A Neoton építőtáborba megy
Júliusban, a holtszezonban Neoton-musicalre készül a Budapesti Operettszínház. Nem szabadtéren, hanem saját épületében. A hír hallatán mindenki az Abba-musicalre gondol, s arra, hogy az Operett megértette az idők szavát. Szép nyári nap címmel olyan produkciót visz színre, amelyben újra hallhatjuk a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb magyar zenekarának slágereit.
Igaz, hogy tíz évvel ezelőtt felkérték már erre a feladatra, csak akkor még vonakodott? – kérdezem Pásztor Lászlót, a Neoton vezetőjét.
A Neoton soha nem volt igazán otthon a színházi világban. Szinte elképzelhetetlen volt, hogy a dalaink más közegben is elhangozzanak.
Ki kereste meg?
Böhm György, aki a musical librettóját írta Korcsmáros Györggyel. De ők nem a Neoton sztoriját akarták megírni, hanem egy építőtábori történetet, amelyben az akkori fiatalok táncolnak és énekelnek, s végig a mi slágereinket éneklik, amelyek viszont kapcsolódnak a cselekmény alakulásához….
Ez dokumentum vagy fiction?
Elképzelt történet, elképzelt helyszínen, elképzelt szereplőkkel, létező dalokkal.
Pontosan milyen kéréssel keresték meg annak idején a Neotont? – kérdezem az írókat.
1998-ban mentünk el Pásztor Lászlóhoz, azzal a kéréssel, hogy a Neoton-dalok köré musicalt szeretnénk írni. Ez azért fontos, mert az Abba-musical bemutatója 1999-ben volt – mondja Böhm György. – A két dolognak tehát semmi köze nincs egymáshoz.
Az építőtábor sokat mondó helyszín.
Böhm Gyuri és én is voltunk építőtáborban – mondja Korcsmáros György. – Szeretnénk, ha a fiatalok megtudnák, hogy a kedves szülők hol málenkij robotoltak, vagy mit jelentett az, hogy disszidálás, mit jelentett az, hogy valaki párttitkár volt vagy üzemvezető. Ebben a világban egy-egy olyan szám, mint a „Kell, hogy várj!” mindannyiunknak sokat jelentett.
A dalokat hárman jegyzik: Pásztor László, Jakab György és Hatvani Emese.
A popzenében általában szerzőpárosok dolgoznak – mondja Pásztor László – , trió tudomásom szerint ez az egy volt. Dalaink egy kivétellel a hetvenes-nyolcvanas években készültek, s a mai napig repertoáron vannak. Jó példa erre, hogy Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán, az Operett vezető művészei a „Holnap hajnalig” című dalunkkal nyerték meg a „Csináljuk a fesztivált” első sorozatát. A dalszerzők közül Jakab Gyuri sajnos már több mint tizenhárom éve nem lehet közöttünk.
A musical a jelek szerint a nosztalgiát fogja ötvözni a rendszerbírálattal.
Minden rendszer próbál magának ideálokat kialakítani. Az állampárti rendszerben az ifjúsági közösségek kialakításának jól bevált módszere volt az építőtábor. Magam is hátráltattam Százhalombatta építését. Később zenészként is sokszor felléptem építőtáborban, hintvén a kultúrát esténként, a paradicsomszedésben megfáradt fiataloknak. Ez a musical egy ilyen építőtáborban játszódik, ahol az események nem egészen úgy alakulnak, ahogyan azt a vezetők elvárták volna.
Irónia és érzelmesség – ezek lesznek a vezérmotívumok?
Még a harmincévesek is keveset tudnak arról, mi volt itt a rendszerváltás előtt – mondja Pásztor László. – Ez a darab meg szeretné mutatni az akkori világot, szórakoztatva és iróniával karöltve.
Az irónia nem volt anno a Neoton legjellemzőbb vonása. Inkább az azonosulás zenekara volt.
Valóban nem ironizáltunk, de nem is azonosultunk. Éltük a magunk életét, szórakoztattunk, élveztük amit csinálunk és sokan a szakmából utáltak, mert közben hihetetlenül sikeresek voltunk. A darab iróniája egyébként az akkori rendszerre vonatkozik, és nem kapcsolódik szorosan a dalokhoz, amelyek a maguk önálló életét élik. Kapcsolódnak a cselekményhez, de nem ironizálnak.
Alighanem sokat adna ma egy zenekar, ha az Önök akkori helyzetébe kerülhetne.
Könnyebb is és nehezebb is ma a zenészek helyzete. Lemezkiadóként is tapasztalom, mekkora a túlkínálat a piacon, nem beszélve arról, hogy míg annak idején mi csak egymással versenyeztünk, ma itt vannak CD-n és koncerten a világsztárok is. Annak idején könnyebb volt feltűnni és könnyebb volt fennmaradni. De ahhoz akkor is nagyon sokat kellett dolgozni, amit a mai fiatalok már nem mindig fogadnak el. Jöjjön az a siker, vagy én megyek…
A nézőket a Neoton jobban érdekli, mint az építőtábor. Utólag hogyan látja: jó úton járt a zenekar? Megfelelő pályát futott be?
Legsikeresebb korszakunkban – 1980-90 között – mindent elértünk, amit akkor lehetett.
Akár kompromisszumok és személyi változások révén…
Személyi változások óhatatlanul bekövetkeznek, ha hét-nyolc ember él együtt naponta színpadon, próbateremben, stúdióban és különböző közlekedési eszközökön. Nem egyedül rajtam múlott az, hogy mikor ki és miért játszott, énekelt az együttesben. Voltak, akik mást akartak, és teljesen jogos, hogy elmentek a zenekarból. Ha ők nem mentek volna akkor el, valószínűleg nem jutunk el idáig.
