A stílus nagykövete

Zoób Kati – vagy ahogy a nemzetközi divatvilágban ismerik: Katti Zoób – megannyi mesterségét nem iskolapadokban tanulta. Autodidakta. Tehetségét családi örökségnek tartja.

Apai nagyapja nemesi származású földbirtokos, ipari részvényes, Veszprém megye egyik neves ügyvédje volt. Európai szellemiségű entellektüel: a harmincas években irodalmi folyóiratot adott ki, támogatta a nagybányai festőket. Felesége német származású, büszke arisztokrata volt.

Évekig bezárkózva élt

1945 után minden vagyonukat elkobozták, osztályidegenként állást sem kaphattak. Zoób nagymama akkor úgy érezte: vérig sértette őt a történelem. Elhatározta, többé a lábát nem teszi ki az utcára. Tükörbe sem néz.

Szigorú fogadalmát megtartotta: sümegi házában évtizedekig bezárkózva élt. Gyakran hallgatta meséit unokája, Zoób Kati. Együtt nézegették az 1850-es évekből megmaradt családi dagerrotípiákat, fényképeket a századelőről.

A kislányt elbűvölték a régi képek: elegáns urak, finom muszlinruhás hölgyek, florentinkalapok, cilinderek. A szekrény mélyéről elővették nagymama féltve őrzött kincseit: selyemharisnyát, csipkegallért, zsorzsettruhát. Egy eltűnt világ rekvizitumait.

Kamasz lány volt már Kati, amikor nagyanyja megengedte, hogy közös fénykép készüljön róluk. Zoób néni hosszan nézte a fotót – akkor már harminc éve nem nézett tükörbe –, s döbbenten kérdezte: „Ki ez az öregasszony itt?”

Zoób Kati azt mondja: két bátyjával „a korra jellemző szegénységben” nőttek fel. Édesapjuk a származása miatt nem kapott állást, a deklasszálódás lelkileg, fizikailag is tönkretette. Édesanyjuk egyedül tartotta el a családot irodistaként, a sümegi tanácsnál. De azért a gyerekeiket zenére is taníttatták, esténként együtt muzsikáltak otthon. Kati csellózott. Meleg holmikra viszont már nemigen futotta. A papa tűzifából faragott kötőtűket, a család pedig közösen kötötte meg Kati télikabátját. A „nemesi ivadékok” nem érezték szégyennek a kétkezi munkát. Kihímezték a konyharuhákat, horgolással díszítették a törülközőket.

Mindent tudott a cérnákról

Zoób Kati gyerekkora óta varrt, szabott. „Mestere” édesanyjának nővére volt, aki valamikor apácáktól tanult fércelni, stoppolni. Az öltések tudományáról, a cérnák művészetéről mindent tudott.

Kati Sümegen járt gimnáziumba a hetvenes években. Saját tervezésű ruhái akkora sikert arattak, hogy még a tanárai is hozzá jártak ruhapróbára. Érettségi után a helyi textilszövetkezetbe hívták: tervezzen hulladék anyagokból játékokat. Néhány hónap múlva már külön üzemágat kellett nyitniuk: az egész országból érkeztek a megrendelések lencsibabákra, katicapárnákra.

Zoób Kati tizenkilenc évesen egy reggel buszra szállt, és feljött Budapestre. Úgy gondolta, kipróbálná, mire megy egyedül a fővárosban. Már aznap fölvették egy játékkészítő céghez. Munkáit nem sokkal később Németországba, Amerikába is szállították.

Akkoriban alakult meg a Magyar Televízió bábműhelye. Lévai Sándor, Süsü sárkány bábtervezője munkatársnak hívta oda Zoób Katit. Õ is „kivitelezte” a bájos „egyfejűt” és a hős királyfit. S amikor épp nem akadt bábos teendője, a díszlet- és kellékkészítés fortélyait leste el a tévésektől. Hungarocellből építettek várkastélyokat, szarkofágokat faragtak, műgyantából öntöttek honfoglalás kori ékszereket. Mellette színházaknak is készítettek jelmezeket, öltözékkiegészítőket.

Kölcsönökből indult

Közben Kati férjhez ment, terhes lett, és hogy szülés előtt se tétlenkedjen otthon, szabta-varrta Süsü „feleségét”. Süsella frottírtörülközőből készült. Mire a sárkánypár egybekelt a mesesorozatban, megszületett Kati kislánya is.

A Josephine Baker című filmet 1990-ben forgatták Magyarországon. A címszereplő fejdíszeit, banánszoknyáját Zoób alkotta. Akkor született az ötlet: egyik kollégájával magáncéget alapítanak. Kati családi kölcsönökből indította első vállalkozását. Ám a historikus színpadi ruhák mellett az aktuális divat is izgatta: egy évvel később saját szalont nyitott a Szent István körúton.

