Osztozni nehéz – Az RMDSZ a mérleg nyelve Romániában
Nem véletlen, hogy a győztes-vesztes Szociáldemokrata Párt nemzeti egységkormányt javasolt, kihasználva a közhangulatot. Románia megosztott választóinak többsége egyvalamiben egyetért: jó lenne már megélni azt a stabilitást, nyugalmat, amit a köztársasági elnök sűrűn ígért a szavazás előtt. A baj csak az, hogy Klaus Iohannis ezt úgy képzelte, hogy tiszta vezetése lesz az országnak, mármint tiszta nemzeti liberális vezetése. Az a párt, a PNL – amelynek az elnökségéből ő maga az államfői posztra jutott – adná a többséget a parlamentben, és persze alakítana egyszínű kormányt, vagyis a végrehajtó hatalom és a törvényhozás is vita és széthúzás nélkül valósítaná meg az állam vezetőjének elképzeléseit, beleértve az elnök hatalmának a kiterjesztését is.
Iohannist a jelek szerint sokkolhatta, hogy a választók nem ezt a forgatókönyvet valósították meg, és a tervhez képest sokkal kevesebb mandátumot juttattak a pártjának. Első, feltehetően indulat fűtötte reakcióként elcsapta a miniszterelnökét, Ludovic Orbant, aki azonban megmaradt a PNL élén, és ennek a bázisán válaszolt az eddigi lojalitásához képest váratlan erővel.
Orban az elnöki intenciók szerint a képviselőház elnöki posztját kapta volna, ám helyette a miniszterelnöki posztra az általa továbbra is vezetett párt az eddigi pénzügyminiszter Florin Citut javasolta, miközben az ügyvivő kormány vezetését az eddigi hadügyminiszter, Nicolae Ciuca kapta meg. Ciuca igazából inkább megfelelne Iohannisnak tartósan kormányfőként, mert – mint nem is olyan rég nyugalmazott tábornok – katonás hatékonysággal tudta volna végrehajtani az államfő parancsait. Alapvetően új jelenség, ami egyben növeli a bizonytalanságot: a Nemzeti Liberális Párt és a belőle elszármazott államfő között a jelek szerint megtört az eddigi harmónia.
Florin CituRáadásul nem csak az elnök embereinek volt más az elképzelésük. A meghirdetett hárompárti koalícióból a két másik partner, a középjobb, európai irányultságú USR-PLUS és az RMDSZ sem fogadta el, hogy a nemzeti liberálisoké legyen mindkét kulcspozíció, a kormányfői és az alsóházi elnöki poszt. Innentől kezdve váltak zavarossá a dolgok, és merültek fel mindenféle más verziók, beleértve, hogy Orban térjen vissza miniszterelnökként, és akkor elnyerheti az USR-PLUS az alsóház vezetését. A végén már az RMDSZ elnöke is jelezte, hogy a szövetségnek szintén járna valamely parlamenti házelnöki funkció.
Lapzártakor a jelek szerint megszületett a megegyezés a két leendő román kormánypárt között, és nem valószínű, hogy az RMDSZ megvétózná. Az alku lényege, hogy a liberálisok mégis megkapják a képviselőház elnökségét, ami nyilván Orban posztja lesz, Florin Citu kapja a miniszterelnökséget, az USR-PLUS pedig nem kevesebb, mint hét miniszteri tárcát kapna (az RMDSZ hármat). Gyaníthatóan erősen katalizálta a megrekedni látszó folyamatot, hogy az alkudozásból kimaradt, viszont a választóktól legtöbb voksot kapott Szociáldemokrata Párt már az új parlament megalakulásának blokkolását helyezte kilátásba, ami akár az előrehozott választások rémével is fenyegetett, nem beszélve az olyan sürgető ügyekről, mint a járvány elleni harc, a költségvetés – és a fenyegető gazdasági válság.
