Párbaj helyett párbeszéd
Két héttel a német parlamenti választások előtt vasárnap este először (és utoljára) találkozott a két kancellár-jelölt országosan sugárzott televíziós vitában. A kereszténydemokrata Angela Merkelt és a szociáldemokrata Frank-Walter Steinmeiert hallgatva sok német választónak lehetett az a benyomása, mint a magyar hallgatónak: a két politikus, nemkülönben pártjaik programja között nincsenek igazán markáns különbségek. Már csak azért sem, mert az elmúlt négy évben együtt kormányoztak, lényegében eredményesen. Azaz: alkalmasint sok választó nem bánná, ha továbbra is ezt tennék – ámde a nagy-koalíció folytatása nem valószínű.
A felmérésekben változatlanul a Merkel asszony vezette CDU/CSU vezet, 35 százalékkal, Steinmeier alkancellár és külügyminiszter SPD-je az eddigiek szerint csak 23 százalékra számíthat szeptember 27-én. S maga Angela Merkel mindig jóval népszerűbb volt, mint kihívója. A tv-vita azonban segíthetett a szociáldemokratának, aki higgadtan, helyenként meggyőzően érvelt, míg vetélytársa, aki pedig igen hatásos, vonzó közszereplő, ezúttal nem volt éppen nagy formában.
Kivonulás Afganisztánból 2013-ban?
Magyar nézőnek igencsak szokatlan, hogy a két nagy néppárt vezetője nemcsak méltatja az együttműködés sikereit, de kínosan kerüli az élesebb vitát, a keményebb hangnemet – s holmi személyes támadásokról már szó sem lehet
Egyébként a múlt heti afganisztáni dráma után, ahol egy német parancsra elrendelt támadásnak vagy hatvan polgári áldozata is volt, a német katonai szerep a választási küzdelem kérdésévé vált. S mint kitűnt, lényegében e dologban is egyetértenek a vetélytársak: a következő néhány évben az afgán hadsereg, a rendőri erők kiképzésével elő kell készíteni a német csapatok kivonását. Merkel asszony még idén konferenciát akar az ilyenfajta afgán megoldásról , erről már tárgyalt a francia és a brit kormányfővel.
Az atomenergia mellett és ellene
Egyetlen igazi különbség az atomenergia felhasználását illetően van –mutatta a vita. Az SPD – összhangban a németek többségével – ellenzi a régebbi atomerőművek üzemének meghosszabbítását, míg a CDU/CSU, az energia-gondokra hivatkozva, erre csak fokozatosan hajlandó: akkor, amikor az alternatív energiaforrásokat már nem kell sok pénzzel, a költségvetésből támogatni.
Az Opel megmentését ugyan mindkét párt támogatja, de szavaikból kiderült: a négy milliárd eurós költségvetési támogatás csak a konszern németországi gyárainak megmentését szolgálja – s azoknál így is a munkahelyek ezrei szűnnek majd meg. Steinmeier szerint ha a CDU már most a polgári-liberális FDP-vel kormányozna (amint ez Merkel választási célja) akkor partnere nem engedte volna, hogy megmentsék az Opelt.
Az ellenzéki pártok panaszolták, hogy a „két nagy” vezetői a többi parlamenti párt kizárásával kaptak ekkora nyilvánosságot és ők nem vitatkozhattak azokkal. A panasz alighanem jogos, hiszen a felmérések szerint az FDP 14, a Balpárt 11, a Zöldek 13 százalékra számíthatnak a választáson. Steinmeier egyébként megismételte, hogy bár az SPD helyi kormányzatokban együttműködik a Balpárttal, erre a szövetégi kormányban nem lát módot. Azért sem, mert a Balpárt külpolitikai kérdésekben „egyszer sem képviselt felelős álláspontot.” A képet árnyalja, hogy Peter Struck, az SPD frakcióvezetője a minap arról beszélt: 2013 előtt nem lehet szó a két baloldali párt ilyen együttműködéséről.
A négy országos adó által közvetített tv-vitát a becslések szerint 20 millióan nézték. Nem kevesen lehettek akik utána egyetértettek Claus Peymann,a világhírű berlini rendező véleményével: „Ha mi ilyen unalmasan játszanánk, üres lenne a szinház…”
