Nyugat vs. Putyin: hidegháború újratöltve?

Forró a hangulat az orosz-ukrán határon, naponta új hírek érkeznek az egyre feszültebb helyzetről, a Kelet-Európába küldött NATO-csapatokról, visszahívott állampolgárokról és Putyin hatalmas asztaláról. Rácz András Oroszország-szakértőt, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) kutatóját kérdeztük az orosz-ukrán konfliktus lehetséges kimeneteleiről és a nyugati szankciók hatékonyságáról. Valamint Csizmazia Gábor Amerika-szakértőt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Amerika-Kutatóintézetének munkatársát az Egyesült Államok és a Nyugat lehetőségeiről, esetleges válaszlépésekről.

A Fehér Ház szóvivőjének elmondása szerint Oroszország bármelyik pillanatban támadást indíthat Ukrajna ellen. A norvég hírszerzés azt állítja: katonai szempontból az orosz oldalon már minden készen áll egy nagyobb támadáshoz. Rácz András Oroszország-szakértő szerint „katonai, politikai és logisztikai szempontból jelenleg nulla az esélye, hogy Putyin egész Ukrajnát megpróbálná megszállni, ehhez az orosz csapatok nem elegendőek. Az a nagyjából 150 ezer katona, akiket eddig összevontak az orosz-ukrán határ mentén, nem alkalmas egy ország megszállására és ellenőrzés alatt tartására.”

„Területileg korlátozottabb, kisebb hadműveletek elképzelhetőek. Az ehhez szükséges képességek jelenleg szinte teljes mértékben rendelkezésre állnak az orosz oldalon. A még hiányzó erők bevonása pedig folyamatban van, Oroszország néhány héten belül elérhet egy nagyobb léptékű támadáshoz szükséges felkészültséget.

A következő hetekben eljöhet az a pillanat, amikor az orosz haderő már képes lesz támadni, ha a Kreml úgy dönt”

– jelentette ki a DGAP kutatója.

Az Egyesült Államok esélyei

Csizmazia Gábor Amerika-szakértő szerint Washington erős szankciókat tud kivetni Oroszországra. A legdurvább lehetőség, hogy

a Visa-rendszerről leveteti Oroszországot, aminek következtében a nemzetközi bankrendszerhez nem tud csatlakozni az orosz bankrendszer, ez pedig nagy érvágás lenne az ország gazdaságának. Kérdés, hogy ezt az Egyesült Államok meddig tudná fenntartani, mivel ezzel európai gazdasági érdekeket is sérthet.

Az Amerika-szakértő szerint az Egyesült Államok másik lehetősége, hogy felfegyverzi Ukrajnát és ezzel még költségesebbé teszi az orosz terjeszkedési terveket. A Biden-adminisztráció azt mondta, kétszázmillió dollár értékben támogatják fegyverekkel és egyéb hadi eszközökkel Ukrajnát, valamint több kelet-közép-európai ország is (Magyarország nem, de például Románia, Litvánia, Észtország és Lengyelország igen – a szerk.) fegyverekkel segít.

„Ebben is érződik a bideni liberális külpolitika és a trumpi konzervatívabb külpolitika különbsége. A Trump-adminisztráció úgy adott fegyvereket Ukrajnának 2018-ban, hogy nem volt ilyen feszült helyzet az orosz-ukrán határon, mint most, hanem ahelyett, hogy megvárta volna a helyzet eszkalálódását, megelőzte a konfliktust és a tanácsadók kérésére fegyvert adott az ukránoknak. Ennek kifejezetten az volt a célja, hogy amennyiben az oroszpárti szakadárok az ország keleti felében fokoznák az aktivitásukat, akkor azt minél nagyobb áldozat mellett kelljen megtenniük” – vélekedett Csizmazia.

Elérik-e a kívánt hatást a szankciók?

Amikor 2014 tavaszán az oroszok elleni szankciók megkezdődtek, eleinte a Nyugatnak túlzó elvárásai voltak  a szankciók hatékonyságával kapcsolatban, már akkor sem volt reális, hogy emiatt Putyin feladja az Ukrajnával szemben folytatott birodalmi politikáját – mondta Rácz András, aki egyben az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa.

„A nyugati szankciók azért nem működnek, mert az orosz gazdaság az évek alatt elég jól adaptálódott a szankciókhoz.

Ugyanakkor a bankszektort és a hadiipart érintő büntetőintézkedések már most nagyon-nagyon komolyan fájnak az oroszoknak.

Hatszáz fölött van az olyan orosz fegyverrendszerek száma, amikhez nyugati alkatrészek kellenének. Ezekhez az alkatrészekhez Oroszország nem fér hozzá, így nem tudja gyártani ezeket” – fejtette ki Rácz.

