Tusk kerül Barroso helyére?
A lengyel sajtó hetek óta komolyan foglalkozik a jelenleg vezető politikusok további nemzetközi karrierjének esélyeivel. Nemcsak belföldi, de külföldi elemzések sora is megjelent, ezek egyöntetűen azt sugallják, hogy a lengyel vezetők a történelem során most először számítanak igazán esélyesnek a nemzetközi szervezetek élére.
Ezekhez az anyagokhoz csatlakozott most Jędrzej Bielecki, a Rzeczpospolita című konzervatív napilapban írt cikkével, amelyben kifejti, hogy ugyan Lengyelország már tíz esztendeje az unió tagállama, és az EU hat nagy országának klubjába tartozik, eddig csak Jerzy Buzek volt miniszterelnök ért el szimbolikus sikert, hiszen az általa 2009 és 2012 között betöltött európai parlamenti vezetői tisztsége csaknem teljes egészében reprezentatív szerep volt.
Az elemzés szerint most eljött az ideje a tényleges hatalom megszerzésének. Jövőre José Manuel Barroso mellett lejár a hivatali ideje az uniós diplomácia vezetőjének, Catherine Ashtonnak is, illetve az Európa Tanácsot vezető Herman van Rompuy is távozik. Emellett megürül a NATO főtitkári posztja, majd néhány hónappal később keresik az ENSZ főtitkárának utódát is.
A lengyel elemzésekben az uniós külügyminiszter helyére tartják nagyon esélyesnek a lengyel diplomácia jelenlegi vezetőjét, a kettős – brit–lengyel – állampolgár, fiatal Radosław Sikorskit. Amikor az újság erre vonatkozó kérdést tett fel, a külügyminiszter csak széles mosollyal válaszolt – feltehetőleg tetszett neki ez az esélylatolgatás –, ám nem kommentálta a kérdést. Környezetében azonban lehet arról hallani, hogy a miniszter jól emlékszik még az öt évvel ezelőtti kudarcára, amikor harcba szállt a NATO vezetői székéért.
Komoly európai médiumok és szakértők, legutóbb a Der Spiegel vagy a londoni elemző, Hugo Brady is Sikorskit vélik esélyesnek. A brüsszeli Bruegel Intézet munkatársa pedig a lap megkeresésére kifejtette, hogy a „szürke”, nem karizmatikus Ashtont azért választották meg négy évvel ezelőtt posztjára, mert féltek olyantól, aki komolyan beavatkozhat egyes tagállamok saját külpolitikájába. A gazdasági válság és olyan események, mint pl. az arab tavasz azonban mindenkit meggyőztek arról, hogy Európának nem szabad tovább tolerálnia a gyengeséget Brüsszelben.
A cikk szerzője szerint Donald Tusk lengyel miniszterelnök esélyei is igen jók. Azt valószínűtlennek tartja, hogy a kormányfő Rompuy helyét vegye át, az Európa Tanács vezetőjének ugyanis a valutauniós országokból kell jönnie, és idejének java részét a szféra munkájának koordinálásával kell töltenie. De az Európai Bizottság vezetése a legnagyobb mértékben a számára megfelelő pozíció lehet.
– Tusk erőssége, hogy Brüsszelben olyan vezetőnek tartják, aki normalizálta a kapcsolatokat az unió és Lengyelország között a Kaczyński-kormány után, és sikerült száraz lábbal kikerülnie a válságból. Ráadásul Merkelhez közeli politikusként ismerik – mondja az Európai Politikai Elemző Központ igazgatója, Daniel Gros.
Más európai szakemberek szerint is az EP nagyra értékeli a lengyel kormányfőt, ráadásul úgy vélik, sok ellenjelöltje sem lesz. Így pl. nem jöhet számításba Sikorski, mert 1995 óta, amikor a karizmatikus Jacques Delors távozott, mindig volt miniszterelnök töltötte be ezt a pozíciót, és a jelenlegi kormányokat vezetők között nem sok akad, aki igazán esélyes lehetne.
Nagy kérdés, hogy Tusk maga elszánt-e egy brüsszeli karrierre. Erre vonatkozóan még sohasem nyilatkozott, de kivételesen intenzíven foglalkozik angol nyelvtudásának tökéletesítésén, ami nélkül lehetetlen átvennie Barroso feladatait. Tusk kormányának egyik tagja ugyan azt mondja, a miniszterelnök a külföldi partnerekkel akarja jobban megértetni magát, de arra a kérdésre, hogy az elmúlt öt év alatt ennek miért nem érezte szükségét, a lap nem kapott feleletet,
Jacek Rostowski pénzügyminiszterről azt mondják, hogy komoly biztosi jelölt a gazdasági és pénzügyi posztra az unióban. Ugyanakkor ha az EB vezetője lengyel, akkor az országának még egy biztosi poszt nem jár. Radosław Sikorski külügyminiszter pedig egyértelműen elvesztené az esélyt a NATO-főtitkári helyért vívott harcban, amiről pedig a cikk szerint a lelke mélyén álmodik. Az már tényleg csak a napilap esélylatolgatása, hogy ha Tusk sikert érne el az EU vezetői tisztségéért folytatott küzdelemben, esetleg külügyminisztere vehetné át helyét Lengyelország miniszterelnöki foteljében.
Ugyanakkor Tusk uniós sikere nem zárná ki a lengyel jelölteket az ENSZ-főtitkári posztért vívott harcból. Itt elsősorban a kétszer is államfői posztot betöltő Aleksander Kwaśniewski lehetőségeit taglalják. Annál is inkább lehetséges jelöltnek tartja az írás Kwaśniewskit, mert Ban Ki-moon után most Kelet-Európából kellene vezetőt választani – de a volt köztársasági elnöknek számolnia kell az oroszok vétójával, mert a Kreml nem felejti el a szerepét az ukrajnai narancsos forradalom támogatásában, amit máig nem bocsátott meg neki.
