Szankciók vagy atomalku? – Újranyithatják az Irán-dossziét

Mike Pompeo szerint ez a kampány megfosztja a teheráni rezsimet azoktól a forrásoktól, amelyekre szüksége van rosszindulatú üzelmeinek folytatásához. A nyomás enyhítése – tette hozzá – veszélyes lenne, mert gyengítené az új regionális békepartnerségeket, és megszilárdítaná az iráni rezsimet.

Az új regionális partnerségek alatt jobbára a konzervatív arab monarchiákat kell érteni, élükön azzal a Szaúd-Arábiával, amelytől alkalmasint a politikai bírálók savval történő semlegesítése sem áll távol.

Az új, demokrata párti washingtoni vezetésnek, amely a jelek szerint hajlik arra, hogy visszatérjen a demokrácia globális előmozdítójának szerepkörébe – ha el akarja kerülni a látványos önellentmondást –, aligha lesz ínyére az ilyen partnerség,

amennyiben Rijádban semmi sem változik. Ettől azonban még a tény tény marad, ha elkeserítő is: a térségben a síita Iránnal szemben a szunnita szaúdiakra lehet leginkább támaszkodni.

Washington a múlt héten újabb szankciókat rendelt el Irán ellen. Ezek többek közt az iráni hírszerzési tárca vezetője ellen irányulnak. Mahmúd Alávi minisztert az „iráni rendszer által az iráni nép ellen elkövetett, az emberi jogok többszöri súlyos megsértéséért”, köztük a tavalyi tüntetések elnyomásáért sújtják a büntetőintézkedéssel – áll az amerikai pénzügyminisztérium közleményében, amely ékes példája annak, hogy felettébb szelektív módon ugyan, de a republikánusok is előveszik az emberi jogi érveket, ha az érdekeik azt úgy kívánják.

Az említett egy évvel ezelőtti tüntetések történetesen az amerikai szankciókra, az üzemanyaghiányra voltak visszavezethetők: az olaj- és gázárak emelése miatt tavaly november 15-én kezdődő és két héten át tartó tiltakozó mozgalom megtorlása során egyes nyugati titkosszolgálati források szerint mintegy 1500 ember vesztette életét. Iráni hivatalos közlések 225 ember haláláról szóltak.

Az amerikai pénzügyminisztérium Ali Hámenei, Irán legfőbb vallási és politikai vezetőjének „fő támogatói hálózatát” vette célba a szankciókkal. A feketelistán szerepel a Hámenei irányítása alatt álló Bonjad Mosztafazan (jelentése: elnyomottak alapítványa), továbbá az alapítványhoz köthető tíz magánszemély és az alapítvány ötven, az energiaszektorban, a bányaiparban és a pénzügyi szolgáltatásokban működő leányvállalata. A büntetőintézkedések keretében befagyasztják a célszemélyek és szervezetek Egyesült Államokban lévő vagyonát, és szankciók terhe mellett megtiltják minden amerikainak, hogy üzleti kapcsolatba lépjen velük. Az elvben jótékonysági alapítvány nagy vagyonra tett szert az iráni gazdaság más szereplőinek rovására, és az 1979. évi iszlám forradalom óta elkobzott több száz céget és ingatlant irányít. Közleményében az amerikai pénzügyminisztérium azzal vádolta meg Hámeneit, hogy az alapítvány vagyonát „a saját hivatala gazdagítására, a politikai szövetségesei megjutalmazására és a rendszer ellenségeinek az üldözésére” használja.

Az ilyen, személyekre és cégekre szabott szankciók azonban természetesen csak apró mozaikkavicsok az összképen belül, amely azt mutatja, hogy

az Egyesült Államok gazdasági ellehetetlenítéssel próbálja meggátolni Iránt atomfegyverkezési programjának folytatásában.

A nagy kérdés most az, hogy Biden hajlandó-e visszatérni az atomalku keretei közé, ahonnan Trump kilépett.

Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter szerint országa kész maradéktalanul végrehajtani a nukleáris programjáról 2015-ben kötött atomalkut, ha a következő amerikai elnök feloldja a Teherán ellen hozott szankciókat. Szerinte Joe Biden ezt három elnöki rendelettel könnyedén megteheti. „Ha Biden úr hajlandó végrehajtani az Egyesült Államok által vállalt kötelezettségeket, akkor mi is azonnal vissza tudunk térni a megállapodásban vállaltak teljes körű teljesítéséhez”, és lehetségessé válnak a tárgyalások az eredeti, 5+1 hatalmi keretben – mondta Zaríf. Az iráni külügyminiszter szerint az Egyesült Államoknak kártérítést kell fizetnie az okozott károkért, köztük az olajbevételek jelentős kieséséért.

Az „igen, ha” fordulat korábban amerikai részről is elhangzott: Biden a kampányában megígérte, hogy újra csatlakozik az alelnöksége idején kötött, 2015-ös, többoldalú megállapodáshoz, ha Irán szintén visszatér vállalt kötelezettségeinek teljesítéséhez. Most már „csak” arra van szükség, hogy Washington és Teherán között létrejöjjön a kilátásba helyezett békülékeny lépések megtételéhez minimálisan szükséges bizalom.

Az atomalkuként emlegetett megállapodás keretében Irán vállalta nukleáris programjának korlátozását – ennek kulcsa az urándúsítás egy bizonyos szint alatt tartása –, amiért cserébe az aláíró nagyhatalmak az Iránt sújtó nemzetközi szankciók fokozatos enyhítését ígérték. A megállapodást Irán tavaly júniustól kezdte fokozatosan megszegni, miután Trump 2018 májusában egyoldalúan kiléptette országát az atomalkuból, és ismét széles körű szankciókkal sújtotta a teheráni rezsimet.

Irán, miközben a békés keretek közé történő visszatérést indítványozza, a jelek szerint gondoskodik arról is, hogy az eddig ismertnél is súlyosabb kötelezettségszegéssel javítsa saját alkupozícióját.

A múlt héten bejárta a világsajtót a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségtől kiszivárgott értesülés, amely szerint az iráni Natanz nukleáris létesítményben a 2015-ös egyezményben nem engedélyezett urándúsító centrifugákat kezdtek feltölteni uránium-hexafluoriddal. Az egyezmény csak IR–1 típusú centrifugák használatát teszi lehetővé Iránnak, ám az atomenergia-ügynökség szerint a létesítményben 174 darab IR–2m típusú centrifugát is üzembe helyeztek.

A Reuters amerikai kormányzati forrásból úgy értesült, hogy a nagy titokzatosság övezte iráni létesítményre vonatkozó jelentések nyomán Trump a natanzi urándúsító elleni katonai csapás lehetséges változatainak felvázolását kérte kormányának nemzetbiztonsági kérdésekben illetékes vezető tagjaitól. Az illetékesek végül meggyőzték az elnököt arról, hogy ne vágjon bele egy ilyen csapásba, mert az szélesebb konfliktus kockázatát hordozza.