Vermeer és a képzőművészeti detektívek

A középpontban természetesen maga a festmény áll. Sokat nem kellett utaztatni, Johannes Vermeer festménye része a KHM állandó gyűjteményének. Kalandosan került oda. A kép, amelyet Vermeer (eredeti nevén Lokalherro Johannis ver Meer) 1666-ban festett, a mester életében soha nem hagyta el delfti műtermét. Halála után özvegye is igyekezett megtartani, ám adósságai ezt nem tették lehetővé. Nem tudjuk, eredetileg hova került, az azonban biztos, hogy később Mária Terézia holland házi orvosa, egy bizonyos Gerard van Swieten gyűjteményében bukkant fel, mégpedig egy másik híres festő, Pieter de Hooch műveként. Ebben a tudatban vásárolta meg a képet a 19. század elején egy árverésen Rudolf von Czernin gróf. 1860 körül derült ki, hogy valójában Vermeer munkájáról van szó.

A Czernin család csak 1940-ben vált meg a képtől, amikor Hitler szemet vetett rá és 1,6 millió birodalmi márkáért megvette majdani linzi múzeuma számára. A kép a Harmadik Birodalom bukása után a bécsi Szépművészeti Múzeum tulajdonába került, s bár a Czernin leszármazottak többször próbálták visszaszerezni, ez eddig nem sikerült. Most a KHM legnagyobb rémületére újabb kérvényt nyújtottak be, arra hivatkozva, hogy a festmény törvénytelenül került náci tulajdonba, így vonatkozik rá a restitúciós kötelezettség. A KHM ezt a vételár nagyságára hivatkozva cáfolja, mondván, hogy itt nem az áldozat kirablásáról volt szó, hanem szabályos adásvételről. Az illetékes bizottság csak júniusban ülésezik. Nem zárható ki, hogy a

Utóbbi - április 25-ig - szemléletesen mutatja be az igen sokrétű kutatási eredményeket. Tekintettel a festmény többszöri restaurálására, bőségesen végeztek kémiai vizsgálatokat is, elemezték Vermeer festési technikáját. A kiállítás témája a kép teljes ikonográfiája. Megtekinthetők a festményen ábrázolt tárgyak eredetihez hű másolatai. Érdekességként kiállították a festményen háttérben látható térképet, Claes Jansz munkáját, amely a 17 egyesült holland megyét ábrázolja. A kutatók némelyike ezt a „kelléket” egyenesen a katolikus hitre áttért Vermeer politikai állásfoglalásának tekinti. Egyetlen szakértő sem tudta megállapítani, vajon a festő használta-e camera obscura eszközét a nem egyetlen alakra összpontosító, s ezzel, no meg az akkortájt szokatlan allegóriával korát megelőző ábrázoláshoz. Itt a kiállításon mindenesetre kipróbálható, mit látott volna, ha van ilyen „lyukkamerája”.

A festményt magát ugyanabba a megvilágításba helyezték, mint amit Vermeer ábrázolt, vagyis balról jön az ablakon a fény. Ez annyiban rendkívüli, hogy a KHM e melléktermében az elmúlt 15 évben az ablakot mindig sötét függöny takarta, ide most először engedték be a természetes világosságot. A Vermeer kép legnagyobb erénye a fényhatás olyan ábrázolása, amilyenhez fogható kevés mesternek sikerült. A képet egyébként úgy helyezték el, hogy hátulról is megnézhető.

Különlegessége még ennek a rendkívüli tárlatnak, hogy kizárólag erre az egyetlen festményre összpontosít. Ezen az sem változtat, hogy megtekinthető néhány más alkotó olyan műve, amelyet a Festészet művészete inspirált.

A Kunsthistoisches Museum egyébként az idén éves bérlettel rukkolt elő. 29 euróért valamennyi hozzá tartozó – összesen hét - intézmény 2010-ben akárhányszor látogatható.

A Vermeer kiállítás 2010-ben az első a nagyok közül. Legközelebb- február 9-én – az Albertinában Jakob és Rudolf von Alt műveit állítják ki (alcím: A császár megrendelésére), a két nappal későbbi megnyitó témája a Belvedereben Savoyai Jenő. Ugyanekkor mutatja be a Liechtenstein Múzeum új szerzeményeit. Márciustól a Színházmúzeum invitál Gustav Mahler életének és munkásságának megismerésére. A szervuszausztria.hu folyamatosan beszámol olvasóinak a kiállításokról.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a