Új elnök, új irány
Még nem tudni, és talán a 2013-as választásokig nem is derül ki, hogy az az április 13-a gyásznap volt-e az Osztrák Néppárt számára, vagy esély az újrakezdésre. Azon a napon Josef Pröll, a párt reménysége egészségügyi okokból lemondott alkancellári, pénzügyminiszteri és pártelnöki posztjáról, s 42 évesen lezártnak nyilvánította politikai pályafutását. Szászi Júlia párttörténete.
Az indoklás őszinteségéhez nem fért kétség, hiszen a kedvelt politikust március közepén trombózissal szállították kórházba. Tüdőembólia és egy második trombózis után jócskán javult ugyan az állapota, ám rokonszenves beszédében elmondta: többé nem lenne képes olyan erőbedobással dolgozni, amilyet a három funkció és a saját elvárása megkíván.
A párt a váratlan bejelentés után – Pröll húsvét utáni visszatérését már közzétették – nem sokáig maradt vezér nélkül: a hamarjában összehívott elnökség egy nappal később már meg is választotta az utódot Michael Spindelegger személyében, aki ezzel alkancellár is lett. A kormány néppárti minisztereinek kinevezése a párt mindenkori elnökének tiszte, s ő nem késlekedett: húsvétra megvolt az átalakított csapat, sőt, az újoncok a hivatali esküt is letették.
A gyors és határozott cselekvés indokolt: a néppárt népszerűségi mutatói a mélypontra süllyedtek: Pröll lemondása után 21-22 százalékos támogatottsága maradt. Pedig volt ez sokkal jobb is, még ha a hatvanas évek második felének bravúrját, az egyedüli kormányzást nem sikerült is megismételni. De azért a Schüssel vezette néppárt 2002-es 42 százaléka szép reményekre adott okot – ha nem látszott is logikusnak, hiszen alig két évvel korábban Schüssel nem kicsit csapta be támogatóit. Harmadik hely esetére ellenzéki szerepvállalást ígért, ám ehelyett összeállt a Haider-féle Szabadságpárttal. Két évvel később az előrehozott választásokon jött be a jutalomnak is felfogható 42 százalék, amit azóta megközelíteni sem sikerült. Sőt. Schüssel 34 százalékkal újra kancellár lett ugyan, s kormányába ismét beemelte a kettészakadó jobboldali Szabadságpártot, ám lemondása után Wilhelm Moltererrel folytatódott a lejtmenet.
Ezen segíthetett volna Pröll, ha kevésbé merevedik bele a kompromisszumokba, ha nem jön a gazdasági válság, ha párttársai nem fúrják kitartóan strukturális reformterveit, és ha nem jönnek közbe az egészségügyi problémái. Kis jóindulattal elképzelhető, hogy ez a meccs még nem volt lejátszva.
De ezen nem érdemes a párt híveinek merengeniük, most fontosabb számukra, mit hoz a jövő Spindelegerrel. Bár kerüli a feltűnést, nem nevezhető ismeretlen politikusnak, és nemcsak külügyminiszteri tevékenysége miatt. Jó húsz éve visel funkciót a Néppárt egyik legfontosabb tagszervezetében, a Munkások és Alkalmazottak Szövetségében (ÖAAB), amelynek 2009 óta elnöke is. A szociális érzékenyéggel párosított konzervatív keresztény értékek mellett Spindelegger az ÖAAB élén harmadik éve a reformer szerepét tulajdonítja magáénak, s az országos párt élén sem várható egyéb.
Mindenesetre pártjának 1995-ös programját elavultnak találja. Azóta sok minden változott, vallja, s ezzel kapcsolatos gondolatait már tavaly ősszel össze is foglalta. Ebben a középosztály megerősítésének, a teljesítmény középpontba állításának szükségességét hangsúlyozza, s azt: meg kell akadályozni, hogy egyre nagyobb tömegek számára legyen elérhetetlen a jólét. A hogyanra is válaszol: minden polgárban erősíteni kell az egészért érzett felelősség tudatát. A politikának és a gazdaságnak az emberekkel együtt kell a szabályokat kialakítaniuk, beleértve a tisztesség szabályait is – írja a gazdasági válságból kivezető utat kereső dolgozatában.
