A gesztusok is romlékonyak

A versben, prózában hibátlanul fogalmazó Adyt megejtheti Csinszka efféle modorosságokkal: „Rögös úton, emberi roszszaság kövezte járdán – és sok, sok – fehér asszony testén – kellett és kell – hogy áttörje Magát – legyőzzön és meggyőzzön – drága Minden...”? Vajon ha megjelenik mellette egy ily tőrőlmetszett epigon, nem kellene-e azonnal menekülőre fognia a költőnek? Hiszen ez itt maga a paródia!
A versnyelv és a próza (egy tanulmányé vagy/főleg egy privát levélé) persze jócskán különbözik. E kötet szerzője egy helyen így fogalmaz: „Ady úgy érzi, elég fiatal arra, hogy pányva nélkül hajtsa ki élete csikaját az öröm-mezőkre...” Versben elmegy. Idézőjelek nélkül, mint a kötetben, nem. Így csak pöfeteg.

Akad rosszabb is! Ady menyasszonya gátlástalanul szervíroz giccset is a költőnek: „Megmutatnám fehér titkokat őrző, kis lyányszobámat, megsimogatná a kutyámat, – megismerné a nagymamámat...” (Ez a csali a magyar nóták, műdalok idilljét képes ígérni, nem többet. Mint a „gyere, Bodri kutyám, megleszünk egymással...” minimálprogramja.)

A demokrata és szabadgondolkodó Ady, aki a nagy társadalomról többnyire hibátlanul ítél, most, e kései szerelemben elkezd szokatlanul működni. „Nagyon előkelő erdélyi félmágnás családból való – írja Bertukáról, Dénes Zsófiának meg ezt, ugyancsak róla: „Nagyon dzsentri, s mégis a ti pesti, előkelő zsidó genre-tok minden erényét és bűnét hurcolja. De ezenfelül igazán erdélyi, úri, finom...” E privát latolgatás szempontrendszere bizonytalanságaiban is markánsan más, mint a progresszívnek és magabiztosnak látott Ady eddigi képe.

A házasság végül dacok révén és megalkuvások árán jön létre, nem is tarthat sokáig. S az Adynál ismeretlen rajongóként jelentkezett Csinszka, immár özvegy Ady Endréné csakhamar szerencsét próbál Babits Mihálynál is.

(Péter I. Zoltán: Ady és Csinszka. Egy másik szerelem története. Noran.)