Orbánnak fogalma sincs, miről szól a nyugati jobboldal, kezdik magára hagyni a V4 országai is

Orbán Viktor személyesen is lelkesedett annak idején az amerikai elnökjelöltként induló John McCainért, aki aztán lazán lefasisztázta. Kiemelt barátságot próbált ápolni David Cameronnal, akinél nagyobbat brit miniszterelnök talán még sohasem bukott. Megünnepelte Donald Trump győzelmét, de az új elnök Orbán Viktor helyett a román és a cseh elnököt hívta meg a Fehér Házba, ahol még a szélsőbalos görög miniszterelnök, Alekszisz Ciprasz is kívánatosabb vendég lett a magyar kormányfőnél. Korábban a Fidesz-média óriási örömködést csapott, amikor az Angela Merkel vezette CDU legyőzte a szociáldemokratákat a német választásokon. Ma már enyhén szólva sem lelkesednek a német kancellárért a Fidesz-hívők. (Igaz, a német választások előtte sem tették.)

Mindez logikus következménye annak, hogy a Fidesz vezetői és propagandistái nem tudják vagy nem akarják megérteni a nyugati jobboldalt.

A nyugati jobboldal elsősorban nem ideológiai kérdésekben különbözik az ottani baloldaltól, hanem abban, hogy az utóbbival szemben maximálisan hisz a szabad piacban és az Egyesült Államokkal való feltétlen szövetségben.

Az osztrák és a cseh választások ismét alkalmat teremtettek arra, hogy Orbán és hívei új győzelmeknek és reménybeli szövetségeseknek örüljenek. Ami Ausztriát illeti, a fiatal Sebastian Kurz valóságos megváltóként tűnt fel a magyar jobboldal fórumain. Azt várják tőle, hogy Nyugat-Európával szembefordulva a visegrádi négyekben és főleg az orbáni Magyarországban találja meg az új szövetségesét. Láthatóan megfeledkeznek arról, hogy Kurz fiatal kora ellenére négy éven át már Ausztria külügyminisztere volt. Ezalatt nem sok jelét adta annak, hogy különösebben vonzódna az Orbán-féle Magyarországhoz. A saját külügyi apparátusa is aktívan részt vett viszont a Magyarország és Lengyelország kizárásával megszervezett „ellen-V4”, a slavkovi trió munkájában, amely Ausztria, Csehország és Szlovákia EU-barát blokkja.

Fotó: Kovács Tamás

Az osztrák kormányalakítások még folynak, meglátjuk, hogyan alakul Kurz új külpolitikája. Annyi bizonyos, hogy kampányában megígérte a keleti, köztük az Ausztriában dolgozó magyar munkavállalók jogainak csorbítását. Félő, hogy ehhez az idegengyűlölő Szabadságpárt is lelkesen asszisztál majd. Az viszont szerintem

a fantázia birodalmába tartozik, hogy Ausztria néppárti kancellárja valaha is komolyan szembeforduljon Németország kereszténydemokrata kormányfőjével.

A cseh választásokon a hatvanhárom éves Andrej Babiš győzelmének örült a hazai Orbán-tábor. Babiš kétségkívül érdekes személyiség, tagja volt a kommunista pártnak, együttműködött a cseh titkosszolgálattal és alighanem a KGB-vel is, évekig minisztere volt a szocdemek vezette prágai kormánynak. Üzleti ügyei miatt sokan támadják, de hát ilyesmivel sok, milliárdosból lett politikusnak kell szembenéznie. A kampány során kétségkívül tett EU-ellenes kijelentéseket, amelyeket a magyar jobboldali média alighanem túlértékelt. Beszédeiben elítélte az illegális bevándorlást, ellenezte az EU mélyebb integrációját, és kijelentette, hogy nem akarja bevezetni Csehországban az eurót. Babiš messze nem az én politikusideálom, de ezek a nézetei nem nevezhetők sem EU-ellenesnek, sem szélsőségesnek. Az illegális bevándorlásnak senki sem örül, a különbség csak az, hogy egyeseknek inkább, másoknak kevésbé vannak humánus megfontolásaik vele kapcsolatban. Az EU további elmélyítése és az euró bevezetése pedig olyan kérdés, amelyben pró és kontra felsorakoztathatók normális érvek is.