De fenyeget még valami, amivel a parlamenti erők többsége láthatóan nemigen tud mit kezdeni, ez pedig egy új és radikális erő felbukkanása sok év után újra a bukaresti törvényhozásban. A Románok Egyesüléséért Szövetségről (AUR) felsorolhatunk mindent, ami manapság egy kelet-európai, radikálisan jobboldali erőt jellemezhet. A világháború előtti legionárius mozgalmakhoz visszanyúló nemzeti öntudat, átitatva kisebbségellenességgel, ami ez esetben nemcsak a magyarok, hanem a cigányok elleni gyűlölködést is jelenti. Holokauszttagadás, antiszemitizmus, ami Izrael bukaresti nagykövetének is feltűnt. Vírustagadás és maszkellenesség, az állami intézkedések elutasítása. Szembenállás a Nyugattal és az Európai Unióval, homofóbia – és mindehhez az egyetlen, ideológiának mondható katalizátor az ortodoxia.
Az ortodox egyház hathatós segítségével most már egyre nyíltabban beszélnek véleményformáló újságírók mellett politikusok is az AUR valószínű titkosszolgálati gyökereiről, ami magyarázná a párt váratlan felfutása mellett azt is, hogyan sikerült a radikálisoknak nagyon rövid idő alatt meglepő mennyiségű szavazatot szerezniük anélkül, hogy befutottak volna az országos médiában. Sem a sajtó, sem a mérsékelt politikai tényezők nem figyeltek fel erre, és így nem is figyelmeztethettek a szavazás előtt a román közgondolkodás és politika radikalizálódásának a veszélyeire, és arra, hogy a választások után éppen emiatt nézhet ismét politikai válság elé Románia.
Az új párt ugyanis szinte a szó szoros értelmében felrobbanthatja az új parlamentet azzal, hogy a leggyengébb láncszem, egyben a számukra legfontosabb célpont, az RMDSZ kilövésével próbálkozik. Már a szavazás utáni nyilatkozataik egyikében jelezték, hogy alkotmányt módosítanának az etnikai pártok kizárására a törvényhozásból. Bármi kerül elő, ami a magyarokkal és a szövetséggel kapcsolatos, azt támadni fogják, ostorozzák majd az eddigi kisebbségi jogokat is – holott valamifajta visszarendeződés kísérletéhez a kisebbségi oktatásban, a visszaszolgáltatásban, a nemzeti szimbólumok dolgában eddig sem kellett friss radikális párt a törvényhozásban.
Ha az RMDSZ elleni frontális támadások közepette a koalíciós partnerek nem állnak ki a magyar képviselet mellett, az előbb-utóbb a koalíció széteséséhez vezet, és akkor kezdődik minden elölről, mert megszűnik a kormány vékonyka többsége is – hacsak a mérsékelt középjobb nem dönt úgy egy ilyen helyzetben, hogy mégis összefog a félfasisztákkal, csak azért, hogy pótolja az RMDSZ biztosította többséget. De az is súlyos következményekkel fenyegetne.
A választások egyik legváratlanabb és legfontosabb eredménye, hogy a szélsőségesség külön párt szintjén kapott legalitást, és ezzel felerősíti és igazolja az irracionalitást, a vírustagadástól Erdély elvesztésének rémképéig, egyben pedig növeli a belső politikai bizonytalanságot. Az AUR láthatóan jobban ért nyilvános balhék szervezéséhez – amilyen az Úz-völgyi temető körüli erőszak volt –, mint parlamenti trükkökhöz. Ha pedig ez a B-középhez hasonló jellegű irányzat kormányhatalmat kap, arra a külvilág is felfigyelhet. Nemcsak az állampolgárok, hanem az unió és a NATO mértékadó körei is megkérdőjelezhetik a Nyugat rendíthetetlen, belsőleg is stabil bástyájának képét a keleti végeken.
Holott a szilárd végvár szerepköre Iohannis számára nagyon fontos, amikor európai fórumokon szerepel, miközben ő maga szabadította el tavasszal a magyarellenesség új hullámát, amikor az RMDSZ és a szociáldemokraták nemzetárulásáról szónokolt. Noha Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke – a koalíciós együttműködés jegyében – igyekszik ezt most egyszerű pártközi ütésváltásnak beállítani, Iohannis rendíthetetlen magyarellenességének egyenes következménye az AUR mostani sikere is, ami azzal jár, hogy ebben a pillanatban nem az RMDSZ, hanem a szélsőjobb lehet a mérleg nyelve Romániában. A dühödt nacionalizmus visszaüt azokra, akik felszították.
A cikk a 168 óra hetilap 2020. december 22-i számában jelent meg.
