Robert C. Castel: Izrael fatális tévedése az volt, hogy nem ismerte fel a gerillaszervezetek terrorhadseregekké alakultak

A Talkslo előző előadásán Köves Slomó rabbi vendége Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő volt, aki a beszélgetés kapcsán megosztotta pár gondolatát.

2024. november 11., 10:25

Szerző:

Robert C. Castel: Izrael fatális tévedése az volt, hogy nem ismerte fel a gerillaszervezetek terrorhadseregekké alakultak

2024. november 8-án, az Óbudai Zsinagógában rendezték meg Köves Slomó az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbijának az előadását. A Talkslo vendége ezen az esten Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő volt. A beszélgetés során olyan témákat érintettek, mint Izrael jelenlegi helyzete. A 2023. október 7-én elkövetett terrortámadás alapvetően változtatta meg az ország helyzetét, mivel a konfliktus sokkal korábban kezdődött, ezért nem lehet egyik napról a másikra rendezni. A beszélgetés kapcsán Robert C. Castel válaszolt a 168.hu pár kérdésére, és elárulta, mit gondol a Közel-Keleten lévő konfliktusokról, és a béke lehetőségeiről.

Nagyon kiélesedett Izrael és Irán között a konfliktus, elképzelhetőnek tartja, hogy ebből egy tényleges háború lesz?

Ebből már nem lesz háború, mert Izrael és Irán között 1979 óta egy kriptoháború zajlik, ami az amerikai–iráni kriptoháború egyik mellékhadszíntere. Irán nagystratégiai célja felváltani az USA-t a regionális hatalmi pozícióban. Ahhoz, hogy Irán ezt a célt elérje, feltétlenül meg kell küzdenie az USA, illetve a Nyugat legfontosabb szövetségesével a régióban, Izraellel. Izrael legyőzése egyértelművé tenné a régió arab államai számára, hogy Irán kezébe került a regionális hegemónia. E cél elérése érdekében Irán egy hármas stratégiát alkalmazott: proxyk, hosszú hatótávolságú csapásmérő eszközök és az atomfegyverkezés. A Hamász által kirobbantott háború egy olyan láncreakciót indított be, ami az iráni stratégia összeomlásához vezetett. A Hamász katonai ereje megsemmisült, a Hezbollah katonai ereje nagyon jelentős veszteségeket szenvedett, a hosszú távú csapásmérő eszközök elhanyagolható hozadékkal szolgáltak. A kialakult helyzetben Irán arra kényszerült, hogy közvetlen támadást indítson Izrael ellen, elveszítve ezzel a legnagyobb stratégiai előnyét, a képességet, hogy az utolsó arabig harcoljon a zsidók ellen. Az Irán elleni második izraeli válaszcsapás megsemmisítette az országot és ezen belül az atomprojektet védő hosszú hatótávolságú légvédelmet, így az iráni stratégia harmadik pillére is végveszélybe került. Mivel Izrael évtizedek óta következetesen munkálkodik azon, hogy megakadályozza, hogy az iráni rezsim atomfegyverre tegyen szert, a konfliktus folytatása borítékolható.

Mennyire érzi veszélyesnek, hogy a Közel-Keleten eszkalálódik a helyzet? Mely országok vállalhatnak ebben szerepet?

Irán egy stratégiai dilemma szarvaira van felnyársalva. A stratégiája összeomlása miatt két lehetőség áll előtte. Tehet egy lépést hátra, elengedi a fatálisan meggyengült Hamászt, menti, ami menthető Libanonban, és egy tűzszünetet köt, hogy megmeneküljön a további izraeli csapásoktól, amelyek a nukleáris fegyverprojektet, az energiaipart és a rendszer stabilitását fenyegetik. Ez a stratégia megfelel az iszlám hagyományában gyökerező szaber (türelem) és szumud (helytállás) elvének. A másik lehetősége, hogy nem mutat gyengeséget sem a belső ellenzéke, sem a külső ellenségei felé, és tovább eszkalálja a konfliktust Izraellel. Egy ilyen vertikálisan eszkalálódó háború előbb-utóbb horizontálisan is eszkalálódna, különösen, hogy Irán bejelentette, hogy ha Izrael csapásokat mér az energiaiparára, akkor erre a szaúdi és emirátusbeli energialétesítmények támadásával fog válaszolni. Egy ilyen háború azzal fenyeget, hogy előbb-utóbb az USA is kénytelen lenne beavatkozni, ahogy azt hasonló körülmények között tette a 80-as években. Különböző okok miatt azonban én nem tartom valószínűnek, hogy az USA csapatai orosz vagy kínai csapatokkal kerülnének nyílt kinetikus összetűzésbe ebben a régióban.

