A fény festője: Koltai Lajos

Koltai Lajos egy interjúban maga mesélte el, hogyan alakult ki speciális látásmódja. Kiskorában szülei elvitték úszni a Tisza egyik holtágához. Amikor szülei úszni indultak, ő követte őket, egészen addig, amíg összecsaptak feje felett a hullámok. Akkor, a kissé zavaros vízen át olyan különleges fényben és színben látta a part menti fasort, hogy az mély benyomást tett rá.

1946. április 2-án Budapesten született. A gimnáziumban amatőr filmes volt, a főiskola előtt a Magyar Televízió segédoperatőreként dolgozott. 1965 és 1970 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát. Az Agitátorok című filmmel diplomázott, majd 1970-től a Mafilmnél dolgozott. Kezdetben dokumentumfilmeket készített, s három filmben segédoperatőr volt mestere, Illés György mellett.

Olyan magyar filmeknek volt operatőre, mint a Jutalomutazás, az Örökbefogadás, a Teketória, a Veri az ördög a feleségét, a Filmregény, A ménesgazda, az Angi Vera, a Déryné, hol van?, az Ajándék ez a nap, a Megáll az idő vagy a Hajnali háztetők.

Legtöbbet Szabó István rendezővel dolgozott együtt, az együttműködésből olyan klasszikusok születtek, mint a Bizalom, az Oscar-díjas Mephisto, majd a trilógia további két része: a Redl ezredes és a Hanussen, aztán az Édes Emma, drága Böbe, a Találkozás Vénusszal, A napfény íze, a Szembesítés, a Csodálatos Júlia és a Rokonok. A Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg.

Az 1980-as évek közepétől sokat dolgozott az Egyesült Államokban, tagja az Oscar-díjat osztó Amerikai Filmakadémiának és az Amerikai Operatőrök Egyesületének. 1999-ben az olasz filmek legjobb operatőrének járó Donatello-díjat kapott Az óceánjáró zongorista legendájáért, ugyanebben az évben neki ítélték az Európai Filmdíj „legjobb operatőr” kategóriadíját is. 2001-ben Oscar-díjra jelölték a Giuseppe Tornatore rendezte Malena című olasz film operatőri munkálataiért. Ezt ugyan nem kapta meg, de ismét átvehette a Donatello-díjat.

Az amerikai szakzsargon része a “lajosing” kifejezés. A szó egy megvilágítási technikát jelent, amelynek lényege, hogy a szereplők közelében lévő díszletelemekre irányított (és ezáltal megfestett) reflexfény lágy derengést ad a szereplők arcának.

2004-ben rendezte első filmjét az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című művéből. Következő filmje rendezőként az Este volt, amely Susan Minot világsikerű regénye alapján készült.

Arról, hogy egy operatőr számára fontos-e, hogy mennyire sikeres egy film, az Origónak így vallott: „A pályája elején az ember mindig azt hiszi, hogy nem baj, ha letapossák a filmet a sárga földig, de ha róla megjelenik három jó sor, akkor a dolog el van intézve. Olyanokat hall az ember, hogy láttam a filmet, borzalmas, de te azért jó voltál. Ezek a mondatok kezdtek visszakerülni a helyükre, és számomra tökéletesen elkoptak. Abszolút nem számít. Semmit nem csinál velem az a három mondat. Akkor vagyok én is helyzetben, ha a film arat, és jól fogadják. Ha az egész film hat, akkor annak én is a részese vagyok. Borzasztó sokára jutottam el én is odáig, hogy rájöttem, hogy nem kell az a pár mondat rólam, hanem szeressék azt a filmet úgy, ahogy van.”