Senki sem merte Orbánt nyilvános vitára kihívni
A Der Standard kommentárja szerint a vezető politikusok ritkán kapnak hajba nyilvánosan, ezért azután különösen örvendetesnek tartja, hogy Merkel Moszkvában pénteken megszegte a szabályt és rákérdezett, hogy miért ítélték munkatáborra a Pussy Riots két tagját.
Putyin kertelő válaszára a kancellár két dolgot jegyzett meg: 1. nem minden bírálat destruktív 2. a barátság attól nem lesz jobb, ha mindent a szőnyeg alá söprünk. Utóbbi pont kapcsán az elemző rámutat, hogy az osztrák kormány kesztyűs kézzel bánik Magyarországgal. Ugyan az ottani fejleményeket nem lehet összehasonlítani az orosz helyzettel, ám a sok alapjog szűkítése vitát váltott ki, olyannyira, hogy még a brüsszeli Bizottság is kénytelen volt fellépni. Idáig azonban egyetlen vezető ausztriai politikus sem merte Orbánt vagy a szomszédos állam bármely más, magas rangú tisztségviselőjét nyilvános vitára kihívni. Amihez pedig a demokratikus elvek mellett lenne még két további érv: 1. a közös uniós tagság 2. az együttes közép-európai történelmi felelősség. Merkel asszony bízik a szavak erejében, viszont a Ballhausplatzon ez az eszköz sem élvez elsőbbséget. Pedig annak idején Kreisky is sokszor beleszólt a nemzetközi ügyekbe, ami egyfelől gyakorta értetlenséget váltott ki, másfelől viszont nagyobbá tette az országot, mint amekkora az valójában volt. Mindenesetre érdekessé tette a politikát és néven nevezte a visszásságokat. Mai utódai üres nyelvi formák és közhelyek mögé rejtőznek. Lehet, hogy a német kormányfő közbeavatkozása tiszavirág életű lesz, ám jó példa arra, miként lehet elűzni a politikával szemben érzett csömört. Természetesen a retorika kevés, de ilyen szomorú állapotok közepette már egy fénysugár is sok.
