Terrorveszély Európában: mindenki másfelé húz

– Novemberben azt mondta, még biztosan várhatók hasonló támadások Európa-szerte.

– Igen. Sajnos borítékolható volt a brüsszeli tragédia is.

– Miért?

– Mert Salah Abdeslamnak, a párizsi merényletek fő elkövetőjének letartóztatása után egyértelművé vált: a terroristák hamarosan akcióba lépnek. Salah Abdeslam ismerte a brüsszeli terroristákat. Sőt korábban egy lakásban éltek. Sokatmondó az is: Abdeslam négy-öt hónapon át kívül tudott maradni a rendőrség látókörén. Vagyis komoly kapcsolati hálója és támogatói voltak.

– Ha számítani lehetett a brüsszeli terrortámadásra, hogyan történhetett meg mégis? A titkosszolgálatok csődje ez?

– Igen. A novemberi tragédia a francia titkosszolgálatok csődje volt, a mostani a belgáé is. Sajnos ma a rendőrség és a titkosszolgálat szinte egyáltalán nem végez „terepmunkát”. Majdhogynem kizárólag az informatikai rendszer fejlesztésére koncentrálnak. Közben azt sem tudják, kik lépnek be a schengeni határon. Lista sincs a gyanús és követendő személyekről. Hiba volt az is, hogy a kormány ennyire súlyos fenyegetettség mellett a legmagasabb – négyes – helyett hármas fokozaton tartotta a terrorkészültséget. A legmagasabb készültség mellett megelőzhető lett volna legalább az, hogy a repülőtéren robbantsanak. Talán kevésbé frekventált helyen az áldozatok száma is kisebb lett volna.

– Egy áldozat is sok.

– Igaz.

– Amerikai szakértők szerint az uniós tagállamok titkosszolgálatai hatékonyabban védekezhetnének a terrorizmus ellen, ha létrejönne a szervezetek közötti együttműködés. Ugyanakkor azt is mondják: erre valójában nincs sok esély, mert a titkosszolgálatok különbözőképpen gondolkodnak a szükséges lépésekről.

– Pontosan ez a baj. Az amerikaiak elfelejtik: náluk nincs ilyen jellegű probléma a titkosszolgálati és rendészeti koncepciók összehangolásával, hiszen egyetlen FBI és egyetlen CIA működik. Az Európai Unió alapvető kérdésekben megosztott, akkor hogyan is tudná összehangolni a titkosszolgálatok működését? Mi több, még a megoldáskeresés sem közös. Egyes tagállamok „potyáznak”: passzívan várják, hogy a többiek majd találjanak ki valamilyen koncepciót. De senki sem áll elő ilyennel: egyik uniós csúcs követi a másikat, és nincs semmi eredmény.

– Mi következik mindebből?

– Az, hogy a 28 tagállamból álló EU működésképtelen. Mindenki másfelé húz, mást akar, különbözőek a megoldási irányok. Így képtelenség szembenézni a jelenlegi súlyos problémákkal. A túlélésnek egyetlen módja van: a kisebb Európa. A legfeljebb nyolc-tíz nyugat-európai országból álló mini-Schengen.

– Európa nyilvánvalóan tehetetlen, ezért nincs megoldás. Vagy tényleg az újabb tagállamok zavarnák a régieket a közös európai koncepció kidolgozásában?

– Őszintén szólva: nem tudom. Csak abban vagyok biztos: 28 ország nagyon sok, ezzel a monstrum Európával nem tudunk kilábalni a mély krízisből. Odáig jutottunk, hogy az unión kívüli Törökországot kellett megkérni: segítsen megvédeni a schengeni határokat.

– Ennek a kérésnek pedig Törökország örömmel tett eleget. Hiszen cserébe azt várja: felgyorsulnak a tárgyalások az ország jövőbeli EU-tagságáról. Erre kaptak is valamilyen szintű ígéretet. De az uniós vezetők mintha nem osztanák az ön aggályait: nemrég az egyik EU-csúcson az integráció további mélyítéséről döntöttek.

– Higgye el: ha most népszavazást tartanánk az uniós tagállamok körében, a nagy többség nemet mondana a török uniós tagságra. Törökország nem demokratikus állam: a jelenlegi rezsim nem garantálja a szólásszabadságot, a nemek közötti egyenlőséget, vagyis a mi európai értékeinket.

– Másrészt a terrorfenyegetettség miatt a klasszikus európai demokratikus országokban is erodálódhatnak a liberális értékek. Ugyanis az elkerülhetetlen biztonsági intézkedések és a szabadság tiszteletben tartása között nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt.

– Ugyanakkor arra is van példa: az egyensúly fenntartható. Az Amerikai Egyesült Államokban működik a demokrácia, de a legszigorúbb ellenőrzésnek vetik alá az országba belépőket és magas szinten működnek a biztonsági szolgálatok is.

– Csakhogy Európában nem lesz ennyire zökkenőmentes az alkalmazkodás az új helyzethez. Jól látszik: szinte az egész kontinensen jelentősen erősödnek a populista és szélsőjobboldali pártok. A tendencia azért is veszélyes, mert szélsőséges politikai közegben a terrorveszély tovább erősödhet: a fokozódó kirekesztés mellett könnyebben radikalizálódhatnak az arra fogékony fiatalok.

– A szabad választás is a liberális vívmányaink egyike. A demokratikus alapértékeket pedig mindenkinek tiszteletben kell tartania – vallástól és származástól függetlenül. Kétségtelen: a kirekesztő társadalmi környezet jó táptalaja a radikalizmus erősödésének is. De a demokrácia szabályait akkor is be kell tartanunk. Mi mást is tehetnénk?

– Például azt: megértetjük a választókkal, hogy hosszú távon nem a kirekesztés, hanem csakis az integráció lehet megoldás.

– Csakhogy ennek az integrációnak nincs valós esélye. A muszlim bevándorlók elszigetelten élnek, sokan soha nem tanulják meg a befogadó ország nyelvét. Márpedig a nyelvismeret az integráció alapja. Húsz-harminc évvel ezelőtt még nem tudták volna ezt a külön utas világot felépíteni, de ma, a közösségi média világában már remekül leélnek egy életet úgy, hogy az új hazájuk más lakóival minimálisra szorítják a kapcsolatot. A közösségi médián keresztül pedig megkapják az „ideológiai képzést” is. Ráadásul ezeket a csatornákat nem ellenőrzi senki. Nem tudom, mi lehet erre a megoldás.

– Ha ez így lenne, az megint csak azt jelentené: Európa elveszítheti a demokratikus vívmányait.

– A terrorfenyegetettség még nagyon-nagyon sokáig fennmarad. Egyelőre nem látni, mikor és hogyan érhet véget. És nekünk minden eszközzel a védekezésre kell koncentrálnunk. Az biztos: a jövő Európája már sosem lesz olyan, mint öt-tíz éve volt.