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

Hogyan látja, a palesztin terroristák meddig tarthatják magukat Izraellel szemben? Meddig lehet erejük ahhoz, hogy továbbra is támadják Izraelt? Hogy látja, mi lehet ennek a mostani helyzetnek a lezárása?

Izrael közel fatális tévedése az volt, hogy nem ismerte fel, hogy a terrorszervezetek gerillaszervezetté váltak, a gerillaszervezetek pedig terrorhadseregekké. Október hetedikén nem terrorsejtek ütöttek rajta Izraelen, hanem egy különleges műveletesekből álló hadosztály. Ez a terrorhadsereg Gázában már nem létezik. A fenti folyamatot megfordítva sikerült újra a terrorsejtek szintjére redukálni. Hasonló folyamat zajlik Libanonban, bár igen kétséges, hogy sikerülni fog-e végigvinni ezt a redukciós folyamatot. Mindez persze csupán a katonai szinten igaz, a Hamász és a Hezbollah a politikai síkon még nincs legyőzve.

Már régóta tart a konfliktus a két fél között, mi a véleménye, lehetséges egy békés megoldás, vagy ezt a helyzetet már csak a fegyverek tudják eldönteni?

A jelenlegi helyzet a zsidók és a palesztinai arabok között a végtelenségig nem fenntartható, ugyanakkor rövid távon semmi esély nincs a helyzet “megoldására”. Már maga a megoldás szó használata sem helyénvaló. Ez a konfliktus nem bűvös kocka, és nincs a pakliban egy tökéletes megoldás, amire majd egy bölcs nyugati diplomata rájön, ha eleget tekergeti a dolgot. A munkahipotézis az, hogy itt egy elhúzódó konfliktusra kell berendezkedni, amit rövid és középtávon legfeljebb menedzselni, zanzásítani lehet. A megoldás legnagyobb akadálya, hogy a rájuk zuhant összes katasztrófa ellenére a palesztinai arabok nem hajlandók elfogadni, hogy a háborút elvesztették, és a zsidók itt fognak maradni a Jordán folyó és a Földközi-tenger között. Mivel nem hajlandók még taktikai lépésként sem elismerni a zsidók jogát az önrendelkezéshez a folyó és a tenger közötti terület egy darabján, a konfliktusnak még elméletben sem lehet megoldása. Egy másik elvi akadály az, hogy a nyugati tévhitekkel ellentétben a palesztinai arabok számára nem az önrendelkezés a legfontosabb, hanem a visszatérés – Jaffába, Szafedba, Tiberiasba. Ergo a palesztin felszabadítási mozgalom fő célja nem az államalapítás, hanem a másik etnikum nemzetállamának a megsemmisítése. Ezekre a palesztinai arabok által generált akadályokra rakódnak rá azok a hibák és tévedések, amiket az izraeli bal- és jobboldal különböző messianisztikus és a valóságtól elszakadt fantazmagóriái kreáltak és kreálnak mind a mai napig.

Az én meglátásom szerint egy hosszú távú megoldásnak a második világháborút követő időszak tapasztalataira kell épülnie. A palesztinai arab lakosságnak egy hosszú deradikalizációs folyamaton kell átesnie, ami nem években, hanem évtizedekben mérhető. A cél a politikai kultúra megváltoztatása kell legyen, ahogy az a legyőzött Németország és Japán esetében történt. Az átmeneti időszakban pedig a két etnikum viszonyát egy a Trump béketerven alapuló konstruktum alapján kéne megszervezni, ami keretként szolgálhat a palesztin önrendelkezéshez anélkül, hogy ez halálos veszélyt generálna úgy Izraelre, mint önmagára nézve. 

A konfliktust lezáró megoldás kulcsa, úgy mint 1945-ben, a deradikalizációs folyamat. Hogy ezen a téren jelenleg hol tart a palesztinai arab társadalom, azt ott lehet felmérni, ahol minden külső korlát nélkül tud érvényesülni a politikai akaratuk. Ezt láttuk a Gáza környéki izraeli településeken 2023. október 7-én.

 

(Kiemelt kép: 168.hu) 

A rovat további cikkei