A túlirányított demokrácia

A szerző azt mutatja be, hogyan fest a demokrácia, amelyben látszólag szigorúan jogállami keretek között göngyölik fel a jogállam működését; a demokratikus procedúrák és normák szigorú betartásával törlik el vagy törik meg a demokratikus procedúrát és normákat; a hatalommegosztás elvi alapján egyesítik egyetlen kézben a hatalmi ágak szertefutó intézményi és személyi szálait.

Szilágyi Ákos tétele, hogy az irányított demokrácia csak egyetlen orvosságot ismer a problémákra, amelyeket saját maga idézett elő a rendszer végletes centralizálásával: az irányítottság fokozását. Így számára luxussá, sőt a demokrácia stabilitását veszélyeztető kihívássá válik minden előreláthatatlan kimenetelű választás, amely megkérdőjelezheti a „legjobbak és legelhivatottabbak”, a demokrácia megmentésén munkálkodók uralmát. A választásokat nem lehet többé a véletlenre bízni: azokat is irányítani kell.

Tény: Magyarországon, amely nyugatias vonásokat is egyesít a keletiesekhez, az irányított demokrácia is másképpen működik, mint Oroszországban. Örömre azonban nincs okunk a különbségek miatt sem. Mint megtudjuk, Putyin csak nevet adott egy rendszernek, amely nem azonos vele: posztját egy összehangoltan működő csapat élén tölti be. Tehát nem egyetlen személy zseniális vagy dilettáns önkényén múlik minden döntés. A Kreml túlhatalma ráadásul a kőolaj- és földgázkészletek mérhetetlen erőforrásaira épül. Éppen ezek oligarchikus-bürokratikus kisajátítását törte meg 2000-től, hegy megállítsa az oroszok tömeges és drasztikus elszegényedését. Ám esze ágában sem volt forradalmat hirdetni, célja éppen az volt, hogy megakadályozzon minden forradalmi végkifejletet.

Milyen tanulságokat kínál számunkra az irányított demokráciának a mienknél több mint egy évtizeddel idősebb, „túlérett” változata? Ezt tudhatjuk meg Szilágyi Ákos vaslogikával felépített, nyelvi tűzijátékoktól sem mentes könyvéből. Javítóvizsgára kötelező olvasmány a demokrácia iskolájában.