Az Oroszország-szakértő szerint például a szankciók a fő okai annak, hogy Oroszország kénytelen volt elhalasztani az ötödik generációs vadászrepülőgép-projektjét, az ötödik generációs bombázórepülőgép-projektjét, sőt, még a híressé vált T-14 Armata harckocsi gyártását is.

„Azonnali összeomlást viszont nem tudnak előidézni a szankciók, de nem is ez a céljuk”

– fűzte hozzá.

Azok a intézkedések, amelyek egy ország gazdaságára mérnek csapást, akár az aktuális országvezetés népszerűségét is megingathatják, viszont Oroszország esetében ez kevéssé tud működni az állami propaganda és más tényezők miatt: „Olyan típusú gazdasági szankciókat, amelyek fájnának az átlag orosz embernek, nem valószínű, hogy a Nyugat be tudna vezetni, annál is inkább, mivel Oroszországnak elég biztos, több mint hatszázmilliárd dollárnyi pénzügyi tartaléka van. Mezőgazdasági terményekben lényegében önellátó, így súlyosabb szankciók mellett is el tudna vegetálni.

Putyin népszerűségét sem tudja megingatni egy erősebb gazdasági szankció, mivel belföldön a propaganda gyakorlatilag legyőzhetetlen, az átlag orosz nem jut az állami narratívától eltérő információkhoz

– közölte Rácz.

Gázcsapok fogságában

Az Európai Unió a legtöbb gázt az oroszoktól vásárolja, 2019-es adatok szerint az uniós tagországok összes gázimportjának több mint 40 százalékát tőlük szerzik be, ezért több európai ország is attól tarthat, hogy Oroszország a szankciókra válaszul elzárja a gázcsapokat. Azonban Rácz András elmondása szerint ennek a forgatókönyvnek nincs reális esélye:

„Az orosz elit rendszeresen fenyegetőzik ezzel, de valójában a gázcsapok elzárása egyáltalán nem volna olyan könnyű, részben azért, mert Oroszországot hosszútávú, szigorú gázszállítási szerződések kötelezik egy adott mennyiség leszállítására.

„Ezek a szerződések nagyon kemény garanciákat tartalmaznak arra vonatkozóan, ha nem történik meg az előre meghatározott mennyiség leszállítása. Ebben az esetben súlyos pénzbüntetést kellene fizetniük az oroszoknak.”

„Másrészt a földgáz az olajjal szemben elég nehezen tárolható. Oroszország évente, mintegy kétszázmilliárd köbméter gázt exportál Európába, nem világos, hogy ennek akárcsak a felét is hol tudnák tárolni (a leszállítás megtagadása esetén – a szerk.), arra pedig nincs kapacitásuk, hogy cseppfolyósítsák ezt a mennyiséget. Ez több kárt okozna, mint hasznot, így nem tud olyan helyzet előállni, hogy Oroszország tartósan leállítja a gáz szállítását” – tette hozzá Rácz.

Ugyanakkor a szakértő szerint bosszúságot még okozhat Putyin a gázellátás és az emelkedő energiaárak tekintetében: „Akadozni tud a szállítás, ilyenkor technikai nehézségekre lehet hivatkozni. Kellemetlenséget még tudnak okozni, a jelenlegi magas gázárakban szerepet játszik az is, hogy Oroszország korábban szállított az előre meghatározott mennyiségen felül is gázt, most viszont nem szállít a szerződött mennyiségen túl, ezért is alakult ki gázhiány az európai piacon. De ezzel még szerződésszegés nem történik.”

„Teljes csapelzárás biztosan nem lesz” 

– hangsúlyozta az Oroszország-szakértő.

Határidő nélküli vállalás

Az 1997-ben megszületett NATO-orosz egyezményben két dolgot ígértek meg az oroszoknak: a NATO nem fog atomfegyvereket telepíteni az új tagállamaiba (így például Magyarországra sem), valamint a jelenlegi (vagyis az 1997-es – a szerk.) és az előrelátható biztonságpolitikai környezetben nem fogja nagy mértékben megnövelni az állandó katonai jelenlétet az új NATO-tagállamokban.

„Ezek a kitételek azért fontosak, mert egyfajta szabad mozgásteret adtak a NATO-nak, ugyanis nincs meghatározva, mit kell az alatt érteni, hogy »nagy mértékben«. Az oroszok azt mondják, kétezer katona már sok. Ez pedig vitatható” – közölte Csizmazia Gábor.

„Továbbá arról is vita van, hogy az akkori biztonságpolitikai környezetet, viszonylagos stabilitást melyik fél borította fel. Az orosz fél szerint az amerikaiak, méghozzá azzal, hogy tovább terjeszkedett a NATO, amerikai olvasatban pedig az oroszok bontották meg 2014-ben, amikor Ukrajna területi integritását megsértették”

– magyarázta az Amerika-szakértő.

