A dán, aki dezertált

Sven Hassel dánnak született, 1917-ben. Majd Németországba emigrált, és beállt a hadseregbe. Amikor 1939-ben, épp hetven éve a német haderő rátámadt Lengyelországra, Sven Hassel kutyához vágta a csapot: dezertált. Elfogták, koncentrációs táborba küldték. Aztán ahogy fogytak a frontokon a német katonák, a kiképzetteket a táborból kiemelték, halálfejes büntető ezredekbe sorozták, és bevetették. Most éppen a keleti fronton.

A könyv a realista-naturalista amerikai háborús filmek világát idézi, de nem a heroikust, hanem a katasztrofálist. Az űző és üldözött lelkiállapotainak, a pániknak, a dühnek, a cinizmusnak, a bajtársiasságnak és a kétségbeesésnek az állapotrajza erős, pontos és átélhető. Közelképei tragikusak, groteszkek, megragadók.

A hadijelentésekben „rugalmas elszakadásnak” nevezett stratégiai visszavonulás során a történet végül egy moldovai kuplerájban ér véget. A madám a Gestapo kiszolgálója és besúgója volt, a lányokat terrorizálta. Aki nem parírozott, az hamar büntetőtáborban találta magát, vagy rosszabb esetben az árokparton várhatta a feltámadást. A részeg román és német katonák a felgerjedt lányokból esküdtszéket alakíttatnak, és a közelgő ágyúlövések hangja mellett az elpusztított prostituáltak megidézett testülete az utolsó ítélet során bűnösnek mondja ki a kuplerost. Az emeleti szalon ablakából lökik ki, a függönyzsinórt a zászlórúdra hurkolva. Nagy tábla kerül a nyakába: „Áruló.”

Aztán az oroszok áttörnek. Menekül mindenki, amerre lát. A „felszabadítók” a holttestet leveszik a zászlórúdról, eltemetik szépen mint az ellenállás mártírját. Sírján ma az olvasható márványban: „Itt nyugszik Olga Geiss, a hős szabadságharcos.”

Logikus. Aki az egyik oldalon áruló, az a másikon szent. Katona vagy gyilkos. Prosti vagy bíró. Megdöbbentő, szörnyű történetek.

(Sven Hassel: Gyalogoshadosztály. Fordította Nitkovszki Staniszlaw. Partvonal Kiadó.)