"Trianon logikus következménye a magyar nemzetiségi politikának"
A szlovák társadalomban még mindig van egy nagyon erőteljes félelem a határok megváltoztatásától, "ezért nem mernek hozzányúlni Trianon átértékeléséhez" - vélekedett a trianoni békediktátum 88. évfordulója kapcsán az Új Szó című, magyar nyelvű szlovákiai lapnak adott nyilatkozatában Simon Attila szlovákiai magyar történész.
A lap szerdai számában közölt okfejtése szerint Trianon mást jelent a szlovákoknak, mást a magyaroknak és mást a szlovákiai magyaroknak. Míg a magyar történetírásban kétféle szemlélet van jelen a kérdés megközelítésében (az egyik összeesküvésnek, a másik a nemzetközi erőviszonyokból eredeztetett megoldásnak tekinti a döntést), a szlovák történészek "nem teljesen reális módon" ennél sokkal egységesebben ítélik meg a kérdést. Szerintük "Trianon egyfajta logikus következménye a korábbi évszázadok (magyar) nemzetiségi politikájának".
A szlovákiai magyar történész szerint a közvélemény érdeklődése arra serkenti a történészeket, hogy minden nemzedékük megpróbálja "újra és újra értékelni" Trianont. Utal Romsics Ignác magyar történész könyvére, amely megítélése szerint nagyon tárgyilagos megközelítését adja a témának. Romsics könyvével párhuzamba állítható szlovák szintézis azonban nem készült, (jóllehet, Romsics műve a közelmúltban szlovákul is megjelent). A magyar térfélen tehát érzékelhető egyfajta - sok önkritikus elemet is tartalmazó - változás, szlovák részről azonban hasonló szándék sem mutatkozik. "A szlovákok számára az legitimálja a határokat, ha Trianont a lehető legjobb megoldásként értelmezik", s a határváltoztatástól való félelem miatt nem merik újraértékelni a kérdést - fejtette ki a szlovákiai magyar történész. Hozzátette: Trianon a szlovák nemzettudat kialakulásában nagyon fontos pont. A trianoni határok igazságosságának eszménye olyannyira beépült a szlovákok tudatába, hogy minden ezt megkérdőjelező szemléletet támadásnak tekintenek - idézi a lapot az MTI.
A lap végül feltette kérdést: "Mennyire traumatizálja a szlovákiai magyar társadalmat ez a kérdés?" Válaszát a történész így fogalmazta meg: "Ez egyéni dolog. Aki megtanult ezzel élni, az éppen a szlovákiai magyar kisebbség. Ma már csak olyan generációk élnek, amelyek beleszülettek ebbe a helyzetbe, megtanultak kisebbségiként élni, számukra ez természetes. A kisebbségi létnek van egy csomó hátránya, de ugyanekkor előnye is: kétnyelvű közegben mozgunk, két kultúrát ismerünk. Ezek olyan pozitívumok, amelyeket jól ki lehet használni".
Ugyanebben a lapszámban az Új Szó főszerkesztő-helyettese, Czajlik Katalin megállapítja kommentárjában: "Amit mi, magyarok, történelmünk talán legsúlyosabb csapásának érzünk, az a csehek és a szlovákok számára önálló államuk létrejöttét jelenti. Törvényszerű hát, hogy nemzeteink történelmi emlékezetében ellentétes előjellel szerepel az esemény, s ezen valószínűleg nehezen tudnánk változtatni. Nem is kell" - írja, hozzátéve: "Nem szabad megengedni, hogy a magyar gyerekek azt tudatosítsák, hogy a magyar nemzet a történelem legnagyobb vesztese, ahogy ezt a szélsőséges nacionalista erők sulykolják az erre fogékony rétegekbe".