Mostani első nyilatkozataiból úgy tűnik, tartja magát téziseihez, s ez fontos információ arról, milyen útra lép a következő években az Osztrák Néppárt. Igaz, Spindelegger egyelőre nem túl közlékeny, hiszen az új pártprogramra vonatkozó javaslata majd csak a május végére összehívott országos kongresszusra készül el. Ebben keresztény és konzervatív nézetei a családközpontúságban érvényesülnek, ellenzi az egyneműek házasságát, és nagy szerepet szán a teljesítménynek, a munkának, amelynek megbecsülését fontosnak tartja. Ilyen szellemben kell megújítani a pártot, s ehhez megtalálni az alkalmas struktúrát!
A szociális államot nem tekinti fenntarthatónak. Mint mondja, az ingyenadományokról nincs jó véleménye, így ellene van például a térítés nélküli óvodának, ellentmondva párttársai némelyikének is. Márpedig ez és az oktatás a jelenlegi koalíció nagy vitatémája. Spindelegger a gyerekek elhelyezését nem tartja kizárólagos állami feladatnak, szerinte a magánvállalatoknak is be kellene segíteniük privát intézmények fenntartásába. Élesen ellenzi az egész napos iskolát is. Viszont a korábbi néppárti felfogásnál jóval enyhébb nézetei vannak a migrációs politika kérdéseiben. A semlegesség megtartása számára nem kérdés, de nem győzi hangsúlyozni, hogy a helyzet és Ausztria semlegességének tartalma sokat változott.
S hogy mit jelent a „konzervatív” egy mai keresztény párt számára? Értelmezése szerint aki konzervatív, az az értékek megőrzésére törekszik, ám ennek megvalósításában pragmatikus, vagyis tanul a hibákból, és utat enged a változásoknak. Szerinte a néppárt erőssége, hogy magában foglal egy kisebb markáns liberális, egy erőteljes konzervatív és egy keresztény-szociális irányzatot, igaz, az arányokon változtatna. Profilra van szükség, a szélesebb rétegek számára elfogadható ismérvekre, vagyis a hagyományosan a vidéki középréteg, a tisztviselők és gazdálkodók, vállalkozók pártja várhatóan szélesebbre tárul.
Az új tárcavezetők személye bizonyos jelzéseket már adott. Három női miniszter mellett bekerült a csapatba egy Zöldek melletti elkötelezettségéről ismert egyetemi rektor (a tudományügyi minisztérium élére), és államtitkári kinevezést kapott egy 24 éves joghallgató azzal a megbízatással, hogy segítse a migrációs politikában az új belügyminiszter asszonyt. Merész húzás, még ha a fiatalember már bizonyított is – a párt ifjúsági szervezetének élén.
Szerencséjére nem kell módosítani a világszerte páratlan szociális partnerség modelljét, amelyben a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek együtt döntenek, együttműködve.
A háború után kialakult modellt a legelszántabb reformer sem akarja megváltoztatni, miért is tenné, ha egyszer működik. Nincs gondja az új pártvezérnek holmi átnevezésekre, a múlt megmásítására, az ilyesmit el sem fogadná senki. A külsőségeket persze minden osztrák kedveli, s e tekintetben van tere az újításnak. Míg Schüssel, majd Molterer szerette dirndliben látni kormányának hölgytagjait, ők maguk pedig bőrnadrágban feszítettek, Spindelegger családias eskütételt talált ki.
A Hofburgban a csapat feleségekkel, férjekkel, gyermekekkel vonult az államfő elé, felesküdni az alkotmányra. Csúcstartó az új tudományügyi miniszter, akinek újszülött unokája is jelen volt.
Michael Spindelegger 1959-ben az alsó-ausztriai Mödlingben született. Jogi egyetemi tanulmányai előtt egy évig önkéntes katonai szolgálatot teljesített, majd egy keresztény szervezet tagja lett. Politikai karrierjét az őskonzervatív Robert Lichal védelmi miniszter kabinetjében kezdte, 1989-től a néppárton belüli Munkás- és Alkalmazott Szövetség európai referense, 1991-től a szövetség alelnöke, 2009-től elnöke. 1993-tól 2008-ig parlamenti képviselő, közben az ÖVP külpolitikai szóvivője, majd a külpolitikai tanács frakcióvezetője; 2000 és 2006 között az ÖVP parlamenti frakciójának helyettes vezetője; 2006-tól a parlament elnökhelyettese. 2006-ban Josef Pröll nevezi ki külügyminiszterré.
