Vita a Kohl-emlékműről Drezdában

A német egység kancellárjának szobrot, vagy legalábbis emléktáblát állítanának a Szászországban kormányzó kereszténydemokraták. Mégpedig a Neumarkton, azon a téren, ahol Kohl 1989 december 19-én, néhány héttel a berlini fal leomlása után, vagy 50.000 ember előtt beszélt. Igaz, a kancellár házigazdája akkor még Hans Modrow, az NDK új miniszterelnöke volt és az ünnepelt vendég igencsak óvatosan fogalmazott: „Célom a német egység volt és maradt – amikor a törtelem ezt megengedi…”

A tömeg közben a kelet-német polgárjogi mozgalom híres jelszavát skandálta: „Wir sind das Volk”, mi vagyunk a nép. A lelkesedés a kancellár iránt nem volt egyértelmű, az óvatosan lavírozó Kohlt pár nappal korábban Berlinben kifütyülték. A bonni kancellárt üdvözlők soraiban ott voltak a mozgalom alapítói, aktivistái is, akik ma emlékeztetnek: a német egységet nem a nyugat-német kancellár vívta ki. Ez a győzelmes harc valóban Drezdában kezdődött, de jóval korábban: 1982-ben, amikor éppen a Neumarkton, az akkor romokban lévő Frauenkirche előtt életre hívták az autonóm békemozgalmat. Ebből nőtt ki azután a polgárjogi mozgalom, amely előtt végül az NDK hatóságai, rendőrsége is kénytelenek voltak meghátrálni. A baloldaliak történelemhamisítással vádolják a CDU-t és emlékeztetnek: tartományi miniszterelnökük, Stanislaw Tillich tisztséget viselt az NDK-ban. Általában sajátos, hogy az egykori kelet-német CDU, az állampárt segélycsapatának egykori tagjai szorgalmazzák most a nyugat-német kancellár emlékének megőrzését.

Két éve (a mai is kormányzó) CDU és az FDP javasolta, válasszák Kohlt Drezda díszpolgárává, ám a javaslatot nem sikerült elfogadtatniuk. A kereszténydemokraták elgondolását, hogy az 1945 februárjában szétbombázott, az egyesülés után újjászületett Frauenkirche falán helyezzenek el táblát Helmut Kohl emlékére, a híres templom lelkésze utasította el, mondván: „Ebben a házban Istent tiszteljük – senki mást.”