Ukrajnának voltak már közeledései a NATO-hoz, az ország először 2008-ban jelentkezett a szervezet tagsági ütemtervéhez (NATO Membership Action Plan), majd 2014-ben a NATO akkori főtitkára, Anders Fogh Rasmussen azt nyilatkozta, hogy a észak-atlanti szövetség ajtaja továbbra is nyitva áll az ukránok előtt. Ugyanakkor a szakértők szerint nyomós oka van annak, hogy Ukrajna nem lett eddig NATO-tag, és egy jó ideig nem is lesz az.

„A NATO soha nem vesz fel olyan országot a tagjai közé, amelynek folyamatban lévő területi konfliktusa van, mert amennyiben egy ilyen területi konfliktus bekerülne az Észak-Atlanti Szövetségi Szervezetbe, az azt jelentené, hogy a kollektív védelmi garancia miatt a NATO automatikusan háborúba kénytelen menni.

A NATO-nak van egy határidő nélküli vállalása Ukrajna csatlakozására, de az semmilyen mértékben nem reális, hogy ez belátható időn belül teljesüljön”

– mondta Rácz András.

Szerinte az Európai Unióval is hasonló a helyzet: az EU Ukrajnához az úgynevezett szomszédságpolitika keretében viszonyul, nem pedig a bővítési politika keretében, tehát Ukrajna uniós csatlakozására belátható időn belül ugyancsak nincs esély. 

A veszélyes vörös vonal

Az Egyesült Államok célja a kelet-európai térségben mindig is az volt, hogy stabil, kiszámítható legyen az orosz-amerikai kapcsolat annak érdekében, hogy jobban tudjon az amerikai vezetés Kínára figyelni. Az orosz vezetés ebből és az afganisztáni kivonulás káoszából is azt vonhatta le, hogy valószínűleg az Unió és az Egyesült Államok közötti koordináció hiánya majd Kelet-Európában is felüti a fejét – mondta Csizmazia Gábor.

„Ezek mind azt üzenhették Putyinnak, hogy Joe Biden gyenge, és nem azért, mert nem menti meg Ukrajnát, hanem mert alapvetően más területekre, térségekbe koncentrálja az Egyesült Államok erejét.

Ezt elrettentéssel lehetne a legkönnyebben orvosolni, elrettenteni pedig lehet katonai és politikai eszközökkel” – fogalmazott az NKE Amerika-Kutatóintézetének munkatársa.

A katonai elrettentésen és Ukrajna felfegyverzésén jelenleg is dolgoznak, mint azt fentebb említette a szakértő. „De ez csak akkor használ, ha van politikai elrettentés is a fegyverkezés előtt, mivel a politikai szándékkal lehet érzékeltetni, hogy komolyan gondolják. Ez az, ami szerintem a Biden-adminisztrációnál elmaradt” – vélte Csizmazia.

Biden korábban azt nyilatkozta, nem fogja engedni az Északi-Áramlat 2-t, vagyis az Oroszországot Németországgal összekötő második gázvezetékpár kiépítését, de végül 2021 júliusában, Angela Merkel washingtoni látogatásakor mégis zöld utat adott neki. Csizmazia szerint azért állapodhatott meg ebben az amerikai elnök az akkori német kancellárral, mert

nem mertek határozottan lépni az oroszokkal szemben egy olyan ügyben, amiben német érdekeket sértettek volna. Továbbá attól is félt a jelenlegi amerikai vezetés, hogy belép egy olyan konfliktusba, ami elvonja az idejét és energiáját Kínától. Ezt az elővigyázatosságot használta ki Putyin

– tette hozzá.

Az amerikai elnök egy másik, tavaly nyári találkozóját is fontos megemlíteni az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban: a júniusi genfi csúcson az amerikai elnök átadott egy olyan listát orosz hivatali kollégájának, amin azok az infrastruktúrák, területek szerepeltek, amelyeket semmilyen módon nem érhet orosz hekkertámadás, mert annak súlyos következményei lesznek. „Kvázi meghúzta a vörös vonalat.

„A vörös vonalban az a veszélyes, hogyha egyszer már meghúzták, azt a hitelesség érdekében be is kell tartatni”

– emelte ki Csizmazia.

Mi lesz veled Ukrajna?

A szakértők véleménye alapján kizárt, hogy Oroszország meg tudná szállni Ukrajna teljes területét, ugyanakkor a határmenti területek elfoglalására már nagyobb esélye van a határmenti szakadároknak és a NATO tehetetlenségének köszönhetően. Továbbá kérdéses, hogy az EU meddig tudna szankciókkal nyomást gyakorolni Putyinra az emelkedő energiaárak mellett.

(Kiemelt kép: 2022. február 09., Németország, Bajorország, Vilseck: az amerikai hadsereg katonai járművei állnak a Grafenwoehr katonai gyakorlótér területén. Az amerikai hadsereg mintegy ezer katonát, köztük harckocsikat és katonai járműveket helyez át a felső-pfalzi Vilseckben lévő bázisáról Romániába. Fotó: Armin Weigel / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)