Első divatbemutatóját a bérház udvarán tartotta. Rendszerváltás utáni performance-nak is beillett volna: álmélkodtak a lipótvárosiak a különleges, mesés ruhák láttán. Mintha egy régen volt s újra várt világot idéztek volna a selymek, muszlinok.

Zoób Kati számára a luxus nem a rongyrázást jelenti, hanem a minőséget. Lehet ez kézzel kötött télikabát, horgolt gallér is. A minőség nem a pénztől függ, hanem a lelki gazdagságtól. Egy kifényesített gomb is sokat elárulhat az emberi méltóságról. A divattervező szerint az öltözködés költői műfaj: a textilek fantáziajátéka.

Bővítette a repertoárját

De üzletpolitikáját nemcsak erre alapozza. Keresztelőruhától gyászviseletig mindent tervez. Minden korosztálynak és rétegnek. Árait nemcsak a vagyonosok pénztárcájához szabja, vidéki tanárnő is rendelt már tőle kosztümöt. Zoób jobban kedveli a klasszikus öltözködési stílust, idegen tőle a l’art pour l’art extravagancia. Ám olykor futurisztikus daraboknak sem tud ellenállni. Bambuszszálakból szőtt antibakteriális fürdőköpeny is kapható szalonjában. Pénzügyi tanácsnokai gyakran intették: válasszon célközönséget, szűkítse üzleti kínálatát, ám ő inkább tovább bővítette „repertoárját”.

Amikor itthon már ismertté vált, úgy döntött, külföldön is megméretteti magát. 1995-ben pályázott a párizsi Fashion Weekre. Ez a világ egyik legrangosabb divatfesztiválja, ahol sok száz jelentkezőből zsűri választja ki azokat, akik bemutatkozhatnak. A magyar alkotót lelkesen fogadta a grémium, s azóta Zoób többször is részt vett hasonló nemzetközi eseményeken. Az Angliában rendezett magyar kulturális évadra is meghívták kiállítani. Ruháit ma már a világ nagyvárosaiban forgalmazzák, Londonban, Bécsben, Dubaiban, New Yorkban is vannak állandó vásárlói.

Építészettel is foglalkozik

Ám Zoób Katit nem a piaci terjeszkedés, a profit inspirálja. Inkább az alkotás öröme. Évekkel ezelőtt egy alapítvány felkérésére mozgássérülteknek készített kabátokat, nadrágokat, és kerekes székes divatbemutatót tartott. Jótékonysági akcióit nem szokta reklámozni. Nem hajt médiakampányra, hírnévre. Cége régóta együttműködik a pécsi Zsolnay-gyárral: a 2006-ban piacra dobott ékszerkollekció a londoni Harrodsba is bekerült. Már tárgyalnak a folytatásról, lakáskiegészítőkről, asztali porcelánokról, épületkeramikáról.

Katit nem egy szalonvendége megkérte már, segítsen otthona berendezésében is. Mostanában az építészeti arculattervek is érdeklik. Tavasszal kezdték építeni Budapesten a „home couture” stílus első lakóházát. Vagyis: a külső, homlokzati díszítéstől, a belső, személyre szabott dizájnig minden Zoób Kati alkotása lesz.

Mindeközben a színháztól, filmtől sem szakadt el. Két évvel ezelőtt Szikora János kért tőle jelmezterveket Proust Az eltűnt idő nyomában előadásához. S újra őt hívta a rendező, amikor a Pesti Színházban színre vitte Esterházy Péter Rubens és a nem-euklideszi asszonyok című darabját. De Zoób öltöztette a színészeket Pelsőczy Réka Öldöklő angyal előadásában, s közreműködött egy Mátyás királyról szóló tévéfilmben is.

Szeretetkommunikáció

De ha csak ennyi dolga lenne, üresnek érezné az életét. Zoób Kati egy fővárosközeli kis faluban lakik családjával. A kétszáz éves ódon házban mindig nagy a vendégjárás. A hatalmas ebédlőasztalt gyakran ülik körül rokonok, barátok. Kati imádja a hagyományos női szerepeket. Vasárnap hajnalban fánkot dagaszt, pogácsát süt. Ha megérik kertjében a feketeszeder, befőzi lekvárnak télire. A főzés számára „szeretetkommunikáció”.

Akadnak intrikusai, akik úgy vélik: ilyen magyar karriert csakis magas potentátokkal, törtetéssel lehet elérni. Ám Zoób mindent a maga erejéből teremtett meg – lencsibabától a világsikerig. Éjjelente sokszor leül a számítógép elé: naplóba írja érzéseit, emlékeit. Családi történeteket megsértett nagymamájáról, „osztályidegen” édesapjáról. Húszévesen veszítette el őt: apja belehalt a kirekesztésbe, a keserves, kilátástalan útkeresésbe.

A naplót nem a nyilvánosságnak szánja, inkább önterápia ez. Mert ami már a textilek nyelvén sem mondható el, arról írni kell.