor kevés lenne a technika Leonardo DiCaprio nélkül, aki felejthetetlen alakítást nyújt, ahogy nagyon kevés kommunikációs eszközzel (Glassnak a torka és így hangszálai is megsérülnek, alig tud beszélni) olyan érzelmi skálát képes bemutatni pusztán arcmimika és nyögések, hörgések segítségével, amelyre nagyon kevés színész képes.
De DiCaprio elképesztő teljesítményéhez szükség volt arra is, hogy a rendezővel tökéletes összhangot találjanak. Kettőjüknek köszönhetően a néző szeme szinte odaszegeződik a filmvászonra. DiCaprio a Golden Globe mellé egész biztosan az Oscart is bezsebelheti – méghozzá teljesen megérdemelten. Ilyen vehemenciát, az érzelmeknek ilyen skáláját, sőt bizonyos jelenetek során empátiát (például a lelkileg sérült fia iránt) még kevés színész tudott megjelentetni a filmvásznon.
Tom Hardy is brillírozik a kegyetlen, egyértelműen rohadék, ugyanakkor pragmatikus Fitzgerald szerepében. Szerintem sokan fogják azt érezni, hogy ennyire még nem utáltak karaktert a filmvásznon, és ez annak bizonyítéka, hogy Tom Hardy legalább annyira megérdemelné az Oscart, mint DiCaprio. Egyébként ne felejtkezzünk el a többiekről sem: Will Poulter és Domhnall Gleeson is hiba nélkül alakítanak.
Iñárritu rendezői mestermunkája
Iñárritu kamerája kímélet nélkül követi Glass kálváriáját. A medvetámadás természetesen már a filmtörténet igazi klasszikusa, de nem szabad elfeledkeznünk a nagytotáljairól sem, amelyek a kietlen, sivár és mégis gyönyörű kaliforniai havas sziklavidéket mutatják.
A rendező A visszatérőből olyan filmet csinált, amely majd napokig nem hagyja nyugodni a nézőt. Ehhez pedig olyan rendezői kvalitások szükségesek, amelyekkel csak kevesen dicsekedhetnek. Alejandro González Iñárritu egyértelműen Hollywood egyik legnagyobb rendezője, és ezt a Birdman után ismét bebizonyította nekünk.
Nem szabad elfeledkezni még a zenei és audiorészről sem, amely ugyan észrevétlenül, de mégis nélkülözhetetlenül itatja át az egész filmet. Az egész környezet, illetve a korabeli öltözékek mesteri kidolgozása is hiba nélküli.
Halhatatlan?
Sajnos néhány apró elem azért ront némileg az összképen, és ez leginkább a forgatókönyv hiányosságainak, egyszerűségének róható fel.
Egyrészt azokból a pszichedelikus jelenetekből kicsit sok van, ahol Glass visszaemlékezik a feleségére. Ezek helyenként kicsit giccsesek és nem nagyon illenek a film kegyetlen hangulatába – még kontrasztként sem hatnak kellőképpen. Amikor már sokadszor láttam viszont Glass indián feleségét valamelyik víziójában, akkor kicsit „pocahontasos” hangulatba kerültem, ami szerintem ehhez a filmhez nem illett.
Másrészről viszont jó lett volna talán, ha a Glass és Sólyom közti kapcsolat kicsit jobban ki van dolgozva, mert míg a halott indián feleségnek nem sok szerepe volt a konkrét cselekményben, Sólyomnak annál inkább.
Végül nem lehet elmenni amellett, hogy Glass kicsit olyan... „terminátor” a filmben. Mindenki más azonnal meghal mellette, amikor például egy indián nyílvessző eltalálja vagy puskalövés éri, Glasst viszont még a grizzly medve támadása után is olyan gyilkos sebek érik, amelyeket nehéz elképzelni, hogy bárki túlélne.
Ezek a bakik szerintem, amelyek miatt A visszatérő nem tökéletes, hiba nélküli film, de mégis olyan alkotás, amely után szinte letaglózva jövünk ki a moziból – de ezúttal tényleg jó értelemben. Iñárritu képei még sokáig velünk maradnak majd.
További filmkritikákat ide kattintva olvashat.
