A Google-fiúk
Egy könyv – reklámnak sem rossz – arról a cégről, amelyik sosem akart lefeküdni a hirdetési piacnak. „Két lelkes diák megváltoztatja a világot – olvashatjuk a könyvborítón, majd tovább: – Az internetkorszak legnagyobb sikere.” Reklámízű, de igaz.
A Moszkvából emigrált Szergej (utóbb: Sergey) Brin és a közép-nyugati Larry Page a Google-projektből lett milliárdos. A Stanford Egyetemen találkoztak. A könyv írása idején húszezer alkalmazottal és számítógépek millióival működtek.
Egy garázsban kezdték, a Szilícium-völgyben. Akkoriban már milliószám jelentek meg weblapok a világhálón, de az eligazodás nehéz volt köztük. Ha rákerestél egy szóra, sok, súlyozatlan, vegyes értékű információ dőlt rád. A Yahoo, az Alta Vista és a többi próbált rendet rakni, változó sikerrel: a találatok többsége irreleváns volt.
A használók epedve vártak egy célzott és árnyalt keresőmotort. 2000-ben a Google bejelentette: több mint egymilliárd weboldal indexelése után létrejött a világ legnagyobb keresője.
A cég sosem idomult a piachoz. Amikor a dot.com cégek sora, az internetes lufi kipukkadt, ők fejlesztettek. Amikor tőzsdére mentek, a saját elképzeléseiket érvényesítették. Azt követően a cég értéke nagyobb lett a Fordénál, a Disney-énél, a General Motorsénál, a Time Warnerénél (amely a világ legnagyobb médiatársasága, tulajdonában hollywoodi stúdiók, kábeltelevíziók, az America Online és mások).
Amikor harcban álltak/állnak a másik óriással, a Microsofttal, akkor is a maguk stratégiája szerint versenyeznek.
A Google részt vesz a tiszta üzemanyagokkal kapcsolatos kutatásban, a napelemfejlesztésben, a biológia és a genetika területén a tudomány, a gyógyítás és a technológia fúzióját keresik, amelynek révén képesek lehetnek a genetikai hibákat feltárni és orvosolni sokmilliárdos adatanyagok tapasztalatainak hasznosításával.
(David A. Vise és Mark Malseed: A Google sztori. Fordította: Csatári Ferenc. K. U. K. Kiadó.)
