A Família Kft. sztárja szívszorító vallomást tett: Baranyi Lászlót még mindig kísértik a II. világháborút emlékei
A Família Kft. nagypapája, Baranyi László több traumát is átélt a fronton, a 97 éves színész most ezekről mesélt.
Baranyi László, a Família Kft. egykori sztárja maga is harcolt a II. világháborúban. A fronton számos traumát átélt, melyek beleégtek az emlékezetébe. A színész most a Blikknek mesélt arról, hogy miként élte meg a háborút, és milyen szörnyű emlékei vannak a harcokról.
A Família Kft. sztárja, Baranyi László a háború szörnyűségeiről mesélt
A lap cikkéből kiderül, hogy a színész éppen Csongrádon járta ki a gimnáziumot, amikor kitört a II. világháború. Elárulta, hogy már érezték az előjeleit, mivel több tanár is próbálta bennük erősíteni a hazaszeretet, illetve a harci szellemet felébreszteni.
„Trianon után a mi generációnkat már arra nevelték, hogy ne nyugodjunk bele a békeszerződésbe. Minden reggel úgy köszöntöttük a tanárt, hogy „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” Így akartak minket ráhangolni arra, hogy készüljünk az újabb háborúra”
– nyilatkozta a lapnak a színész. Elárulta, hogy a diáktársaival különféle gyűlésekre is járt, és hatalmas örömet éreztek, amikor visszacsatolták a régi Magyarország egyes részeit.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Szórakozás
2024. május 14., 12:51
A Família Kft. nagypapája, Baranyi László már 96 éves, és furcsa tünetek kínozzák, amiket most nyáron minden bizonnyal még nehezebb lesz elviselni.
Elmondta, hogy ez hiába volt siker, a tanáraik próbálták őket a realitás talaján tartani. Tudták, hogy a háború benne van a levegőben. Emiatt nem is érte őket váratlanul, amikor 1939-ben kihirdették az iskolában, hogy megtámadták Lengyelországot a német csapatok. Baranyi László és a családja a harcokból sokáig semmit sem érzékeltek. 1942-ben azonban a színészt az édesapja kivette a bentlakásos iskolából, majd Budapestre vitte, hogy együtt legyen a család.
„Abban az évben már voltak itthon is bombázások. Az éles harc azonban csak egy évvel később lépte át a magyar határt is, amikor hadat üzentünk Amerikának. Apám akkor mondta, hogy itt lett a népünk sorsa megpecsételve, ez nem lehet megnyerni. Amikor Szálasi Ferenc átvette a hatalmat és megszállták Magyarországot, apám azt tanácsolta, vonuljak be katonának, mert legalább lesz a kezemben fegyver, és ha úgy alakul, meg tudom magam védeni. Közben a csongrádi osztálytársaim családjai közül is többen felköltöztek Budapestre, mert elterjedt, hogy ez egy nyílt város lesz, amit nem rombolnak le. A barátaimmal együtt elmentünk katonának, 1944 decemberében csatlakoztunk az Egyetemi Rohamzászlóaljhoz. Szinte mindenki jött akkoriban 16-60 év között, kiképzést azonban nemigen kaptunk”
– mesélte a lapnak.
Baranyi László nem tudta harcok nélkül megúszni
A színész nagynénjének volt egy baleseti kórháza, aminek pincéjében mindeközben a színész édesapja és nagybátyja bunkert építettek és heteken át ott bujkáltak. Elárulta, hogy az apja rendőrtiszt volt, a nagybátyja pedig korábban volt hadifogságban, így megtanult oroszul. Az volt a tervük, ha Pest elesik, jelentkeznek a szovjet katonai parancsnokságon és felajánlják a szolgálataikat, végül ez is történt.
„A Rózsadombon kerültünk bevetésre. Ott az mondta a parancsnokunk, hogy szükség törvényt bont, mindenki belátásra szerint mentse az életét. Ott keményen lövöldöztünk a ruszkikra. Nem tudom, lőttem- e emberre, nem emlékszem rá, ez annyira más tudatállapot volt. Ahol mozgást láttam, oda lőttem”
– idézte fel az emlékeit. Elmesélt, hogy volt olyan, hogy másfél órán keresztül lőttek rájuk. Folyamatosan imádkozott, és arra gondolt, vajon találkozik-e még az édesanyjával.
Nem sokkal később a sereg vezetését egy harmincéves csendőr vette át, aki azt mondta, hogy nem akar gyerekgyilkos lenni. Ezért dönthettek arról, hogy maradnak vagy sem. Így Baranyi László már civilként élte meg a „felszabadítást”, amiről maga is tudta, hogy valójában megszállás.
„Hihetetlen, mit éltem meg. Ezek olyan traumák az ember életében, amik beleégnek az agyába. Ezzel kellett megtanulnom együtt élni. Képzeljék, a mai napig előttem van az első orosz katona arca, akit megláttam. Nem tudom elfelejteni a vonásait, és hogy mennyire remegett, amikor a sereg tolta őt előre golyófogónak”
– osztotta meg.
(Kiemelt kép: Baranyi László színész Família Kft. 1963 fotó: Fortepan/Hunyady József)
