Szlovákia választ: szombattól még egy NATO-tagországnak lehet oroszbarát kormányfője

Miután Oroszország tavaly februárban megtámadta Ukrajnát, Szlovákia Kijev egyik legmeghatározóbb szövetségese lett. Szlovákia volt az első ország, amely légvédelmet küldött Ukrajnába, és több tízezer menekültet fogadott be, köztük a katonai sorozás elől menekülő férfiakat, családjaikkal együtt. Ez az önzetlenség azonban gyorsan megváltozhat, ha Robert Fico kerül hatalomra. Márpedig a Smer-SD-nek komoly esélye van a győzelemre a szombatra kiírt előrehozott választáson, 2023 januárja óta valamennyi közvélemény-kutató cég felmérése szerint vezet és a mostani előnye is stabilnak tűnik.

Fico korábban több mint egy évtizedig volt Szlovákia miniszterelnöke, először 2006 és 2010 között, majd 2012 és 2018 között.

A volt kormányfő nem titkolja a Kreml iránti szimpátiáját, az „ukrán nácikat és fasisztákat” hibáztatja az orosz-ukrán háború kirobbantásáért. Szerinte Vlagyimir Putyin orosz elnököt provokálták az invázió megindítására, megismételve ezzel azt a narratívát, amit maga Putyin is előszeretettel hangoztat.

A Fico kampány egyik központi eleme volt, hogy felszólította a szlovák kormányt, állítsa le a fegyverszállítást Kijevnek, és kijelentette, ha ő lesz a miniszterelnök, Szlovákia „egyetlen golyót sem küld Ukrajnának”.

Grigorij Mesežnikov politikai elemző, az Institute of Public Affairs nevű szlovák kutató társaság elnöke szerint Fico sok Oroszország-szimpatizánshoz hasonlóan amikor azt mondja, „békét kell teremteni”, valójában Moszkva támogatását érti ez alatt.

„Fico és szövetségesei azzal érvelnek, hogy nem szabad további fegyverekkel támogatni Ukrajnát, mert azzal csak a háború fog tovább tartani. Azt hangoztatja: a béke záloga, hogy ne kapjon több katonai támogatást Volodimir Zelenszkij. De ez lényegében nem békepárti, hanem oroszpárti narratíva” – mondta a politikai elemző a CNN-nek.

Orbán-Fico összhang

Orbán Viktor volt eddig az egyetlen kormányfő, aki NATO- és EU-tagként is nyíltan megkérdőjelezte a nyugati támogatást Ukrajnának és kiállt a Oroszország elleni gazdasági szankciók eltörlése mellett. A sors fintora, hogy az évtizedek óta magyarellenes Fico most a jövőbeni szövetségeseként tekint Orbánra – véli Mesežnikov.

„Úgy gondolom, hogy [Fico] nem elég bátor ahhoz, hogy egyedül hangoztassa az oroszbarát nézeteit, de most, hogy megkapta Orbán támogatását, van egy biztos pontja, amihez ragaszkodnia kell. Tehát csatlakozik Orbánhoz, aki szintén orosz narratívákat terjeszt” – nyilatkozta Mesežnikov az Associated Pressnek. 

Robert Fico egy tegnapi interjúban azt mondta a magyar köztévének: hisz abban, hogy az a sok energia, amit Orbán Viktorral közösen „beleraktak” a jó szlovák-magyar, magyar-szlovák viszonyba, megtérül a jövőben.

A belpolitikai drámák Robert Ficonak kedveztek

Nem volt olyan régen, hogy Robert Ficonak Jan Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová meggyilkolása miatt hetekig tartó tömeges tüntetések után 2018 márciusában le kellett mondania. Kuciak volt az az újságíró, aki annak idején beszámolt az ország elitje körében tapasztalható korrupcióról, beleértve a Ficóhoz és pártjához, a SMER-hez közvetlenül kötődő visszaélésekről is.

A választók a következő, 2020-as választásokon elfordultak a SMER-től és megválasztották a jobbközép Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) pártot. A párt és főként a vezetője, Igor Matovič azonban csalódást okozott a szavazóknak. A választást a hangzatos, korrupcióellenes kampányával nyerte meg a milliomos Matovič, aki egyben Szlovákia „megtisztítását” is ígérte. Hamarosan azonban kiderült, hogy plagizálta a diplomamunkáját, és a kormányban sem élvez túl nagy támogatást, így alig több mint egy év után le kellett mondania.

Matovič – nagy nehezen – helyet cserélt a pénzügyminiszterével, Eduard Hegerrel, de a káosz nem ért véget. Miközben az ország küszködött a pandémia gazdasági utóhatásaival, a szlovák politikai belharc és a személyes konfliktusok odáig fajultak, hogy a kormánykoalíció decemberben összeomlott. Heger megbízott miniszterelnökként folytatta még a munkát, de májusban lemondott, helyére a technokrata, magyar származású Ódor Lajos került.

