Sorra dőlnek meg a korábban megingathatatlannak tűnő politikai vastörvények

Júliusban rendezték meg jelöltállító konvencióikat a republikánusok és a demokraták. Bár a rendezvények előtt már nem férhetett kétség az üzleti mogul és a korábbi First Lady jelöltté választásához, egyik párt hívei sem unatkoztak a két hétben. Donald Trump jelöltsége ellen az utolsó pillanatig voltak tiltakozó megmozdulások és kivonulások a clevelandi konvención. A szokásosnál jóval kevesebb és kevésbé híres felszólaló lépett a színpadra a jelölt támogatására, ám az önbizalomtól duzzadó Trump kedvét ez nem szeghette. Jobban fájhatott a feje azután, hogy az előválasztási kampányban legerősebb ellenfele, a texasi Ted Cruz szenátor (vagy ahogy Trump hívja: Hazudós Ted) nem tudott felülemelkedni sérelmein, és a várakozások ellenére nem támogatta győztes riválisát.

Hillary Clinton előválasztási harca meglepő módon sokkal tovább tartott, mint Trumpé. Bernie Sanders szenátor szívós és kitartó baloldali mozgalma sok borsot tört a nagy esélyes Clinton orra alá. A vermonti szenátor azonban már a demokrata konvenció előtt kiállt Clinton mellett, és támogatására hívta fel a híveit. Mint mondta: a legfontosabb cél Donald Trump megállítása, és ez egyedül Clinton megválasztásával sikerülhet. A legelszántabb Sanders-támogatók azonban zsigeri ellenérzéssel viseltetnek a korábbi külügyminiszter iránt, aki szerintük a pártvezetés segítségével Sanders ellehetetlenítésén dolgozott a kampányban.

Nem segített a helyzeten a WikiLeaks-alapító Julian Assange legújabb akciója. Assange és társai a pártvezetés szervereit feltörve olyan e-mailek birtokába jutottak, amelyekből egyértelműen látszik a vezetők Sanders iránti ellenszenve. A levelek nyilvánosságra kerülése után a párt elnöke, Debbie Wasserman Schultz lemondott posztjáról, a Sanders-támogatók egy része pedig lázadni kezdett, tüntetéseket szervezett és kifütyült számos politikust is. Ennek ellenére Sanders nem változtatta meg álláspontját, és végül az ő áldásával szavazták meg elnökjelöltnek Clintont a delegátusok. Hillary Clintont nagyban segítheti novemberig az újra népszerű Obama házaspár is, felrázhatják és mozgósíthatják a demokrata tábort a választásokra, ha Clinton ebben nem tudna jeleskedni.

A kampány szempontjából fontos szerepet játszanak az alelnökjelöltek is, akiknek a kiválasztásakor főképp arra ügyelnek a jelöltek kampánycsapatai, hogy az elnökjelöltek esetleges gyengeségeit ezek a jelölttársak pótolhassák, vagy éppen a billegő államokban többletszavazatokat hozva javítsák a nyerési esélyeiket. Donald Trump Indiana állam kormányzóját, Mike Pence-et választotta társaként, aki a tradicionális keresztény-konzervatív réteg számára ellensúlyozhatja az ő extravaganciáját. Pence mellett szólhat továbbá az is, hogy segíthet Trumpnak átfordítani pár államot a középnyugaton, ahol a helyi fehér munkás- és középosztálybeli rétegek hatékony mozgósításával lehet keresnivalójuk.

Mivel Hillary Clinton a demokraták centrista szárnyához tartozik, így a legtöbben egy progresszív alelnökjelöltet vártak, mint például Elizabeth Warren massachusettsi szenátort, a balszárny fő prominensét. Ez a lépés azért is lett volna célszerű, hogy a kétkedő Sanders-támogatókat a volt First Ladyhez édesgessék. Clinton azonban hitt benne, hogy Sanders szavazói végül megbékélnek vele, ezért a szintén centrista demokrata Tim Kaine virginiai szenátor mellett döntött. Kaine azt a ritka politikustípust testesíti meg, aki még a jelenkor szélsőségesen polarizált politikai környezetében is elmondhatja magáról, hogy nemcsak saját pártja, de a republikánusok soraiból is sokan kedvelik őt, jó személyes és munkakapcsolatokat ápol. Ezek a kapcsolatok egy esetleges győzelem esetén jól jöhetnek, hiszen Obama elnök viszonya a republikánusokkal finoman szólva sem nevezhető kiegyensúlyozottnak, ami az elfogadott törvények számán is meglátszik.

A jelöltpárosok azóta megkezdték a maratoni országjárásukat, és mostantól elsősorban a billegő államokat, azon belül is a billegő megyéket, körzeteket fogják rendszeresen látogatni. Beindulnak a szavazóregisztráló kampányok és a rendszerszerű mozgósítás. Barack Obama 2008-ban és 2012-ben is nagyban köszönhette győzelmét professzionális adatbázisainak és az azokat felhasználó hatékony mozgósító kampányoknak. 2012-ben Mitt Romney kampányának komplett rendszerleállása volt az a választások napján, ami megpecsételte sorsát. Hillary Clinton nagy előnye idén Donald Trumppal szemben, hogy megörökli Obama arzenálját, amely jól bevált, működőképes rendszer. Eközben Trump kampánya látszólag egy helyben topog. Nem segít a helyzetén az sem, hogy a republikánus vezetés prominenseivel, főképp Paul Ryan képviselőházi elnökkel feszült a viszonya, ami a párt felől érkező utánpótlás mértékét limitálhatja.

Trump ráadásul még a megszokottnál is botrányosabb két hetet produkált. A demokraták konvencióján történt WikiLeaks-szivárogtatás kapcsán a demokraták az FBI-hoz fordultak, mivel szerintük az oroszok állhatnak a hackertámadás mögött. Trump rákontrázott az esetre, és további információk megszerzésére biztatott egy sajtótájékoztatóján, amivel nagy vihart kavart. Clinton és a demokraták egyre szívesebben használják a Trumppal szembeni politikai támadásokhoz az oroszok iránti barátságos attitűdjét. Ezzel a republikánus szavazók közül is többeket meg lehet győzni a Clintonra való szavazásra, ami a közelmúlt amerikai politikájában sokkoló fejleménynek számít. Ami Trumpot még jobban bánthatja, hogy a legnagyobb republikánus mecénások, a kansasi Koch fivérek vagy Meg Whitman nem hajlandók pénzzel támogatni kampányát, Whitman ráadásul még azt is bejelentette, hogy Clinton megválasztásáért fog tevékenykedni.

Tovább rontja Trump esélyeit, hogy az amerikai társadalomban felsőbb kasztként kezelt veteránok és hősi halottak kapcsán is több alkalommal tett dehonesztáló kijelentéseket. Legutóbb egy Irakban elesett muszlim amerikai katona szüleit kritizálta, akik a demokrata konvención szólaltak fel Trump muszlimellenessége miatt. Az efféle tabudöntögetéseknek is része lehet a napokban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatok Trump számára lesújtó eredményeiben. A sokszor majdnem két számjegyű Clinton-előnyt mutató felmérések egy átlagos választási évben már végzetesnek bizonyulhatnának. Clinton azonban túl sérülékeny, és azt sem tudjuk, hogy Julian Assange mennyi információt szivárogtathat még ki róla, így a földcsuszamlásszerű győzelem és egy kínos fiaskó lehetősége sem zárható ki.