A színésznek nincs beleszólása
Zsótér Sándor és Zsámbéki Gábor osztályában végzett a Színművészeti Egyetemen, majd a Budapesti Katona József Színházban kezdte a pályát. A múlt évadban szerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol egyebek közt Évát játszotta Az ember tragédiájában Alföldi Róbert rendezésében. Négy éve a legígéretesebb pályakezdőként nyerte el a Színikritikusok Díját, egy évvel később Junior Príma díjat kapott. Jelenleg az igazgatói posztról leköszönő Alföldi Róbert utolsó rendezésében, a Mephistóban próbál. Jövő évadtól – az új direktor, Vidnyánszky Attila érkezése után – is a Nemzeti Színház társulatánál marad.
– Mekkora jelentősége van ma annak, ha egy ifjú színésznő eljátszhatja a Nemzeti Színházban a Madách-mű női főszerepét?
– Szakmai értelemben komoly kihívás: nem könnyű szerep, hiszen nincs íve. Éva felbukkanásai lényegében Ádám történetét segítik értelmezni. Ugyanakkor hétköznapi szinten ma már nem élhető át, hogy milyen fontos feladat. Nem panasz, tény: jelenkorunkban általában sincs igazán értékük a színészeknek. A főiskoláról kikerülve még tele voltam reményekkel, de aztán szembesülnöm kellett a valósággal. Azzal, hogy a színházak gazdasági gondokkal küzdenek, ami gyakran kihat a műsortervre is. Ráadásul politikai okokból is folyamatosan érzékelhető a kompromisszumkényszer. Amúgy pedig mindent a kereskedelmi tévék, a bulvár ural. Kreált világuk amatőr hőseihez képest a színészek már-már érdektelenek.
– Amikor a Katonából átszerződött a Nemzetibe, azzal indokolta a döntését: szeretne több klasszikus szerepet játszani, elege van a kortárs, jelenre reflektáló darabok sorából. Aztán a Nemzetiben olyan előadásban is kapott feladatot, mint például Mohácsi János rendezése, az Egyszer élünk, amely bár áttételesen, de korunk viszonyait karistolja progresszívan, olykor gyilkos humorral. Játszott az Angyalok Amerikában című produkcióban is, amely az Egyesült Államok társadalmáról ad kórképet, a darab ismertetője szerint: a kegyetlen valóság és a csodás fantázia keverékeként, a benne rejlő aljassággal és könyörületességgel.
– Ami az utóbbi produkciót illeti: elállt a szavam, amikor Alföldi Robi elmondta, hogy benne leszek. Nem ilyen típusú előadásokról volt szó, amikor megbeszéltük: átszerződöm a társulatához. Mégsem bántam meg: Az angyalok Amerikában rendezője, Andrej Serban új nézőpontra nyitotta rá a szemem a színház és a világ dolgait illetően. Kezdem belátni: az a fajta kosztümös, szép színházeszmény, amelyre én vágyom, ma már konzervatívnak és maradinak számít. Miközben azért engem nézőként is még mindig könnyben emel el a valóságtól. Szoktam is mondani a szüleimnek: imádlak benneteket, de alighanem rossz korban érkeztem a világba. Sokkal előbb kellett volna születnem.
– Bár sokan hiszik, de a Nemzeti új direktora, Vidnyánszky Attila sem múltba néző alkotó. Schillig Árpád minapi fórumon egyenesen avantgárdnak aposztrofálta. Másfelől: pozícióba kerülése esztétikailag is nehezen minősíthető. Ön a társulatánál marad?
– Maradhatok, maradok. Vidnyánszky Attila vezetése alatt voltam gyakorlaton a debreceni Csokonai Színházban. Jó élmény volt. Másrészt alig telt el egy évad azóta, hogy átszerződtem a Katonából. A mai napig sem vagyok teljesen túl a dogon. Ugyan szakmai szempontok vezettek, de közben erősen kötődtem oda, szerettem ott lenni. Nem hiányzik egy újabb, hasonló helyzet.
– Alföldi Róbert utolsó rendezésében a Mephistóban is szerepet kapott. Lotte Lidenthalt játssza, a Porosz Nemzeti Színház színésznőjét, Németország katonai miniszterelnökének barátnőjét. Sokan úgy tartják: a darab színre állítása a leköszönő direktor üzenete utódjának kinevezése kapcsán.
– A színészeknek nincs beleszólásuk mindabba, ami körülöttünk történik. Más kérdés, hogy ki mit gondol magában. Annyi biztos: egy igazgatóváltás normális körülmények között is megviseli a színészt. Én próbálok a feladatra koncentrálni, és nem foglalkozom egyebekkel. Nem töprengek azon, hogy ki kinek mit üzen – ebbe bele lehetne őrülni.
– Jövő évadban mely darabokban játszhat?
– Úgy tudom, tervben van Tamási Árontól a Vitézlélek. Shakespeare-től az Ahogy tetszik a román Silviu Purcărete rendezésben. Valamint Gorkij Éjjeli menedékhelye, amelyet a moszkvai Mejerhold Központ vezetője, Victor Rizsakov állítana színre. Mindez több mint izgalmas.
