A harcos üzletpolitika mosolygós arca
Nem mondhatni, hogy ez a negyedéves szemle (alcíme szerint: Magyar irodalom, művészet, tudomány határainkon innen és túl) komoly múltra tekintene vissza, de azt bátran mondhatni, hogy rövid idő alatt tekintélyt vívott ki magának a hazai sajtópiacon.
Úgy tűnik, az Alexandra-birodalom, amely elsősorban könyvek eladásával és kiadásával, valamint új és új könyvespaloták építésével és kiadóvállalatok megvásárlásával, tehát folytonos üzleti expanzióval – és ezekhez illő kőkemény, harcos üzletpolitikával – foglalkozik, a Hungaricumot szánja mosolygós része zászlóshajójának. Hogy mutassa, tud ő, ha akar, igazi kulturális missziót is teljesíteni, s ha már teszi, első osztályúan teszi ezt is.
Akárhogy is, a Hungaricum máris kiemelkedik a hazai lapmezőnyből. Igényes kivitelével, művészi megjelenésével (mit tesz az, ha fotográfus a főszerkesztő – s nem is akárki, hanem a Kaiser Ottó, aki újságcsináló tehetségét is bizonyította elégszer), gazdag tartalmával: a magyar nyelvű (újság)írás legjobbjai (és nemcsak a jól ismert arcok, hanem eddig kevésbé foglalkoztatott, viszont nem kevésbé tehetséges kollégák) mutathatják meg benne, mit tudnak. (Dicsérjük meg itt a szerkesztőt, Domokos Áront is, akinek ebben nyilván nagy szerepe van: s ha jól látom, ezzel fel is soroltam az egész szerkesztőséget.)
Az idei negyedik szám elsősorban az angliai (pontosabban szigetországi, hiszen írekről és skótokról is esik szó) kultúra magyar kapcsolatrendszerét tárja elénk interjúk, portrék, idézetek sorával, rendkívül gazdagon. Hogy én mégis az Alexander Brodyval készült pompás interjút emelem ki ebből a kötetből, annak nemcsak az interjúalany iránti mély szimpátiám az oka, hanem a beszélgetőtárs, Tönkő Vera szakmai tudása is.
