Visszalengyelesítés – Orbán lábnyomában

Az előtörténet ismert. Az Európai Tanácsban a korábbi lengyel kormányfő, Donald Tusk 26 állam vezetői szavazatával, egyetlen szavazat, Beata Szydło lengyel miniszterelnöké ellenében újabb két és fél évre elnöki mandátumot kapott. Ezt követően Mark Dekan, a Ringier-Axel Springer Polska (RASP) kiadó elnöke lengyel munkatársaihoz intézett szokásos heti levelében kommentálta az eseményt. Azt írta egyebek között egy friss közvélemény-kutatásra hivatkozva, hogy a cég kiadványainak olvasói is az EU-t, az európai értékeket támogatják. Az újságírók feladata pedig, hogy ebben támogassák őket. A levelet a kormányzó Jog és Igazságosság párt (PiS) sajtógépezete – beleértve az állami rádiót és televíziót – szinte rohanvást azzal támadta meg, hogy a német–svájci tulajdonú cég vezetője utasításokat adott az újságíróknak. A levél – amelyben egyébként kizárólag a cég által követett értékekről értekezett Dekan – pillanatokkal később már úgy jelent meg a lengyel nyilvánosságban, hogy az ottani sajtót Németország befolyásolja. A német és más külföldi tulajdonú lapok, internetes portálok, televíziók pedig a külföldi kormányok, az idegen tudjuk, kik parancsára cselekednek.

Nagyon valószínű, hogy a kormánypártnak el kellett terelnie a társadalmi figyelmet diplomáciai baklövéseiről, ügyetlen húzásairól, amelyet személyes bosszú­­vágy vezérelt. Lejáratták és elszigetelték Lengyelországot. A társadalom érzékelte ezt, zuhant a PiS népszerűsége, ezért indult támadás azon médiumok ellen, amelyek tájékoztatták olvasóikat, nézőiket az országot ért blamázsról. A nacionalizmusra játszó politika bevetette alapvető eszközeit: 1. Önmagát a „Nemzettel” azonosította. 2. A támadás, vagyis a kudarc a Nemzetet érte. 3. A kudarcról beszámolók, a felelősök bemutatói a „Nemzet ellenségei”, idegenek. 4. Meg kell védeni a „Nemzetet” az idegenektől és idegen ügynököktől.

MTI Fotó: Kovács Tamás

A PiS beindította gépezetét, amely le­­gyártja a médiumok „vissza­len­gye­le­­sí­­tését” előíró jogszabállyal. A „vissza­lengyelesítés” a média visszahonosítását jelenti – jelentette ki Elżbieta Kruk, a szejm kulturális bizottságának elnöke. A cél szerinte az, hogy a médiumok ezentúl „lengyelek legyenek, lengyel érdekeket képviseljenek a lengyelek számára”. Barbara Bobula képviselőnő, korábban a PiS-pártsajtó üdvöskéje pedig azért szorgalmazta a törvényt, hogy megszüntessék az „eszmei egyensúlyhiányt a médiában”. A társadalomnak azt harsogják, hogy a külföldi tulajdonú lengyel lapokban közölt tartalom külföldi kormányok érdekeit szolgálja. Azt ritkán mondják, hogy ezek a kormányok mellesleg Varsó fő szövetségesei a NATO-ban és az EU-ban.

Egyelőre nem álltak elő azzal, hogy miként szorítják ki a külföldieket a lengyel sajtópiacról, de újságírókörökben már kész forgatókönyvekről beszélnek. Egyik varsói kollégám azt mondta nekem, hogy először a regionális újságokat vették célba. Az olvasottságuk ugyan csökkent, de a PiS, követve az orbáni utat, ezekkel akar teljes tájékoztatási uralmat szerezni a lengyel vidéken. A parlamentben a jobboldali-nacionalista tömbnek többsége van, de az önkormányzatokban nem. A fő célpont a Polska Press Group. Ez a konszern húsz regionális napilapot és százötven helyi hetilapot, ezen kívül tucatnyi tévéújságot, színes magazint és ingyenes reklámújságot ad ki. Összesen 5,6 millió olvasóhoz jutnak el. A tulajdonos a német Verlagsgruppe Passau. A már említett RASP is fontos célpont. Elsősorban azért, mert övé a Fakt piacvezető bulvárlap és a Newsweek Polska hetilap, amely a második helyen áll a véleményformáló magazinok között. De azért szeretnék a leginkább megszerezni vagy éppen kicsinálni a céget, mert tulajdonában van az Onet.pl, a legolvasottabb internetes portál is. A jobboldal nem érzi teljes biztonságban magát, amíg nincs akkora hatalma a nyilvánosságban, mint Putyin orosz elnöknek vagy legalábbis példaképének, Orbán Viktornak – mondják a lengyel kollégák.