A szlovák belpolitikai harcokból ügyesen profitált Robert Fico. Egy évvel a legutóbbi választás után még úgy tűnt, hogy a pártja teljesen megszűnik, de a dörzsölt politikus főnix madárként újjászületett, sikeresen rehabilitálta magát és most ő az éllovas.

Szlovákia bonyolult választási rendszerrel és széttagolt politikai színtérrel rendelkezik, ahol akár tíz párt is megugorhatja a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. Ez azt jelenti, hogy ha Fico pártja nyeri is a választást, valószínűleg szüksége lesz legalább egy koalíciós partnerre a kormányzáshoz.

Nem zárható ki, hogy együttműködésre lép a Republikával, azzal a szélsőjobboldali párttal, amely azt állítja, az ukrajnai háború a „NATO terjeszkedési politikájának” és Kijev „kelet-ukrajnai orosz kisebbség elleni agressziójának” a következménye.

Szlovákiában a kormányzati belharcok és a korrupciós botrányok meggyengítették az emberek közintézményekbe vetett bizalmát, és ez termékeny talajt teremtett a propaganda- és dezinformációs kampányoknak. Legutóbb a múlt hónapban mutatkozott erre példa: a szlovák rendőrség hatalommal való visszaéléssel vádolta meg az ország kémfőnökét és több magas szintű biztonsági tisztviselőt. Fico, aki közel áll a botrányba keveredett személyekhez, „rendőrpuccsnak” minősítette a helyzetet.

A szlovákok jelentős része még ma is oroszbarát

Robert Fico pontosan tudja, hogy a szlovákok mindössze 40%-a gondolta úgy, hogy Oroszország felelős az ukrajnai háborúért. A közvélemény-kutatások szerint ráadásul a szlovákok 50%-a biztonsági fenyegetésként értékeli az Egyesült Államokat, annak ellenére, hogy Amerika az ország régi szövetségese.

Hajdu Dominika, a GlobSec Demokrácia és Rugalmasság Központjának politikai igazgatója szerint Szlovákia rendkívüli módon ki van téve az orosz propagandának. A közvélemény-kutatásokban jelenleg vezető pártok egy része ugyanazokat a narratívákat terjeszti, például, hogy a Nyugat megpróbálja az országot belerángatni a háborúba – mondja Hajdu Dominika. Szerinte az oroszbarát propaganda azért is terjed gyorsan, mert a lakosság nagy része mindig is oroszbarát volt, és az emberek mintegy negyede még most is pozitívan értékeli Vlagyimir Putyin orosz elnök tevékenységét.

„Történelmileg mindig is volt egy erős pánszláv narratíva arról, hogy Oroszország az erősebb testvér, aki megvédte a szlovákokat a magyaroktól, majd felszabadította Szlovákiát a náciktól”

– tette hozzá a szakértő.

A szlovák kormány nagyon gyors és határozott döntést hozott, amikor Ukrajna támogatására kelt a háború kitörése után, továbbá proaktív tagja lett az EU-nak abban, hogy szankciókat fogalmazzon meg Oroszországgal szemben. Már néhány héttel az invázió kezdete után légvédelmi eszközöket küldött, páncélozott járművekkel, helikopterekkel és egyéb felszerelésekkel látta el Ukrajnát. Több mint 100 000 ukrán menekültet fogadott be, ami egy mindössze 5,4 milliós ország esetében figyelemre méltó.

A szlovákok jelentős része azonban nem értett egyet a fenti intézkedésekkel, a SMER és a Republika pedig gyorsan kivetette a hálóját. „A másik érvük a béke mellett az, hogy Ukrajna megsegítése a szlovákok rovására megy végbe. Azt mondják, túl sokba kerül ez az országnak. Ez egy erős érv a megélhetési válsággal küszködő választók számára, de csak kevesen látják át, hogy nem valós tényeken alapul a megállapítás, a támogatás nagy részét ugyanis az Európai Unió adja.

Szoros lesz a végeredmény

A TV JOJ 24 friss közvélemény-kutatása szeptember második felében kérdezte meg a szlovák választókorú népességet, és az eddigiekhez képest meglepő eredmény született: úgy néz ki, hogy a Progresszív Szlovákia (PS) képes megfordítani az állást, és legyőzni a Robert Fico vezette Smert. Persze az ehhez hasonló kutatások tévedéseire nálunk is akad példa, a végső döntést a szavazók fogják meghozni szeptember 30-án.

A szlovákiai magyar pártok eközben komoly lemaradásban vannak, meglepetés lenne, ha egyetlen formációi is bejutna a parlamentbe.

(Kiemelt kép: Bertrand GUAY / AFP és VLADIMIR SIMICEK / AFP)