Választási győzelme másnapján Babiš máris elmondta, hogy EU-párti politikusnak tartja magát, aki aktívabb politikára sarkallná az uniót a menekültválság, az élelmiszer-biztonság és más problémák ügyében. Kijelentette, hogy értelmezésében a visegrádi csoport „nem az EU platformja”, bizonyos kérdésekben hasznos Csehország számára, de vannak olyan témák, amelyekben Prágának másfelé kell orientálódnia. Reménybeli első számú szövetségesének Sebastian Kurzot nevezte meg.

Az osztrák és különösképp a cseh választások után a szlovák vezetők fontosnak tartották, hogy látványosan deklarálják országuk elkötelezettségét az Európai Unió mellett. Az egymással sokszor hadban álló Andrej Kiska köztársasági elnök és Robert Fico miniszterelnök, Andrej Danko parlamenti elnök társaságában, közös sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy Szlovákia számára az EU olyan „élettér és értékrend, amelynek nincs alternatívája”. Fico Közép-Európa egyetlen hivatalában maradó szociáldemokrata kormányfőjeként azt is hozzátette, hogy a térségben

Szlovákia kezd egyfajta „Európa-barát sziget” lenni. És világossá tette, hogy bár országa tagja a visegrádi négyeknek, készen áll arra, hogy tőlük függetlenül is része legyen a gyorsabban integrálódó „mag-Európának”.

Még sokan emlékszünk arra, amikor a magyar politikusok, és nemcsak a jobboldaliak, lesajnáló gesztussal tekintettek Szlovákiára, aminél mi mindenképp „nyugatosabbak”, európaiabbak vagyunk. Bizarr visszagondolni arra, hogy például az MSZP akkori külpolitikusai mennyi felesleges energiát fecséreltek el a szlovák szociáldemokrata párt kizáratására a nemzetközi szocialista szervezetekből. Ma úgy áll a dolog, hogy a szlovák pénzügyminiszternek van némi esélye elnyerni az eurózónás kollégáit tömörítő Eurogroup elnöki posztját, ami a döntés kimenetelétől függetlenül komoly erkölcsi siker Pozsonynak.

Egy-két nappal a három szlovák vezető demonstratív kiállása után a szlovák és a cseh kormány valódi tettekkel is bebizonyította, hogy az európai egységet és a nyugati országokkal való jó viszonyt fontosabbnak tartja a visegrádi blokknál. Az Európai Tanács tizenkét órás, intenzív vita után leszavazta a magyar és a lengyel kormányt az úgynevezett kiküldött munkavállalókról szóló irányelv voksolásánál. Ez röviden azt szabályozza, hogy a keleti cégek alkalmazásában álló, de a munkájukat Nyugat-Európában végző kelet-európai munkavállalók a hazai vagy a kinti bérezés és munkafeltételek alapján dolgozzanak. Elsősorban Emmanuel Macron francia köztársasági elnök szorgalmazta az eddigi szabályozás szigorítását a francia munkaerőpiac védelmében. Rávette az észt elnökséget egy, a nyugatiaknak kedvező javaslat beterjesztésére, és több keleti kormányt is sikerült maga mellé állítania.

Hírek szerint vele szemben Orbán hónapokon át tervezte és szervezte a visegrádi négyek közös vétóját, és összefogva lett is volna esélyük megtorpedózni a francia–nyugati tervezetet. A döntő pillanatban azonban a cseh és a szlovák kormány képviselői kihátráltak a visegrádi blokkból,

és megszavazták a tervezet kicsit finomított változatát. A megszületett döntést Macron azonnal lelkesen üdvözölte Twitter-bejegyzésében, utólag is igazolva, hogy ez a megállapodás elsősorban az ő számára volt fontos.

A csehek és a szlovákok számára pedig láthatóan az volt fontos, hogy a magyar és a nyugat-európai álláspont közül az utóbbit válasszák. Nem jó, hogy ezt tették, Orbán felsülése sok magyar munkavállaló és vállalkozó dolgát is megnehezíti. De a történet ismét megerősítette, hogy Csehország és Szlovákia számára Visegrádon túl is van élet, és a magyar–lengyel-duó fokozódó Nyugat-ellenessége nem erősíti, hanem gyengíti a négyek szövetségét.