A háború emlékezete
A népszerű történelmi magazin, a Rubicon (mely éppúgy idén ünnepli alapításának negyedszázados évfordulóját, mint hetilapunk: gratulálunk is rögtön ebből az alkalomból) az első világháború emlékezetének szenteli ez évi 4–5. kettős számát.
A legnagyobb munkát Németh István, e téma ismert szakértője vállalja magára: az összefoglaló címlapsztori mellett még három cikket jegyez az összeállításban, melyekben az új harci eszközökről (részben pusztító fegyverekről, részben a pusztításban részt vevő repülő tárgyakról, léghajókról és Fokkerekről) és a fájdalmas emlékekről esik szó.
De Pollmann Ferenc is derekasan kiveszi a részét az összeállításból, az ő cikkeit a hadtörténet részletei iránt érdeklődők olvashatják igazi érdeklődéssel. E sorok írója ezúttal Hahner Péter írásából tanult a legtöbbet: a jeles történész Franciaország hétköznapi életét mutatja be közvetlenül a háború előtt és után. Az írásból kiderül, hogy a franciák nem készültek fel rá, és még a hadüzenet napjaiban is jobban érdekelte őket egy szerelmi dráma (az egyik miniszter felesége lelőtt egy újságírót, aki megírta, hogy már korábban a férfi szeretője volt), mint a nagypolitika eseményei. (Az asszonyt a bíróság felmentette, mert hirtelen felindulásában ölt.)
Egyébként is, az egész kiváló összeállítás legizgalmasabb kérdése (melyet szinte valamennyi írás érint így vagy úgy), hogy miképpen oszlott meg a sok millió áldozatot követelő, Európát végleg padlóra küldő háború felelőssége a politikusok, a katonák, a nacionalista értelmiség és a „kapitalizmus objektív törvényszerűségei” között. Nincs egységes válasz, van, aki inkább erre hajlik, van, aki inkább arra, még olyan is akad, hogy egy íráson belül elbizonytalanodik a szerző (Maruzsa Zoltán a Tisza háborús felelősségét vizsgáló cikkben), de ezt a termékeny feszültséget írjuk a Rubicon javára. A kérdések újabb kérdéseket szülnek, melyek nélkül a huszadik század történelme nemigen értelmezhető.
Nádas Sándor