Nehéz vitatkozni alternatív tényekkel – mondta az egyik, névtelenséget kérő neves publicista. Ilyen alternatív tény most a kormánypárti médiában az, hogy a német tulajdonosok politikai útmutatásokat adnak a lengyel lapoknak. A tulajdonosokat viszont a bevétel érdekli, ezért könnyen meglehet, hogy engednek az állami nyomásnak és készek lesznek eladni a lapokat „jó vérlengyel kiadóknak”, ha túl nagy a nyomás, ha csökken a profit és a hirdetési készség – mondta M. kolléga. Ő ugyan egy lengyel tulajdonú liberális lap munkatársa, de „a vadászat már megindult ellenünk is” – mondja. Hogy ilyen átjátszási elképzelések vannak kormánykörökben, arra utalt a Nemzeti Médiumok Tanácsának elnöke, Krzysztof Czabański is: jó, ha a lengyel kiadói csoportok portfóliója gazdagodik.

Czabański, akire feltehetően rábízták a „lengyelesítési műveletet”, régi pártkatona. A kilencvenes évek elején a Kaczyński fivérekkel együtt ügyködött a Centrum Megegyezés nevű, kevéssé sikeres jobboldali pártban. A sajtó privatizálásakor ez a párt kapta az akkori legnagyobb esti bulvárlapot. Az Express Wieczorny a kezükben pártlappá vált, azon keresztül finanszírozták a kampányukat, miközben elvesztették olvasóikat. A mostani lengyelesítők annak idején a nálunk is ismert svájci honosságú Marquard Media kiadónak adták el a lapot, amely pár év múlva meg is szűnt.

Nem kell nagy fantázia, hogy az ember párhuzamot vonjon a média megszállásának, szellemi kiüresítésének és átállításának orosz, török, magyar gyakorlata és a lengyel kormánypárti tervek között. A tekintélyuralmi rendszerek valamilyen ürüggyel, módszerrel mindenütt felszámolták a kritikus sajtót, pártszolgálóvá tették a korábban közszolgálati médiumokat. A modellbe belefér, hogy a legalitás peremén létezhet egy-két ellenzékinek nevezhető újság, rádió, hetilap, amelyekre hivatkozhatnak, hogy az országban van sajtószabadság. A populista demagógiából a diktatúrához vezető utat ilyen utcabútorok díszítik. A vezérelv alapján működő rezsimeknek mindenütt ugyanazok a véleményformáló, elemző központok az ellenfelei, a sajtó, a független alkotmánybíróság, a tekintélyes egyetemek, a független civil szervezetek. Jellemző az is, ahogyan jelenleg Lengyelországban számolják fel a korábbi oktatási reformmal létrejött iskolarendszert. Ez ugyanis megerősítette a pedagógusi függetlenséget, több jogot adott a szülőknek és javította a társadalmi mobilitás esélyeit. A PiS pedig visszaállítja az államszocializmusban volt tekintélyelvű állapotokat az oktatási rendszerben is.

A műveleti tervekben szinte nincs olyan lépés, amely ne követné Orbán gyakorlatát. Most akarják bevezetni például a vasárnapi boltzárat. Ugyanaz a se­­kélyes sörpropaganda és Brüsszel-ellenes hadova jellemezi mindkét politikai rendszert. Egyaránt előveszik a vallást mint a politika eszközét. Magyarországon ennek a jele az oktatás és a szociális ügyek egyháziasítása vagy a nagypéntek állami ünneppé tétele. Lengyelországban a szejm a fatimai jóslatról készít elő határozattervezetet. Oroszországban az ortodox egyház és Törökországban az iszlám visszakerültek az államegyház rangjára, szinte egy időben azzal, hogy megindult a támadás az emberi jogok, a politikai korrektség és a liberális értékek ellen. A szabadságelvű politikákat, az emberi jogok, a személyiségi és kisebbségi jogok tiszteletét állítják be fő rosszként.