A fotográfia magyar klasszikusa

André Kertész (Budapest, 1894 - New York, 1985) fotóit Európában első ízben mutatják be nagyszabású retrospektív kiállításon. A magyar származású világhírű művész 1984-ben, halála előtt egy évvel összes negatívját (mintegy 100 000 darab), 15 000 színes diapozitívot, levelezését és más dokumentumait a francia államnak adományozta.
.
A fotográfus 1925-36 között élt Párizsban. Számos ismert művésszel járt össze, s a korszak napi történéseit, a párizsi műemlékeket és a művészvilág eseményeit örökítette meg. A XX. század egyik legnagyobb fotográfusának tekintik gazdag életműve és pályafutásának hosszúsága alapján egyaránt.

25 évvel az alkotó halála után, a Kertész-életműnek szentelt első monografikus tárlat összefüggő képsorozatokat (300 felvétel, többségük eredeti) és olyan dokumentumokat állít ki, amelyek bepillantást engednek a szerző életébe és szakmai pályafutásának különböző korszakaiba.

A kiállítás bemutatja azt a folyamatot, amelynek során megszületik Kertész életművében a fotográfia költészete, ,,egy igazi fotográfusi nyelvezet” - ahogy ő nevezte módszerét. A tárlat képeinek sorrendje kiemeli miden egyes fotográfia autonómiáját, a sorozatok vagy az újra és újra visszatérő témák (mint pl. a torzítások, a new york-i épületek, a kémények vagy épp a magányosság) külön hangsúlyt kapnak.

A fotóművészet forradalmi megújítója előtti főhajtás fogalmazódik meg egyik tanítványa és követője, Henri Cartier-Bresson sokat idézett mondásában: „Mindnyájan adósai vagyunk Kertésznek”.

Apja halála, 1909 után Kertész számos nyarat töltött el vidéki nagybátyjánál, Szigetbecsén. Ezek a nyaralások, Kertész visszaemlékezései szerint a természetközelség és az alföldi táj lakói miatt voltak olyannyira meghatározóak számára.

Kertész alakját a szigetbecseiek is megőrizték emlékezetükben, s a '80-as évek elején a község felajánlotta a New Yorkban élő idős mesternek, megépíti rokonai egykori házának hasonmását, s abban állandó kiállítást rendeznek be a képeinek.

Kertész örömmel vette a megkeresést és 120, kézjegyével ellátott eredeti levonatot ajándékozott a falunak, valamint bútorokat és személyes tárgyakat is. A múzeumot 1985-ben avatták fel.

André Kertész életútja

A budapesti Kereskedelmi Akadémián szerezett diplomát, majd 1912-től a Börzén dolgozott. Ekkor vásárolta első fotómasináját, egy 4,5 x 6 cm-es lemezes ICA-gépet, majd utcai jeleneteket fényképezett, barátait, családtagjait és a magyar vidéki életet örökítette meg képein.

1914-ben önkéntesnek jelentkezett az osztrák-magyar hadseregbe, 1915-ben megsebesült. Amatőrfotósként a katonák mindennapjairól készített sorozatokat. Kun Béla kommunista rezsimje idején negatívjainak egy része megsemmisült.

1916-ban egy önarcképéért megkapja a Borsszem-Jankó politikai vicclap díját. 1917-ben tucatnyi felvételét képeslapként terjesztik, fotói az Érdekes Újságban is megjelennek.

A háború után, 1918-ban visszatér korábbi tőzsdei állásába, s továbbra is rendszeresen fotózik, korábbi témáit folytatta: barátok, család, magyar vidéki élet.

1925-ben Párizsba költözik, ahol felfedezi az utcai témavadászat, a hosszú, Szajna-parti rakpartokon való barangolások, a közparkokban való kószálások örömét. A Montparnasse-on magyar művészekkel találkozik, írókkal, művészekkel jár össze (köztük van Mondrian, Eisenstein, Chagall, Calder, Zadkine, Tzara, Colette). 1928-ban egyike az első fotográfusoknak, akik rákapnak az új géptípus, a Leica használatára.

Napilapfotósként az élet kivételes pillanatainak megmutatására törekedett, felvételeit ekkor már rendszeresen közli a francia sajtó (VU, Art et Médecine) és a német újságok (Frankfurter Illustrierte, Uhu...) is. 1933-ban készíti el híres sorozatát, a Distorsiont. Művészete kiteljesedésének csúcsán, 1936-ban úgy dönt, hogy New Yorkba megy, s szerződést írt alá a Keyson ügynökséggel.

1945-ben Day of Paris címmel fotóalbumot ad ki Alexey Brodwitch, a híres orosz származású art designer közreműködésével, akit még párizsi éveiből ismert.

Az 1950-es évek elején kezd foglalkozni a színes fotózással. Lefényképezi a negyedet, ahol lakik, a környező utcákat, s aztán fokozatosan visszavonul a Washington Square-re néző lakásába, s annak ablakát fényképezi.

1963-ban egy dél-franciaországi házból előkerülnek korai magyarországi és franciaországi negatívjai. Tehetségét ekkor már világszerte ismerik és elismerik, egymást követik a kiállítások, több könyve is megjelenik: Soixante ans de photographie 1912-1972, J’aime Paris (1974), Distorsions (1976), Hungarian Memories (1982). Egyre több időt tölt Franciaországban, de továbbra is New Yorkban lakik. 1985-ben, 91 éves korában hunyt el.

Klasszikus a klasszikusok között, sok, később nemzetközi rangot szerzett fotográfusnak volt mestere, köztük a Brassóból származó, Halász Gyula néven született Brassainak, és a francia fotóművészet kiemelkedő alakjának, Henri Cartier-Bresson-nak.

André Kertész a fotográfiatörténet egyik legnagyobb alakja. Életműve az etika és az esztétika szintézise, amely átszabja illetve megelőlegezi az avatgárd különböző áramlatait, miközben mélységesen elkötelezett marad a humanista értékek iránt.

A Kertész-fotográfiák kiállítása 2010.szeptember 28. és 2011. február 6.között tekinthető meg a Jeu de Paume termeiben.
(cím: 1, place de la Concorde, Paris )

Franciaországgal kapcsolatos további cikkek a